Villámgyors fényképező extrákkal

Az év elején bemutatott Panasonic DMC-FZ7 ötvözi az elődök előnyös tulajdonságait, vagyis rendkívül gyors működésű, optikája pedig kitűnő, sajnos azonban még mindig jelentős képzajt produkál.

Egy évvel ezelőtt mutatta be a Panasonic két kameráját, a Lumix DMC-FZ4-et, és FZ5-öt. A négy, illetve öt megapixeles digitális fényképezők elsődleges előnye a kis méreten kívül a kitűnőre sikeredett, tizenkétszeres optikai zoomos, stabilizátoros Leica lencse volt, így a legtöbb szakmai teszten jól is szerepeltek. Idén januárban debütált a sorozat új modellje, a DMC-FZ7-est, amelyet ki is próbáltunk.

Bár a Lumix FZ7 elsősorban az elődök ráncfelvarráson átesett változatának tekinthető, az apróbb fejlesztéseken kívül olyan fontos újdonságokkal is rendelkezik, melyeket érdemes kiemelni. Az új Panasonic képfelbontása 6 megapixelre nőtt, nagyobb LCD kijelzőt kapott, és az akkumulátor élettartama is javult. Éles kritika érte a tavalyi modelleket a középszerű videó üzemmód miatt, ennek megfelelően ezt is korrigálták a tervezők.

Külső kialakítás, fogás

Első ránézésre azonnal feltűnik a előd modelleket ismerőknek, hogy némi fazonírozáson esett át az új digigép. Elölről szemlélve például a jobb fogást biztosító markolat, és a lekerekített formájú vaku változása a legszembetűnőbb. Ettől függetlenül továbbra is leginkább egy hagyományos, tükörreflexes fényképező lekicsinyített másának lehetne gondolni. Az ultrazoomos masina a kisebb méret révén mindössze 310 grammot nyom, váza műanyagból készült, mégis nagyon jó minőségű, masszív kialakítású.

A legszembetűnőbb változás a kamera hátoldalán történt: a nagyságrenddel nagyobb, 2,5 collos kijelző érdekében a masina teljes hátsó oldalát módosították: az LCD baloldalt, a kezelőgombok pedig jobb oldalon helyezkednek el. Szintén módosult az elektronikus kereső pozíciója, hiszen korábban ez a gép bal felső sarkában volt, most viszont a digitális monitor fölé került - szerintünk rosszabb helyre. Kézbe véve a markolatnak köszönhetően nagyon stabil fogású az FZ7, az új kezelőszerv-elhelyezés hatására pedig egy kézzel is könnyen használható, egyedül a vaku kinyitása nem megoldott.

Egy új kezelőszerv is megjelent a gép hátoldalán: a Lumix LX1-nél már megismert joystick-gomb, amely a manuális fókuszáláson kívül a fehéregyensúly, a képérzékenység és a felbontás gyors beállítását teszi lehetővé.

Elsőrangú optika, villámgyors élességállítás

Amint azt a bevezetőben is említettük, a Lumix FZ-sorozat egyik legnagyobb erénye az elsőrangú objektívben rejlik. Az FZ7 ugyanazt a Leica tizenkétszeres zoomátfogású rendszert kapta, melyet az eddigi változatoknál is alkalmazott a gyártó. A jó fényerejű, nyitott állásban F2,8 - F3,3 rekeszértékű objektív kisfilmes értékeken számítva 36 - 432 milliméteres tartományban teszi lehetővé a fotózást. A korábbiakkal ellentétben viszont most már opcionálisan előtétlencsék is vásárolhatók hozzá, sőt a mellékelt gyűrű segítségével a meglévő 52 milliméter átmérőjű szűrőket is használni lehet.

A Leica minőséget a Panasonic az általa kifejlesztett, és ma már az összes fényképezőgépében megtalálható MEGA O.I.S. optikai képstabilizációs technológiával egészítette ki. Ez a technológia technika lehetővé teszi, hogy rossz megvilágítási viszonyok között a hosszú expozíció ellenére se mozduljon be a kép, illetve teleobjektív állásban is csökkenti a kézremegés hatását. A rendszer kétféle módban működik: a Mode 1 folyamatosan kompenzálja a kézmozgást könnyebb komponálást biztosítva, a Mode 2 viszont csak az exponálógomb lenyomáskor lép életbe, és az előzőnél általában jobb eredményt ad.

A jó képminőség persze mit sem ér, ha lassú az élességállító rendszer. Ez szerencsére a Panasonic esetében nem áll fenn, sőt a Venus II képfeldolgozó processzor bevezetése óta kiemelkedő teljesítményt nyújt a digitális kompaktok között. A fókuszálás talán a kategóriájában a leggyorsabb, és pontossága is kielégítő. A speciális High Speed AF üzemmód választásakor az élességállításhoz szükséges idő megfeleződik, igaz ugyan, hogy ilyenkor a beállítás közben rövid időre kimerevedik az LCD képe.

Nagyobb kijelző, alacsonyabb felbontással

Az egyik kiemelt újdonság a Panasonic FZ7-nél a megnövelt méretű digitális kijelző. A hátoldali monitor átmérője 1,8 collról 2,5 collra módosult, ilyen téren tehát elsőre szívderítő a váltás. Bekapcsolás után azonban a tapasztaltabb szeműeknek rögtön feltűnik, hogy felbontása kissé alacsony ekkora mérethez, hiszen képernyő csupán 114 ezer képpontot tartalmaz. Az LCD terén meglepő módon visszalépés történet az elődhöz képest, a korábbi típusnak ugyanis még 130 ezer képpontos kijelzője volt. Az alacsony felbontás gyakorlati következménye az, hogy az élességet nehezen lehet ellenőrizni a képernyőn.

Szerencsés fejlesztés történt viszont a használhatóságot illetően: az új monitor világosabb, így nagyságrendekkel jobban látható, rossz fényviszonyok között, sötétben pedig kitűnő a képe. Ugyanezt lehet elmondani az elektronikus keresőről is, mely közvetlenül az LCD fölött kapott helyet. A bizonyos gépeken alkalmazott átnézős keresővel szemben előnye, hogy a végleges képet mutatja, és akár a menüt is lehet ezen keresztül böngészni, bár képe a hátsó kijelzőhöz hasonlóan nem túl éles.

Üzemmódok profiknak és amatőröknek

Sok kompakt fényképezőn nem található manuális expozícióállítási lehetőség, így a gyakorlottabb fotósok nem tudják teljes mértékben kamatoztatni kreativitásukat, hiszen az automatika nem mindig képes a fényképész fejével gondolkozni. A DMC-FZ7 esetében választani lehet idő-, és rekeszautomatika között, de az expozíciót akár teljesen magunkra hagyatkozva is be lehet állítani. A gyors módosítást az új kezelőszerv, az LCD jobb oldalán elhelyezkedő botkormány teszi lehetővé.

A kevésbé megszállottaknak sem kell kétségbe esni, ha ilyen fényképezővel találkoznak, ugyanis kifejezetten a kezdő fotósokra gondolva építettek be egy egyszerű üzemmódot. Ezt aktiválva ahol minden beállítást a gép automatikája határoz meg, illetve a gyakran előforduló helyzetekre hozták létre a tizenötféle témamódot. Az előre beprogramozott lehetőségek között található portré, tájkép, parti, és babafotós beállítás mellett egy új opció: a magas érzékenységű üzemmód. Ezt választva a gép ISO 800 vagy ISO 1600 képérzékenységgel készít felvételt, sajnos nagyon szemcsés, szinte használhatatlan minőségben.

Mozgóképfelvétel

Személyes tapasztalatunk szerint a tavalyi termékpaletta egyik hibája volt az idejétmúlt minőségű videomód, mely mindössze 320x240 pixeles felvételek rögzítését tette lehetővé. Ezt a hiányosságot orvosolták az idei modellnél, most már az elérhető maximális felbontás 640x480 pixel, sőt szélesvásznú módban 848x480 képpont. Mindkét esetben 30 kép/másodperc sebességgel történik a felvétel, mely közben az optikai zoom nem,a képstabilizátor viszont működik. A legjobb minőségű videóból 5 másodperc fér a beépített 16 megás tárolóra, egyetlen 1 gigás kártyára pedig körülbelül 12 percnyi anyag rögzíthető.

Végszó

Mindent egybevetve a Panasonic egy nagyon meggyőző fényképezőt vezetett be a piacra a Lumix DMC-FZ7-el. A korábbi modellek előnyeit felhasználva, azokat jórészt kijavítva a kategória talán egyik legjobb terméke lett a készülék. Kitűnő minőségű Leica optikája tizenkétszeres átfogást biztosít, és a rossz fényviszonyok közti fotózást megkönnyítő képstabilizátorral is rendelkezik. Alacsony felbontása ellenére szintén pozitívum a nagy méretű, 2,5 collos LCD monitor, mely sötétben is jól használható fényképezésre. Az élességállítás sebessége irigylésre méltó, manuális beállítási lehetőségeknek sincs hiányában a kamera, és végre a videomód is megfelelő minőségű lett.

Természetesen a 100 ezer forint körüli árú fényképezőn maradt még tökéletesítenivaló: a vele készített fotókon gyakran jelentkező képzaj mértéke 2006-ban már nem elfogadható mértékű, bár az átlagfelhasználót feltehetően nem fogja zavarni. A hátoldali kijelző felbontását szintén növelni kellene, és jó lenne egy nagyobb méretű mellékelt memóriakártya, hiszen 16 megabájt helyre csupán négy fotó fér el.

Halász Dániel