Sárkányként uralva az égboltot

Az akció-szerepjátékok esetében megszokhattuk, hogy varázslóval, harcossal vagy tolvajjal vághatunk neki kalandjainknak. Ezzel a sémával szakít a Primal és a Strtegy First I of the Dragonja, melyben egyenesen egy sárkány bőrébe bújva szelhetjük az egek habjait.

Vegyük először nagyító alá a játék háttértörténetet, ami érdekes, habár nem nevezhetjük világrengetően újnak. Adva van egy fantasy világ, ahol az emberek szövetségben élnek a sárkányokkal. Ez a világ békés, egészen addig, amíg egy gonosz hatalom nem szabadít egy sereg vérengző szörnyeteget a világra, akiket az emberek csak a sárkányok segítségével képesek legyőzni. Az emberek azonban mindenhol egyformák, és a diadalt követően egykori szövetségeseik, a sárkányok ellen fordulnak, elűzve őket területeikről. A gonosz idővel persze visszatér, és ekkor ismét csak szükség van az oktalanul megvádolt egykori barátokra, melyek egyikét történetesen a játékos személyesíti meg.

Sajnos a programban a játékos elé tárt feladatok egyáltalán nem nevezhetők összetettnek, még kevésbé változatosnak. A legtöbb esetben annyi a dolgunk, hogy legyilkoljunk egy sereg szörnyet, akik menetelnek egy mezőn, vagy éppen egy város ostromára készülnek. Akadnak missziók, mikor nem mindenkinek a leölése a cél, hanem csak egyetlen rémet kell likvidálnunk, de a célt illetőleg ez sem nagy szám. Bizonyos küldetésekben nem sárkányként, hanem emberként járunk a földön, de a célok ekkor sem változnak, és mivel a játék irányítása sárkányra lett "optimalizálva", ezek a küldetések igencsak feledhetők.

Ugyan egy sárkány képében szeljük az egeket, de legalább választhatunk három sárkánytípus közül. A három fenevad harcbeli képességeiben, valamint az általa használt mágiákban különbözik társaitól, de igazából egyiket sem tekinthetjük hatékonyabbnak a másik kettőnél. Az irányítás sárkánytól függetlenül igen egyszerű - csak kiválasztjuk a térképe egy pontját, rákattintunk, sárkányunk pedig már repül is a megadott irányba. A billentyűzettel a magasságot, valamint a repülés sebességét változtathatjuk, de a gyorsulás csak abban nyilvánul meg, hogy gyorsabban érünk a kiválasztott pontra - a sebesség élménye sajnos kimaradt a programból.

A támadások végrehajtása sem kíván meg különleges ügyességet - egyszerűen a jobb oldali egérgombbal rákattintunk az ellenségre, és már indul is a támadás. Hogy mennyire sikeresen vágunk az ellen arcába, az attól függ, hogy milyen magasságból próbálkozunk - ha magasan vagyunk, akkor minket sem találnak el, viszont a mi támadásaink sikerében sem bízhatunk, ellenben az alacsonyról végrehajtott rohamokkal, melyek során azonban veszélynek tesszük ki magunkat. Az ellenségnek rossz szokása, hogy mindenféle rejtekhelyek - erdő, épületek, stb. - mögé bújik, a programozóknak viszont jó szokása volt, hogy szinte mindent megsemmisíthetővé tettek. Ha látjuk, hogy nagyon reszket a bokor, mert szörnyecske szállott rá, elég adni egy nagy adag lángot a fáknak, és már futnak is ki a bestiák.

Nézzük, hogy miként is támadhatunk. A legalapvetőbb természetesen egy sárkány esetében, hogy leokádja az ellenséget valamivel. Na nem a tegnapi bablevessel, hanem perzselő lángcsóvával, faggyal, esetleg egy maró savas felhővel. Ezeknél a támadásoknál megválaszthatjuk, hogy mennyi erőt adunk a leheletbe - az erősebb láng, vagy fagysugár több ideig tart, ami sebezhetővé teszi a gazdáját. Ha közel repülünk a talajhoz, akkor megpróbálhatjuk farkunkkal elsöpörni az ellenségeket, az eltávolodott gonoszokat pedig akár be is kaphatjuk éhségünket csillapítandó.

Egy sárkányt épp úgy nem tudunk elképzelni varázslatok, mint tüzes, fagyos, vagy savas lehelet nélkül. Természetesen a fejlesztők sem követték el azt a hibát, hogy ne adjanak mágiákat a sárkányok szájába, sőt, egész szép számmal kerültek varázslatok a programba. Ezen mágiák hatása rendkívül változatos - generálhatunk hatalmas vulkánkitöréseket az ellen táborának a szomszédságában, feléleszthetjük halottait, hogy zombikból álló sereg támadjon az életben maradottakra, villámokat szórhatunk az égből, vagy felgyógyíthatjuk magunkat egy rosszabbul sikerült támadás után.

Persze nem kapunk meg minden varázslatot a játék elején, hanem fokozatosan szerezhetjük be a pusztító csodákhoz szükséges igéket. Egy új mágia megszerzéséhez szintet kell lépnünk, és szintén a szintlépésekkel nő a mágiákhoz felhasználható manapontok mennyisége. Ha leromboljuk a szörnyetegek búvóhelyeit, bizonyos esetekben kapunk új varázslat-slotokat, melyeket feltölthetünk a tanult spellekkel. Az új mágiák elsajátítása mellett javulnak még sárkányunk bizonyos tulajdonságai, mint a repülési sebesség, valamint az életpontok száma, de ezeknek nincs túl sok hatásuk a végső sikerre.

Sajnos az I of the Dragon sem a grafika, sem a hanghatások és a zene terén sem alkot valami kiemelkedőt. A grafikát illetően az egyetlen kiemelkedő a sárkányok megjelenítése - még jó, hogy ez a leglényegesebb rész. A bestiáknak minden pikkelye külön látszik, és még az erek is dagadnak hatalmas szárnyaikon. A környezettel sem lenne sok gond, viszont az alant szaladgáló ellenségek még egy öt évvel korábbi játékban sem igazán állnák meg a helyüket. A hanghatások unalmasak, és a zenét sem biztos, hogy sokáig tudnánk ásítozás nélkül hallgatni.

Sajnos nem túlzás azt állítani, hogy az I of the Dragon csalódást okozott, és ez főleg azért igaz, mert komoly lehetőségeket hagyott kihasználatlanul a fejlesztőgárda. Úgy tűnik, hogy nem volt elég idejük sem a grafika csiszolgatására, sem a tartalom bővítésére, minek köszönhetően egy összecsapott, kusza és sajnos unalmas program került ki kezeik közül.

Rendszerkövetelmény:

RAM	128 Mbyte RAM
HDD	1,5 GB
VGA	16 MB VRAM