Ha a játék fejlesztőjére nézünk, bizonyára legtöbbünknek a Kohan II: Kings of War, a gárda legismertebb játékának a címe jut eszébe. Nem is szakadtak el az alkotók teljesen a legnépszerűbb munkájuktól, méghozzá annyira nem, hogy az Axis & Allies is a Kings of War motorját használja. Az eltérések közül mindenképpen fontos kiemelnünk, hogy ezúttal nem mi gyűjtögetjük a nyersanyagokat, hanem rendszeresen kapunk meghatározott mennyiségű pénz, lőszert és olajt. Az utóbbi kettő nem kerül raktározásra - ha nincs elegendő belőlük, akkor csökken a pénzünk mennyisége, ha pedig többlet van e két fontos összetevőből, akkor folyamatosan telítődik a kassza.
Akárcsak a Kohan II-ben, az Axis & Alliesben sem egyedi unitokat képzünk, hanem osztagok szolgálnak parancsnokságunk alatt. Akik játszottak a TimeGate többször emlegetett KOW-jával, vagy akár a W40k: Dawn of Warral, azok tudhatják, hogy mennyi könnyebbséget jelent az egységeket csapatonként mozgatni, és mennyivel tervezhetőbbé válnak így a hadjáratok. Ezeknek a csapatoknak természetesen ellátásra van szükségünk, ami úgy valósul meg a programban, hogy minden osztagok hozzárendelünk egy főhadiszálláshoz (headquarters), mely addig látja el az adott csoportot, míg van raktáron elég lőszer és olaj, illetve amíg az ellenség meg nem semmisíti a parancsnokságot.
A programban összesen négy játékmód közül választhatunk, melyek a következők: World War II, kampány, csetepaté, valamint többjátékos mód interneten vagy helyi hálózaton keresztül. A táblás társasjátékhoz leginkább a World War II, vagyis második világháborús mód hasonlít. Ebben kiválasztunk egyet a játékban szereplő öt nagyhatalom, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Németország és Japán közül, majd választunk egy tábornokot a hadsereg vezetésére. Ekkor egy világtérképen találjuk magunkat, mely régiókra oszlik, s melyen minden egyes terület termel bizonyos mennyiségű nyersanyagot. Akkor nyerhetjük meg a játékot, ha elfoglaljuk legalább két, ellenséges nagyhatalom fővárosát.
A csaták, mint azt fentebb említettük, nem a kockavetéseken, hanem valós idejű módban dőlnek el. Összesen háromféle egységet - infantry, mechanized és armor - mozgathatunk a nagy térképen, sajnos és ellentétben az eredeti társasjátékkal, mindig csak egy mezőt lépkedve. Az adott csatát annyi pénzzel kezdjük, amennyi az összecsapás megkezdésekor rendelkezésünkre állt, és a bevetett egységek típusai határozzák meg, hogy milyen harci épületeket húzhatunk fel. Természetesen a nyersanyagokat ontó olajkutakat és lőszergyárakat mindig építhetünk, és ez vonatkozik a főhadiszállásra is.
Az Axis & Allies talán leggyengébb pontja a mesterséges intelligencia, ami egyaránt vonatkozik a valós időben megvívott csatákra, valamint a stratégiai térképeken történő mozgásokra. Az egyes összecsapásokat még akkor is megnyerheti egy keményebb RTS-en edződött stratéga, ha az ellenség komoly túlerőt vonultat fel ellene. Ami a globális lépéseket illeti, a gép vezérelte nagyhatalmak döntéseiket szinte teljesen a játékos által meghozott ítéletektől hozzák meg. Lehet, hogy könnyedén elsöpörhetjük az ellent gyalogságunkkal, mert az minden erejével a páncélosok elhárítását célzó fejlesztésekre koncentrál.
Ez sajnos az egész játékunkat elronthatja, mivel kifejezetten koncentrálnunk kell arra, hogy ne használjuk ki az MI ostobaságát. Szinte minden egyes harcban meghozza a diadalt, ha mindjárt a csata elején elkezdünk gyalogságot építeni, és nem törődve a fejlesztésekkel, lerohanjuk az ellenséget, lerombolva annak építményeit. Ez már csak azért is könnyű feladat, mivel legyen bármennyire hatékony és kézen fekvő, az ellen nem nyúl ehhez a fegyverhez, és tárt karokkal várja a nagy fejlesztések közepette, hogy megjelenjen hatalmas gyalogos seregünk, és a föld színével tegye egyenlővé bázisát. Kár.
Sajnos a program a grafika, valamint a hanghatások és a zene terén sem hozza lázba a játékosokat. Az egyes épületek, függetlenül attól, hogy melyik nemzethet tartoznak, szörnyen egy kaptafára készültek - az rendben van, hogy egy második világháborús gyár nagyjából hasonlóan festett Japánban és Amerikában, de azért egy kis fantáziát elvártunk volna a grafikusoktól. Az egységek meglehetősen elnagyoltak, amin csak kissé javítanak a látványos robbanások effektusai. A hanghatások is igen unalmasak, és a játék zenéjét sem lenne nyereséges üzlet külön CD-n kiadni.
Az Axis & Allies táblás változata igen nagy népszerűségnek örvend főleg angolszász területeken, és a TimeGate is nagyot alkotott a Kohan II: Kings of Warral, így nem túlzás azt állítani, hogy a játék számítógépes feldolgozásától egyértelműen többet vártunk. A programnak pont a mesterséges intelligencia a gyenge pontja, mely elemnek pont azt kellene elérnie, hogy a játékosok a gép elé üljenek a játéktábla helyett, de tartunk tőle, hogy kevesen akasztják szögre a bábukat és a dobókockákat ezen játék kedvéért...
Rendszerkövetelmény:
RAM | 256 Mbyte RAM |
HDD | 1,4 GB |
VGA | 64 MB VRAM |