Ki fél a Google-tól?

Google-mánia! - hirdették az új trendet a világsajtó címlapjai egy-másfél éve, amikor a kaliforniai keresőóriás tőzsdére lépett. A sikersztori azóta is töretlen, olyannyira, hogy a konkurensek egyre kényelmetlenebbül érzik magukat, a mániát lassan Google-fóbiaként élik meg, a címben feltett kérdésre pedig így szól a válasz: mindenki...

...és ez teljesen független attól, hogy közben megpróbálsz végig megmaradni jófiúnak - sajnálkozott Sergey Brin, a Google egyik alapítója a minap azon, hogy egyre inkább úgy tűnik, a világ összes IT-csúcscége retteg a Google-től, és vadul próbál kitalálni valamit a csápjait egyre több irányba nyújtogató keresőóriás ellen.

A Google ma az internetbiznisz első számú cége, vetélytársak tucatjai lesik és másolják minden lépését, tőzsdei árfolymának legkisebb rezdülései is húzzák magukkal az összes többi netes cég papírjait (a pénzügyi elemzők óriási veszélyeket látnak ebben: szerintük ha a Wall Street csalódik a Google-ben, automatikusan kimenekíti a pénzét a többi netes cégből is, és ebbe beleremeghet az egész internet).

Jön Big Daddy!

A Google PageRank algoritmusa a legnagyobb hatalmú függvény a világon: ez dönti el ugyanis, hogy a Google milyen sorrendben dobja ki a találatokat egy adott keresőkifejezésre. Mivel az emberek hajlamosak csak az első tíz-húsz találatra ránézni, egy oldal látogatottsága szempontjából létfontosságú, hogy előkelő helyen adja a kereső, hiszen csak így keveredhetnek oda a felhasználók a Google-ról. Az utóbbi években valóságos iparág épült a PageRankkel való trükközésre: a keresőmotor-optimalizálóké, amelyek ilyen-olyan, hol legális, hol "fekete" módszerekkel elérik, hogy a Google előkelő helyen dobja ki az ember oldalát bizonyos keresőkifejezésekre. (A BMW-konszern nemrégiben rá is fázott egy illegális PageRank-manipulációs kísérletre: az autógyár német oldalát hetekre kivették mindennemű Google-találati listából.) Nos, az über-algoritmust erősen átalakítják a közeljövőben, már folyik is a következő generációs "Google-agy", a Big Daddy tesztüzeme. A hírek szerint ez kevésbé fogja figyelembe venni az oldalra mutató linkeket (ilyeneket ugyanis könnyű vásárolni, hamisítani vagy saját magunknak létrehozni), és nagyobb súlyt kap majd az oldal tartalma, felépítése.

Kína-szindróma

Csúnyán keresztbe tett a Google hosszú évek alatt felépített jófiú image-ének a máris hírhedt "kínai baleset": a cég behódolt a kommunista vezetésű kínai kormánynak, és cenzúra alá vetette a kereső kínai verzióját (a rendszer nem jelenít meg olyan találatokat, amely ellenére van a diktatúra ízlésének ezen felül a kínai felhasználók el vannak vágva a "túlzott szabadságot" jelentő Gmailtől és Bloggertől is).

Vint Cerf, a cég "vezető internetes látnoka" ezt csak annyival kommentálta, hogy a cég legendás "ne légy gonosz" (don't be evil) jelmondata egyben azt is jelenti, hogy ne tégy illegális dolgokat, ezért ők tiszteletben tartják a kínai törvényeket.

A technológiai érdekességen felül mindez jól jelzi a Google stratégiáját is a keresés terén: egyre kifinomultabb technológia, egyre több lóerő és egyre nagyobb szerverpark. Ezzel szemben az első számú rivális Yahoo! az emberközpontú "szociális keresésben" utazik, amely a közösség erejére (a web 2.0 első számú hívószavára) alapoz, és a saját korábbi kereséseinkből, a többi felhasználó ajánlásaiból is dolgozik, nem nyers erővel megy neki a hatalmas adathalmaznak, amit az internet jelent egy keresőmotornak. Hogy a két út közül melyik vezet a netes keresés jövőjébe, egyelőre nem tudni - mindenesetre a Yahoo! (amely többek között a döbbenetesen népszerű Flickr fotómegosztó hálózat és a del.ici.ous közösségi oldal gazdája) látványosan jobban kötődik a web 2.0-hoz, mint a Google, amely ezen a téren egyedül a Bloggert és az Orkutot tudja felmutatni (ez utóbbi is elsősorban Brazíliában és Indiában hódít).

A keresésen túl

A Google eszement módon növekszik évek óta, és ha tartani akarja ezt az ütemet, túl kell lépnie a keresésen, és megjelennie az internetbiznisz más területein. Márpedig az ütemet muszáj tartani, már csak a tőzsde miatt is, amely hisztérikusan reagál minden olyan hírre, amelyben a Google "csak" kiválóan teljesít, de nem tesz instant csodát. (Februárban a 82 százalékos profitnövekedés és 370 milliós nettó bevétel a cég negyedéves üzleti jelentésében akkora csalódást okozott a Wall Streetnek, hogy a részvényei átmenetileg 20 százalékot veszítettek az értékükből.) A Google ennek megfelelően lassan, de biztosan túllépi a keresés határait (sőt már meg is tette a Gmaillel, az AdSense-szel, a Google Earth-szel és a Bloggerrel), ezzel újabb ellenfeleket-ellenségeket szerezve magának. A Google főhadiszállásán állítólag 100 tételből (!) álló lista hirdeti azokat a területeket, ahová a keresőóriás be szeretne törni a közeljövőben - ezek némelyikére már történtek is utalások, puhatolózó lépések, míg a többi vélhetően hidegzuhanyként fogja érni a konkurenseket.

Virtuális komputerek

Larry Page és Sergey Brin, a Google alapítói

A kereső után logikus lépés lenne saját internetböngésző elkészítése - a jól értesültek szerint ez már zajlik egy ideje, gbrowser kódnév alatt (a gbrowser.com webcímet mindenesetre bejegyeztette magának a cég), állítólag a Mozillával (más források szerint az Operával) karöltve. De miért állna meg itt a Google, amikor ennél már a Microsoft is messzebbre merészkedett, amikor az Explorert a Windows szerves részévé tette? A jövő a saját operációs rendszeré!

Tulajdonképpen nem is kellene mást tenni, mint a már bemutatott Google Pack szolgáltatás- és programcsomag alá bevágni egy Linux-kernelt, hegeszteni hozzá valami barátságos kezelőfelületet, és készen is van az operációs rendszer (amelyhez nemrég megvásárolták a Writely webes alapú szövegszerkesztőt, hogy a Microsoft Word se legyen sokáig egyeduralkodó a maga piacán). A jelek szerint azonban a Google ennél nagyobb dobásra készül, méghozzá a Larry Ellison (az Oracle alapítója) által húsz éve megálmodott "hálózati számítógép" létrehozására. Eszerint a felhasználó egy leegyszerűsített, olcsó kliensgép előtt ül, amely szélessávon kapcsolódik a netre, és onnan tölt le és futtat minden programot, alkalmazást, adatot; kezdve természetesen az operációs rendszerrel. A "virtuális számítógép" koncepcióba remekül beleillene a GDrive nevű rendszer, amelynek dokumentációja nemrégiben szivárgott ki (elképzelhető, hogy direkt) a cégtől - ez lényegében egy személyes és korlátlan kapacitású internetes tárhely lenne a felhasználóknak, amelyet bárhonnan elérhetnek és minden adatukat ott tarthatnák biztonságosan (ügyes programozók faragtak már valami hasonlót a Gmailből is, talán innen származik az ötlet).

Kutyák számára nyitva állnak a cég irodái

Google kontra "mindenki"

A nagy netes portálok (elsősorban az MSN és a Yahoo!) vetélytársa bontakozik ki a Google News, a nemrég bemutatott Google Finance, a frissen bejelentett Google Calendar, illetve a cég régóta halogatott Time Warner-es befektetéséből: a kereső 5 milliárdos részt venne a médiaóriásban. A képkockáinak összeillesztgetve kiderül, portfóliójából hagyományos portáloknál sokkal széleskörűbbet is tudna építeni a Google. A Google Talk például egyértelmű - még ha nem is elsöprő sikerű - lépés volt az internetes telefonálás birodalma felé, ahol jelenleg a Skype a király. A Google Base szolgáltatás - bár elvileg nem annak szánták - erős konkurenciának ígérkezik a jelenleg szinte egyeduralkodó online bolhapiac, az eBay számára; a Google Cash pedig, még ha jelenleg csak pletykaszinten is létezik, nyilvánvalóan a szintén eBay-tulajdonban levő online fizetési rendszer, a PayPal riválisa lesz. Ha pedig ezt mind egybeépítik, egy olyan szuperportált kapunk, amely mellett elbújhat minden weboldal, amit most a portál kifejezéssel illetünk.

A legmerészebb spekuláció szerint a Google az internet "ellopására" készül szőröstül-bőröstül, azaz (ingyenes és drótnélküli) internetszolgáltatóvá válna. Merész elképzelés, de San Francisco ingyen wifivel való lefedése, az optikai kábelek nyakra-főre való felvásárlása és a nagyarányú befektetések az elektromos hálózaton való adattovábbítással ("internet a konnektorból") kísérletező cégekbe való valóban utalhatnak ilyesmire is.

Az ebéd ingyen jár a Google-nél

Háború kezdődik?

Mi az hogy! A háború már rég elkezdődött a színfalak mögött, és az első számú ellenfél a Microsoft, amelyet a Google egyébként zseniális PR-osztálya igen hatékonyan állít be a Google "gonosz" ellenpólusaként. A cég sajtófelelősei egyébként nagyon ügyesek, egy fillért sem költenek hagyományos, tévés-banneres-óriásplakátos-magazinborítós-formaegyesautós marketingre, mégis a világ legszimpatikusabb vállalatának képét alakították ki a cégről - végül is ha az Apple-nek ez anno bejött a legendás 1984-es Mac-reklámmal, miért is ne? Bill Gates nagy erőkkel veti cégét a web 2.0 után, internetes szoftvermodellről beszél, egyre-másra áll elő saját ajaxos (a web 2.0 legnépszerűbb fejlesztőeszköze) szolgáltatásokkal, legutóbb pedig bejelentette az egész pályás letámadást is: a Microsoft saját keresőmotorját, amely a tervek szerint fél év alatt eltiporja a Google-t.

Bár ez kicsit a bokszolók meccs előtti nagy hangú nyilatkozataira emlékeztet, gondoljunk csak bele: többször bevált, már-már ortodox Microsoft-stratégia megvárni, míg egy technológiai forradalom után kialakulnak az erőviszonyok, majd nagy erőkkel bevonulni a piacra és "rendet tenni" (lásd Internet Explorer vs. Netscape, MSN vs. ICQ, Office vs. a világ összes irodai programcsomagja stb.). A keresőóriás mindenesetre felvette a kesztyűt, és ha a pletykák igaznak bizonyulnak, nemsokára a keresők, az operációs rendszerek, a böngészők és a hordozható PC-k piaca is a Google-Microsoft harctól lesz hangos - mi meg addig is reménykedjünk, hogy a háború egyre jobb, olcsóbb termékeket és szolgáltatásokat hoz majd, és végső soron mi, felhasználók kerülünk ki győztesként.

Bejárhatjuk a Földet a Google Earth-szel

100 milliárd dollár

Mi, egyszerű mezei felhasználók csupán egy keresőmezőt és pár jópofa, ingyenes szolgáltatást látunk a Google-ben, a tőzsde viszont a második generációs internet alapját és minden web 2.0-s biznisz mozgatórugóját; ennek megfelelően döbbenetes tempóban lapátolják is a pénzt a Wall Streeten a Google-ba. A jelenlegi részvényárfolyamok alapján a cég bőven 100 milliárd dollár feletti értéket képvisel - többet ér, mint például az IBM vagy a Coca-Cola, esetleg a Nokia és a Disney együttvéve. Jó kérdés, hogy meddig mehet még ez a növekedés hasonló ütemben; az elemzők óvatosságra intenek, habár további emelkedést jósolnak, és titokban ők is Google-részvényeket vesznek...

Hanula Zsolt
(tomorrow)