Pirates! Sid Meyer feldolgozásában

Végre elkészült Sid Meyer cége, a Firaxis Games azzal a játékkal, akit mindenki nagyon várt, akinek elég régóta van számítógépe. Igen, a Pirates! feldolgozásáról van szó, mely játékról nyugodtan elmondhatjuk, hogy méltóképpen lép a nagy előd örökébe.

Az elmúlt időszakban igencsak divatba jött olyan játékokat készíteni, amelyek eredetije még a PC-s programok hőskorában, a kilencvenes évek elején, vagy még korábban került a gamerek kezébe. Ennek nyomán támadt fel a Prince of Persia, a Larry, valamint a Pitfall, és ebbe a sorba tartozik a Pirates! is. Ez a játék annyiban mindenképpen kilóg a sorból, hogy rendkívüli sikerük ellenére azért akadt olyan játékos, aki nem rajongott a Prince-ért, vagy nem volt igazi kalandjátékos, de akinek 1987-ben volt Commodore-ja, vagy később PC-je, az biztosan imádta a Pirates!-t. Ehhez hasonló mértékű dobás csak az lenne, ha a Betrayal at Krondor bukkanna fel ismét, vagy a Dűnéről készülne egy méltó feldolgozás, de reméljük, hogy ezek az álmok is valósággá válnak egyszer.

Ami a Pirates!-t illeti, a játékos egy olyan ifjú nemest alakít, akinek családját egy galád spanyol grand semmizte ki, bosszúszomjassá téve a főhőst. Persze ha csak annyi lenne a feladat, hogy tegyük el láb alól a grandot, akkor aligha számíthatna sikerre a program, de természetesen nem erről van szó. Hangulatunktól függően alakíthatunk mindenre elszánt kalózt, lelkes felfedezőt, reményekkel teli kincsvadászt, de ha nincs annyi vér abban a bizonyosban, akkor békés kalmárként is nekivághatunk a tengereknek. Mindezek mellett tengeri, valamint szárazföldi csatákat vívunk, a végső cél pedig nem más, mint egy olyan család megalapítása, ami sokáig virágzik a mi elmúlásunk után is. Hogy miként jön ide az elmúlás? Úgy, hogy nem a Sims 2 az egyetlen program, amiben a főhősök öregednek, hanem Sid Meyer játéka hősének is szembe kell néznie az agg kor nehézségeivel idővel.

Az első dolgunk karakterünk megalkotása. Ez igen egyszerű feladat, hisz csak nevünket határozzuk meg, választunk egyet azok közül a szakértelmek közül, melyek eldöntik, hogy párbajban, tengeri csatában, vagy a báltermekben nyújtunk-e kiemelkedőt, kijelöljük azt a nemzetet, mely zászlaja alatt nekivágunk a világnak, és meghatározzuk, hogy melyik időszakban akarunk játszani. Ez utóbbira a Port Royale-hoz hasonlóan azért van szükség, mert ez határozza meg, hogy melyik nemzet lesz a domináns a játék helyszínéül szolgáló karibi térségben.

Ha eldöntöttük mindezt, ellátogathatunk a kikötőben lévő kocsmába, hogy gazfickókat - bocsánat, matrózokat - találjunk, akik majd szolgálnak a hajónkon. Ha van már elég emberünk, nekivághatunk a tengernek. Bárhová elmehetünk, de két tényezőt feltétlen figyelembe kell vennünk: az egyik, hogy a tengerészeknek élelemre van szükségük, vagyis ha nincs nálunk elég ennivaló és rum, akkor lázadásra számíthatunk. Ezeket szerencsére bármelyik kikötőben megvásárolhatjuk, vagy akármelyik megtámadott hajóról zsákmányolhatjuk. A másik fontos elem természetesen a pénz - ha nincs elég aranyunk, akkor a legénység egész bizonyosan fellázad, úgyhogy valamilyen módon mindenképpen tegyünk szert komolyabb profitra.

A tengeri csaták néhány percig tartanak, lebonyolításuk pedig nem túl bonyolult, de ne gondoljuk, hogy gyerekjáték a győzelem elérése, mivel igen sok tényezőt kell figyelembe vennünk. A cél persze az, hogy oldalvást kapjuk az ellenséges hajót, de ha komoly szél fúj, akkor ez nem is olyan egyszerűfeladat. Szintén párhuzamot állíthatunk a Port Royale-lal azon a téren is, hogy különféle lövedékeket kell az ágyúkba töltenünk, függően attól, hogy a hajótestet, vagy a vitorlákat akarjuk rombolni, vagy esetlen a legénységet mészárolni. Ha sikerül a hajó közelébe érnünk, akkor megcsáklyázhatjuk, mikor is a két kapitány párbaja dönti el, hogy miénk lesz-e a hajó és annak rakománya, vagy sem.

A szárazföldi "akciófeladatok" két részre oszlanak: az egyik a már a hajón megismert harc, amit akár a kocsmákban is megvívhatunk, a másik pedig a tánc a városok elöljáróinak lányaival, amit ha ügyesen ropunk, értékes információkat kaphatunk a hölgyektől. Mindkét cselekedet, vagyis a tánc és a harc esetén is a reflexeink kerülnek főszerepbe: a harcban akkor leszünk sikeresek, ha a megfelelő időben visszük be a megfelelő ütéseket, a tánc során pedig partnerünk lépéseire kell a megfelelő billentyű lenyomásával reagálnunk, lehetőleg minél gyorsabban. Szerencsére beszerezhetünk a kincskeresés során olyan tárgyakat, amik mind a harckészségünket, mind a táncparketten való produkciónkat feljavítják.

Ha egy ellenséges kikötőbe érkezünk, és nincs elég haderőnk a port megtámadásához, akkor besurranhatunk a városházára némi információért cserébe. Ez szintén egy mini játék formájában jelentkezik - a játékos által irányított főhősnek a város utcáiból álló útvesztőn kell elmenekülnie a városi őrök elől, ami nehezebb fokozatokban egyáltalán nem könnyű feladat. Ha ez nem sikerül, akkor a börtönbe kerülünk néhány hónapra, ami ugye azért kellemetlen, mert a játékban jelentőséggel bír a múló idő.

A program grafikájára senkinek sem lehet panasza. A fejlesztők arra törekedtek, hogy egyfajta rajzfilmes hangulatban adják vissza a karib-tengeri kalózok meseékből megismert életét, és ezt sikerült tökéletesen végrehajtaniuk. A megjelenítésnél még jobban sikerült a program hanganyaga: a karakterek beszéde szinte sosem ismétlődik, az ágyúk robaja bármelyik modern kalózos filmben megállná a helyét, a kalandok alatt felcsendülő zene pedig egyaránt tartalmaz klasszikus elemeket, valamint kifejezetten a játéhoz írt akkordokat.

Sokat sóhajtoztunk, hogy nincs megfelelő utódja az immár tizenhét éve kiadott Pirates!-nek. A Port Royale sokunknak biztosított kellemes órákat, de azért az a játék mégiscsak más kategóriát képviselt. Szerencsére Sid Meyer végre úgy határozott, hogy megörvendeztet bennünket a Pirates! feldolgozásával, ami bebizonyította, hogy a számítógépes játékok legismertebb figurája még mindig a régi.

Rendszerkövetelmény:

RAM	256 Mbyte RAM
HDD	1.2 GB
VGA	32 MB VRAM