Canon 400D: majdnem profi fényképező

Az új cserélhető objektíves kamera figyelemreméltó képességekkel bír, azonban az egyre kiélezettebb versenyben már nem kerülhet minden szempontból a dobogó csúcsára.

A Canon EOS 400D már harmadik generációs tükörreflexes készüléknek számít: elődei a tavaly debütált 350D és a 2003-ban bemutatott 300D nevű masinák voltak. Ez utóbbi ma már szinte fotótörténeti jelentőséggel bír, hiszen az első ezer dollár alatt kapható digitális tükörreflexes kamera volt. A szaksajtó mindkét korábbi típust a megfizethető árú SL-modellek királyának nevezte ki, a tesztünk során azonban kiderült, hogy az erős versenytársak miatt az új modell már nem viszi el a pálmát mindenben.

Elődjeihez hasonlóan, az EOS 400D számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, mint a drágább típusok, annak ellenére, hogy kategóriájában belépőszintű készüléknek számít. Kitűnő ízelítőt nyújt a profi eszközök világába, hiszen azon felül, hogy új, tíz megapixeles szenzorral rendelkezik, autófókusz-rendszerét a jóval drágább Canon 30D-től örökölte, ráadásul a 400D az első olyan digitális gép a piacon, amelyet háromlépcsős pormentesítő technológiával szereltek fel.

Külső kialakítás, fogás

Első ránézésre az új Canont nem lehet megkülönböztetni elődjétől, hiszen maradt a fekete műanyag borítás, és az átlagosnál kisebb méret is. A kialakításnak természetesen megvannak az előnyei és a hátulütői egyaránt, ki-ki magának dönti el, merre billen inkább a mérleg nyelve. Mi inkább negatívumként értékeltük azt, hogy a kis markolat miatt nem kifejezetten kényelmes a gép fogása, ez viszont kisebb kezű fotósoknak nem okozhat gondot, és az is sokszor előnyt jelent, hogy kisebb súly miatt kevésbé fárasztó órákon át cipelni a masinát.

Tüzetesebb összehasonlítás után kiderült, hogy az apró részleteket illetően történtek változások a 350D-hez képest, a lényegi, szembetűnő módosítások azonban a gép hátoldalát érintik. Eltűnt ugyanis az alapvető beállításokat folyamatosan mutató kijelző, mely korábban a LCD felett kapott helyet: szerepét átvette a hátfali digitális monitor, melynek mérete ezzel párhuzamosan megnőtt, és immár 2,5 col átmérőjű.

Új képérzékelő, pormentesítő rendszer

A 400D kiemelt újdonságai közé tartozik az új, tíz megapixeles szenzor. Hasonló felbontású érzékelővel természetesen a kompakt gépek között is lehet találkozni, ezek minősége azonban meg sem közelíti az SLR-modellek szintjét. Ez abból adódik, hogy az utóbbiakban digitális szenzor mérete többszöröse a kompakt típusokban alkalmazottnak, ami jótékony hatással van a képminőségre.

Az elődhöz képest két megapixellel megnövelt felbontásnál jóval nagyobb újítás a poreltávolító technológia. Aki már használt hasonló kamerát, az tudja, hogy az optika cserélésekor óhatatlanul is porszemek kerülhetnek az érzékelőre, melyek fekete foltokként jelentkeznek az elkészült fotókon.

A problémára elsőként az Olympus, majd később a Sony és a Pentax is kínált megoldást, tehát nem forradalmian új technológiáról van szó. A Canon mérnökeinek köszönhető ugyanakkor, hogy az eddigieknél átfogóbb, háromlépcsős eljárást fejlesztettek ki: a kamerabelső egyes részei antisztatikus borítást kaptak, továbbá ki- és bekapcsoláskor a féligáteresztő szűrő vibrálásával rázza le magáról a port. Mindezeken felül szoftveres megoldást is kínál a gyártó, mely automatikusan korrigálja az elkészült fényképeket.

Cserélhető optikák, gyors autófókusz

A digitális tükörreflexes gépek egyik nagy előnye a nagyméretű képérzékelőn kívül a cserélhető objektíves kivitel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kompakt gépekkel ellentétben nem egy gyárilag meghatározott gyújtótávolság-tartományhoz van kötve a fotós, hanem az adott szituációknak megfelelően cserélheti az optikát.

Bár a Canon 400D megvásárolható optika nélkül is, valószínűleg sokan választják azt a kiszerelést, melyhez egy 18 - 55 milliméteres lencsét ad a gyártó. Kisfilmes értékeken számolva ez 29 - 88 milliméteres tartománynak felel meg, tehát általános fotózásra megfelelő lenne, ám minősége sajnos messze nem tökéletes. Természetesen ez nem meglepő, elvégre a professzionális objektívek gyakran többe kerülnek, mint maga a fényképezőgép.

Az élességállítás sebességére viszont nem lehet panasz, ugyanis a nagyobb testvér, a Canon 30D rendszerét kapta meg az új masina is. A fókuszálás az előd egyik gyenge pontja volt, tehát ez a változás sokat javított az összhatáson, különösen, hogy már az F2,8-as fényerejű optikákat is támogatja a készülék.

Mindentudó kijelző

Már korábban említettük, hogy a fényképezőről eltűnt az úgynevezett státusz LCD, szerepét pedig teljesen a hátfali monitor vette át. Első hallásra az rossz megoldásnak tűnt, de a gyakorlatban meglepően jól használhatónak bizonyult, hiszen könnyen áttekinthető, és a nagy betűméret miatt könnyen olvasható a kijelző.

A 2,5 col átmérőjű LCD felbontása 230 ezer pixel, előnye, hogy 160 fokos szögben ad jól látható képet. Egy folyamatosan működő monitor zavaró lenne fotózás közben: ezt egy különálló érzékelővel oldották meg a tervezők, mely a szemhez emelve azonnal kikapcsolja a kijelzőt. A nagy képernyő használatának hátránya egyedül az, hogy ennek köszönhetően romlott az akkumulátor élettartama az elődhöz képest.

Üzemmódok

A Canon új fényképezőjébe temérdek funkciót zsúfoltak, ugyanakkor jelentősen átalakították a kezelőfelületet, így a kezdő felhasználók és a kreatívabb fotósok is egyszerűen megvalósíthatják elképzeléseiket. A teljesen manuális expozícióállításon át az idő- és rekeszautomatika módokon keresztül a teljesen automatikus képkészítésre csakúgy lehetőség van, mint az előre beállított témamódok használatára.

Változás a 350D-hez képest, hogy bevezették a drágább típusokban alkalmazott úgynevezett Picture Styles rendszert is: segítségével egyszerűbb és érthetőbb lett a készülék személyre szabása, vagyis a kontraszt, élesítés, színtelítettség, és tónus beállítása.

Végszó

A Canon EOS 400D a kit objektívvel jelenleg bruttó 220 ezer forint körüli összegért kapható a hazai kereskedésekben, vagyis a legolcsóbb tíz megapixeles tükörreflexes fényképező a piacon. Az ár mellett egyértelműen az új modell előnyére válik az átdolgozott kezelőfelület, a pormentesítő rendszer, és egy korábbi gyenge pontot orvosol a fejlettebb élességállítási rendszer is.

Mindez azonban már nem elég a fotós piac meghódításához, hiszen az új Nikon D80 kivitelében, beállítási módjait tekintve, de még képminőségben is jobbnak bizonyult a Canon termékénél, igaz, magasabb áron. A hasonló áron megvásárolható Sony A100 adu ásza nem más, mint a beépített képstabilizátor, mely minden optikával működik, a jövő hónapban érkező Pentax K10D pedig mindhárom gép előnyeit egyesíti, legalábbis papíron.

Halász Dániel