Tíz új pálya a Painkillerhez

Vágólapra másolva!

Megérkezett korunk egyik legszélsőségesebben erőszakos programjának, a Painkillernek a kiegészítője, a Battle out of Hell, melyben az eredeti játékban megismert izgalmakat próbálták még feljebb srófolni a People Can Fly játékfejlesztői.

Vágólapra másolva!

kor People Can Fly pálya Painkiller

A Painkillerr addonjával kapcsolatban a fejlesztők már jó előre leszögezték, hogy a kiegészítő egyértelműen mennyiségében bővíti a játékot, tehát ne várjanak a felhasználók új motort, új szabályokat, vagy különlegességeket. Ezen ígéretükhöz tartották is magukat, de azért akad elég új elem a Battle out of Hellben, hogy a Painkiller rajongóknak érdemes legyen beruházni erre az alkotásra is.

Mi is került tehát a Painkiller hivatalos kiegészítőjébe? Először is helyet kapott tíz új pálya, melyeken kialakításában találkozhatnak a játékosok néhány újszerű, és igazán váratlan húzással. Sajnálatos módon ezeken a szinteken nem találkozunk új szörnyetegekkel, habár a rémek sokszínűsége még a leginkább horror-imádó gamerek igényeit is kielégíthette az eredeti programban. Felbukkan mindezek mellett egy új tarot-kártya, valamint két fegyver, melyekkel újabb módokon küldhetjük vissza a szörnyeket oda, ahová valók.

Az eredeti Painkiller tipikusan az a játék volt, mely elé még véletlenül sem volt szabad leülnie gyermekeknek, hölgyeknek, érzékeny lelkületű játékosoknak, elfeknek, és más, védtelenebb teremtményeknek. Ez a kiegészítőben még inkább igaz, amiről meg is győződhetünk mindjárt a program elején. Az első pálya az eredeti programból megismert őrültek házának egy még rettenetesebb víziója, mivel egy árvaházban hadakozhatunk az egykori lakók holttestei és szellemei ellen. A hangulatot annyira életszerűvé teszik a hanghatások, hogy a gyengébb idegzetűek gyorsan kapcsolják ki a számítógépet. Ezután egy vidámparkba kerülünk, ami talán nem annyira hátborzongató, mint az árvaház, viszont legalább ötletes.

A többi pálya már nem annyira eredeti, mint a fenti bekezdésben említett kettő. Akad két város, melyekben nyüzsögnek a zombik, és melyeket a folyamatosan egymásba szaladó autók tesznek legalább látványossá. Másik két szint egy barlangot vázol fel lőttünk, melyek nagyban hasonlítanak az eredeti program föld felszíne alatt játszódó küldetéseire. A tíz új pálya egyikét csak a nightmare fokozatban érhetjük el, de nem vesztünk sokat, ha könnyebb fokon hadakozunk, mivel ez a szint nem más, mint egy négyszögletes szoba egy nagy szörnyeteggel a közepén.

Az eredeti játéknak egyfajta klasszikus ízt kölcsönöztek a boss monsterek, akikkel az egyes pályák végén találkozhattunk. Ezek most sem maradtak ki, sőt, még változatosabbá vált az ellenük való harc, mivel bizonyos fejtörők megoldására van szükség, ha le akarjuk gyűrni őket - akárcsak az eredeti játék végső főellensége esetén. Sajnos ezek a "fejtörők" nem valami ötletesek - az egyik esetben például izzó lávapocsolyák felett kell átugrálnunk, ami sokkal jobban illene egy platformos játékba, mint egy first person shooterbe.

Vessünk egy pillantást a két fegyverre, melyekről a korábbiakban már tettünk említést. Az egyik fegyver alapvetően egy géppisztoly, amivel a kevésbé ütős ellenfeleket taníthatjuk modorra, alternatív tüzelési módja pedig egy lángszóró, ami egyaránt hatékony erős és gyenge ellenfelekkel szemben is. A másik fegyver már valamivel különlegesebb: az elsődleges felhasználása szerint egy távcsöves puska, ami nem golyókat, hanem apró karókat lő az ellenfél arcába, a másik használati módjára támaszkodva pedig felrobbanthatjuk a közelünkben lévőket - sajnos ez utóbbi meglehetősen mérsékelt sérüléseket okoz ellenségeinknek.

Nem tettünk még említést a többjátékos módokról, habár sok szót nemigen érdemes vesztegetni e két lehetőségre. Az első multiplayer opció a capture the flag, amit aligha kell bemutatnunk a hálózatos játékban valamelyest is otthonosan mozgó olvasóknak. A másik lehetőség, a last man standing, ami elé szintén felesleges vörös szőnyeget terítenünk, hiszen csupán egy deathmatch változatról van szó. A játék grafikája változatlanul magas színvonalat képvisel, és ez akkor is igaz, ha a fejlesztők nem "piszkálták" a motor ezen részét. Új hangokkal találkozhatunk, melyek épp olyan hátborzongatók, mint azt az eredeti program esetében megszoktuk.

Nem könnyű értékelni a Painkiller Battle out of Hell című kiegészítőjét. A játék grafikája remek, a zene és a hanghatások tökéletesen illenek a hangulathoz, a kezelés egyszerű, maga a játék se nem túl nehéz, se nem túl könnyű, és nem is kell órákat tölteni a megtanulással, de mindezek ellenére NAGYON gondolja meg a tisztelt olvasó, hogy felkészült-e lelkileg a főleg az árvaházas pályán reá váró "élményekre"!