A kiegészítőben, akárcsak az eredeti programban egy igen jól megtervezett egyjátékos küldetéssorozattal találkozhatunk. A missziók során Bastogne ostromától egészen a kurszki csatáig juthatunk el, miközben egy amerikai ejtőernyős, egy brit SAS kommandós, vagy egy szovjet gyalogos egyenruhájába bújva próbáljuk meg túlélni a háborút. Ez utóbbi kijelentés nem túlzás, mivel hasonlóan az eredeti játékhoz, a háború ezúttal is zajlik körülöttünk, gyakorlatilag függetlenül a mi tevékenységünktől. Ezt már az alapjáték esetében is kifogásolta néhány felhasználó, akik ahhoz szoktak, hogy egy shooterben az ő karakterük váltja meg a világot, de ismerve a COD sikerét, azért nem ez a csoport került többségbe.
Először tehát egy amerikai katona bőrében tapasztalhatjuk meg, hogy milyen érzés lehetett a német hadigépezet elől menekülni. A program elején egy terepjáróban utazunk néhány társunkkal, habár az utazás kifejezés talán kissé enyhe egy olyan menekülésre, mikor az embert német lövészek, ágyúk és páncélozott járművek próbálják meg eltaposni. A túlélés kulcsa, hogy árokról árokra rohanva szállunk szembe a felénk futó katonákkal, miközben megpróbálunk elkerülni a végzetes ágyútüzet.
Egész más a hangulata a brit küldetéseknek. Ezek elején egy B-17-es repülő erőd fedélzetén kezeljük a géppuskát. Más dolgunk nincs is, mint szépen leszedegetni a Luftwaffe vadászait, miközben a repülőgépünk halálos bombákat szór az ellenség fejére. A repülésnek azért hamar vége szakad, a továbbiakban pedig saját lábunkon rohanva próbálhatunk megsemmisíteni német parti ágyúkat. Akik kedvelték az eredeti programot, nagyon fogják kedvelni a brit missziókat, mivel ezek hasonlítanak legjobban az eredeti Call of Duty küldetéseihez.
A szovjet részben a németek kurszki ellentámadásának lehetünk részesei. A feladat a város megtisztítása a Wehrmacht és az SS katonáitól, mely tisztogatást szó szerint is érthetjük, mivel házról házra szállunk szembe a megszállókkal. Ezek a küldetések is egészen másak, mint az amerikai, vagy brit feladatok, mivel a szobákban bútorok közt bujkálva próbálhatjuk meg levadászni a németeket. Ha végeztünk egy házzal, akkor viszont kénytelenek leszünk kiszaladni a szabad térségre, ahol viszont a Luftwaffe gépeinek bombáival és gépágyúival találjuk szembe magunkat.
Az egyjátékos küldetéssorozattal valójában csak egy probléma van, méghozzá az, hogy túl rövidre sikeredett. Mindhárom missziósorozaton túljuthatunk néhány óra alatt, így az egész single player mód nem ültet nyolc-tíz óránál hosszabb időre a monitor elé bennünket. Szerencsére akad három nehézségi fokozat, de még a középsőben sem fogunk túl sokat bajlódni az elbukott küldetések újratöltögetésével. Mivel az eredeti program igencsak embert próbáló feladatokat sorakozatott fel a játékos előtt, a nehézség drasztikus csökkentése akár visszalépésnek is tekinthető.
Mint minden valamire való akcióprogram-kiegészítőben, a Call of Duty: United Offensiveben is helyet kaptak új fegyverek. A szovjet, és az ellenségként feltűnő német katonák kezében félautomata fegyverekkel találkozhatunk, melyek igen kellemetlen meglepetésekkel szolgálnak, különösen, ha ellenünk vetik be őket. Megjelennek e gépágyúk, mint például az amerikaiak 30-as kaliberű "játékszere", vagy a német MG34-es, de ezeket csak felállítva használhatjuk. Ugyan a második világháborúnak a csendes-óceáni hadszínterén váltak hírhedté a lángszórók, de ezúttal itt, Európában is használhatjuk őket.
Azért nem maradt kiegyensúlyozás nélkül az egyjátékos rész túl rövid mivolta. Korábban is halhattuk, hogy az United Offensive igazából a multiplayerre koncentrál, és ez be is igazolódott a program megjelenésekor. Összesen tizenegy új pálya került a kiegészítőbe a többjátékos ütközetekhez, és ezek közül még a legkisebb is alaposan felülmúlja a méret területén a legnagyobb eredeti Call of Duty-s többjátékos pályát. Ezeken a térképeken ráadásul immár járművekkel, egészen pontosan katonai terepjárókkal, valamint tankokkal is találkozhatunk. A tankok előnyeit aligha kell ecsetelnünk, míg a terepjárókkal könnyen eljuthatunk a hatalmas térképeken a kiválasztott pontokra.
A többjátékos módért rajongók nemcsak új térképeket, valamint járműveket, hanem eddig a COD-ben nem látott játékmódokat is kaptak. Ez első említésre méltó mód a domination, mely nagyban hasonlít a BF 1942 conquest játéklehetőségéhez - a csapatoknak stratégiailag fontos pontok elfoglalása, és természetesen megtartása a feldatunk. Egy másik érdekes játékmód a base assault, melyben a feladat az ellenfél bázisának felderítése, és a főhadiszállásként funkcionáló bunker megsemmisítése. A catch játékmódban szintén a bunkerek kerülnek főszerepbe - itt elsőként tüzérséggel "puhítjuk meg" az ellenség búvóhelyét, majd a gyalogság következik, hogy kisöpörje a "maradékot".
A többjátékos módban megjelennek a rangok, ami alapban is jó ötlet, de itt azért többről van szó hangzatos elnevezésekről. Szintet úgy léphet a karakter, vagyis úgy kerülhet magasabb rangba, ha sikeres küldetésekben vesz részt. Ebben még joggal mondhatnánk, hogy semmi új nincs, az viszont már eredeti ötlet, hogy csak azok a katonák kapnak előléptetést, akik komoly segítséget nyújtottak egy feladat sikeres végrehajtásához. A rangokat a játékosokat szimbolizáló obsitosok feletti ikonok jelzik, ami azért is fontos, mert látva egy magas rangú társat, egy alacsonyabban rangsorolt katona is bátrabban vállalkozhat merészebb akciókra.
Nem egy internetes, vagy éppen papírra nyomtatott újságban választották a tavalyi év legjobb shooterévé, katonai akcióprogramjává a Call of Dutyt, míg az Annual Interactive Achievment Awards díjátadó ünnepségen egyenesen az év legjobb játéka titulusával gazdagodott a program. Mivel a kiegészítőre az egyjátékos mód rövidségén kívül aligha lehet bármilyen panasz, nem kell látnoknak lennünk ahhoz, hogy megjósoljuk a következő AIAA gála a legjobb kiegészítőket felölelő kategóriájának egyik díjazottját...
Rendszerkövetelmény:
RAM | 128 Mbyte RAM |
HDD | 1,17 GB |
VGA | 32 MB VRAM |