Pitfall: az elveszett expedíció

Megjelent a platformos játékok egyik legklasszikusabb képviselőjének, a Pitfallnek modern köntösbe öltöztetett feldolgozása. A főhős természetesen ezúttal is Pitfall Harry, aki ezúttal Dél-Amerika őserdeiben száll szembe az erdő mélyének veszélyes teremtményeivel.

Mikor felreppentek az első hírek, hogy újra kiadásra kerül a Prince of Persia, minden idők egyik legkedveltebb PC-s platformos játéka, már sejthettük, hogy más platformjátékot is hamarosan leporolnak a kiadók. A kérdés csak az volt, hogy vajon melyik lesz a következő áldozat, melyik klasszikus jelenik meg a Prince után. A választ az Activision adta meg, akik bevállalták a Pitfall című, még Atari 2600-on debütált játék piacra dobását, de csak konzolokra. Szerencsére a PC-s felhasználóknak sem kell lemondaniuk a programról, mivel a leginkább a Windows játékokat Macre konvertáló Aspyr vállalta a The Lost Expedition megjelentetését erre a platformra is.

Nézzük akkor magát a programot! A főhős ki is lehetne más, mint a rengeteg gépre megjelent széria névadója, Pitfall Harry, akire ezúttal is félelmetes és rejtelmes kalandok várnak. A játék elején főhősünkkel egy repülőgépen találkozunk néhány nem kevésbé elszánt kalandor társaságában. Mit ad isten, egy villám pont ebbe a repülőgépbe csap bele, minek következtében Harry és társai kényszerűen landolnak a dél-amerikai esőerdők sűrűjében. Harry feladata nem más, mint megtalálni az elveszett utastársakat, de eközben megannyi rejtéllyel találkozik a dzsungelben, az elveszett városok titkaitól egészen az egymással harcoló törzsek torzsalkodásáig.

A játék irányítása, és ezzel együtt Harry feladatai rendkívül egyszerűek - legalábbis első látásra. Hősünknek különféle formában jelentkező - faág, rom, kunyhó, stb. - platformokon kell ugrálni, ügyelve arra, hogy ne essen le egyik végén sem. A program aligha számíthatna azonban sikerre, ha ebben ki is merülnének a feladatok. Az egyes pályák sikeres teljesítéséhez Harrynek olyan tárgyak használatára is szüksége lesz, melyeket a kalandjai során talál, és melyeket maghatározott pontokon kell bevetni. Blokkolhatja Harry útját például egy magas fal, mely felrobbantásához használhatja az egy korábbi pályán talált dinamitot. Egy másik helyen mérgező növények akadályozzák haladását, a mérges gázt pedig csak gázmaszkban lehet elviselni. Megint máshol a fal olyan vastag, hogy még a dinamit sem használ - ekkor húzhatjuk elő hátizsákunkból a mászáshoz szükséges csákányt, és így tovább...

A platformos játékoknak általában nem domináns eleme a harc - ez alól talán pont az emlegetett Prince of Persia jelentett kivételt. Ugyan nem ezen múlik majd a sikerünk, harcolni bizony kell a Pitfallban is, méghozzá talán kicsit túl gyakran. Eleinte csak egyszerűbb támadási módokat használhatunk, illetve fegyvereket ragadhatunk meg, mely egyszerűbb mozdulatok elegendőek lesznek a hétköznapi ellenfelek legyűréséhez. Később találkozunk olyan gazfickókkal, akik keményebb diónak bizonyulnak, így olyan támadásokra is szükségünk lesz, melyeket csak bizonyos törzsek sámánjaitól leshetünk el.

A harc lebonyolítása nem valami összetett dolog, ami a könnyebb ellenfelek esetében a megfelelő billentyűk kellő sorrendben történő nyomkodásában ki is merül. Amint azonban nehezebb ellenséggel találjuk szembe magunkat, nem lesz mindig olyan egyszerű az összetettebb támadásokat előcsalni, főleg akkor, ha nincs birtokunkban valamilyen fejlettebb gamepad. Használhatunk pajzsot is, de ez csak elölről, és némileg felülről véd, aminek nem sok hasznát vesszük, ha az ellenség a hátunk mögött lopakodik. Szintén nem támogatják harcbeli sikereinket a kameranézetek, amik gyakran váltogatják magukat oly módon, hogy bizonyos ellenfelek nemes egyszerűséggel nem látszanak!

A kameranézetek ez a nem igazán felhasználóbarát váltogatása sajnos nemcsak a harcot nehezíti meg, hanem a különféle platformokon, vagy indákon történő ugrálást is. Ezek az felületek ráadásul úgy kerültek megtervezésre, hogy nagyon a szélükről kelljen elugrani, vagy inda esetében pontosan kelljen azt megragadni. Az esések általában nem halálosak, de rendkívül idegesítő, mikor egy fél óráig centizzük egy faág szélét, hogy pontosan honnét ugorjunk, majd mikor már biztosak vagyunk a sikerben, elvétjük az ugrás céljaként szolgáló indát.

Megjelenését illetően a Lost Expedition igazán szépre sikeredett. Az első benyomása a játékosnak, hogy a program rendkívül színes, ami nagyon helyén is van egy hasonló programnál. A figurák ugyan nem is annyira részletesek, viszont nagyon ötletesek és mókásak, pont amilyen karaktereket elvárunk egy Pitfalltól. Ráadásul ezeknek a figuráknak a mozgása rengeteg fázisból tevődik össze, és eleve temérdek különféle mozdulatot képesek végrehajtani. A játék ugyan elindul egy harminckét megás videokártyán is, de ha a grafika minden szépségét ki akarjuk használni, akkor nem árt beszerezni egy csúcsteljesítményű eszközt.

A zene és hanghatások még a grafikát is lekörözik minőség és tartalom területén. Szinte minden humán karakter beszél, méghozzá minden esetben valamilyen jellegzetes hibával beszédében. A dialógusok nem válnak unalmassá, és természetesen nem szűkölködnek a humorban. A hangeffektusok nagyon jól illeszkednek a dzsungelhez, és a zenével együtt az akciók felgyorsulásával pörögnek fel. Ha már a zenénél tartunk, a fejlesztők nagyon sok különféle muzsikát préseltek a programba, és szinte minden területen más és más zene csendül fel a hangszórókból.

Mikor felröppent az információ, hogy a Prince után a Pitfall is felbukkan modern hacukában, kevesen hitték, hogy méltó vetélytársa lesz a játék az arab hangulatú klasszikusnak. A program megjelenése után viszont nem túlzás azt állítani, hogy jobban teszik a Prince of Persia folytatásain, illetve kiegészítőin dolgozó szakemberek, ha felkötik a nadrágjukat, mert ha nem produkálnak kimagaslót, a platformos programok kedvelői könnyen találhatnak maguknak színvonalas kikapcsolódási lehetőséget a POP-on kívül is!

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 800
RAM	256 Mbyte RAM
HDD	1,2 GB
VGA	32 MB VRAM