Tamagocsi hajótöröttekkel

A játék lakói akkor is élnek és munkálkodnak, amikor kikapcsolod a gépet - figyelmeztet a Virtual Villagers őskori emberszimulátora. Az elmúlt évek egyik legbájosabb, legizgalmasabb és legmegragadóbb tamagocsija kenterbe veri a Simset, pedig csak bogyókról, halakról és kunyhóépítésről van benne szó.

Tiszta lappal kezd a játékos Isola szigetén: idegeneket vet egy hajótörés hét egy aprócska szigetre, ahol a környezet édeni, a napsütés trópusi, a mobilos segítségkérésről pedig a következő ezer évben maximum csak álmodni lehet. Mindent az elejéről kell kezdeni, jó amnéziás módjára, a játékosnak kell megtanítania kis emberkéit arra, hogy miből lehet élelmet készíteni, hogyan kell lakhelyet építeni és mire valók azok az élő és élettelen furcsaságok, amik előfordulnak a törzs közvetlen közelében.

Gyerekeket is kell nemzeni

Hat-hét aprócska emberrel kezdődik a játék, akikkel nem szabad túl sokat lófrálni, az idő ugyanis a legnagyobb ellenség. Emberenként meg kell szabnunk, hogy ki mivel foglalkozzon a legtöbbet, így születnek majd építőmesterek, kutatók, farmerek vagy szimplán lányokat és asszonyokat kergető kujonok. (A gyermekeknél kedves kivételt szab a program: 14 éves koruktól dolgozhatnak és 18 koruktól szaporodhatnak, addig csak szaladgálnak körbe-körbe. Egyetlen dologra utasíthatóak csak, az aljnövényzetben megjelenő gombákat szívesen elhozzák a törzs élelmiszerraktárába.)

A program három fő dolgot tart számon: törzsünk, élelmiszerraktárunk és tudásunk nagyságát. A törzs nagyságát szaporodással lehet növelni - kritikus egyszerűséggel csak rá kell húzni egy férfit az egérrel egy nőre (vagy fordítva, kinek hogy) és kölcsönös szimpátia esetén már rohannak is a kunyhóba. A nők terhesség után gyermekneveléssel foglalkoznak, úgyhogy tanácsos csoportos terhesség esetén azonnal munkaerő-átcsoportosítást eszközölni. Élelmiszert kezdetben a bogyóbokorról és a gombákból, később az elvetett magokból és az óceánból kifogott halakból lehet nyerni, tudást pedig ún. kutatási pontokból. Ehhez nem kell mást tenni, csak az embereket be kell a falu közepén lévő, eszközökkel teleszórt asztal mellé állítani, hogy játszadozzanak. Az összegyűjtött pontokból a vallási, higiéniai vagy építkezési képességeket lehet növelni.

Ragadjon meg egy embert!

A játék fő célja 16 nagyobb léptékű esemény elérése, ezeket minden játékosnak magának kell kitotóznia az alig utalásértékű képek és a falu centiről centire való átböngészése alapján. Ide tartozik az első haláleset ugyanúgy, mint a növények ismerete, a templomépítés vagy a falu melletti barlang elől a kő elgördítése.

Az irányítás pofonegyszerű. Csak meg kell ragadni egy falulakót és rá kell vontatni arra az emberre vagy tárgyra, amivel foglalkoznia kell, innentől kezdve minden megy magától. A grafika ugyan - a képeken láthatóan - nem igazán üti meg a 2006-os standardet, de erre itt nincsen szükség, a játékélmény garantáltan maga alá temet minden érdeklődőt. Számos apróság teszi sokkal életszerűbbé a mindennapok igazgatását, nagyobb eseményekkor mindenki abbahagyja, amit csinál és ünnepelni kezd, a munka közben változatos módon kikapcsolódó dolgozók pedig a törzsközösség fejlődésével egyre többmindent tudnak csinálni.

Amit pedig nem szabad elfelejteni - az óra ketyeg. Ha huzamosabb időre magára hagyja az ember a Virtual Villagerst, úgy jár, mint a cikk írója - apró csontvázakkal teleszórt falut talált három nap távollét után, ahol egy újonnan felhúzott kőkör körül tíz boldog ember táncolt, mind nő. Ilyenkor aztán még a gép sem adhat csodát.