Nyugdíjba vonult a hazai űrtávközlési állomás

Tavaly két jelentős esemény is történt az egyetlen magyar űrtávközlési földi állomással: megszűnt az üzemszerű működés, rá néhány hónappal pedig az épületet és berendezéseinek jelentős részét műemlékké nyilvánították.

Arthur C. Clark ismert tudományos-fantasztikus író egy 1945-ös tanulmányában vetette fel először az úgynevezett geostacionárius pályán mozgó, azaz a földgolyóbis mindig azonos pontja felett tartózkodó távközlési műhold gondolatát. Kevesebb, mint húsz év kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a gondolat - a mai napig egyre több műhold kering a fejünk felett, amelyek a Földről küldött és oda érkező adatok tömegét közvetítik.

1962: első tévéadás az űrből

A világon először 1962-ben került sor műholdas tévéközvetítésre - ekkor Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között "lőttek át" tévéadást - a ma is működő angliai cornwalli állomás segítségével. Nem sokkal később, 1967-ben Magyarország csatlakozott a szovjet blokk országait tömörítő Interkozmosz programhoz, melyből 1971-ben Interszputnyik néven különvált az űrtávközlés, mint kereskedelmi ágazat. Két évvel később már magyar-szovjet megállapodás született arról, hogy hazánkban is létesül űrtávközlési állomás.

A Posta Kísérleti Állomás munkatársai elkezdték felmérni, hogy Magyarországon hol lehet, hol érdemes felépíteni az állomást - a rádiófrekvenciás zavarok elkerülése érdekében ugyanis adott volt, hogy csak völgykatlanban érdemes építkezni. Ennek a felmérésnek tulajdonképpeni mellékterméke volt az első magyarországi digitális térkép (a DTM: Digitális Terep Modell), mellyel a lehetséges helyszínek jellemzőit tudták felmérni, és kiszűrni a megfelelő paraméterek alapján az állomás későbbi helyét. Így esett a választás a kapolcsi völgyben található dörögdi medencére.

Az állomás 1977-ben, építésekor, és ma, 2006-ban ismét üresen - zöldebb lett

Magyarországon 1977-től

1977-ben kezdődött meg az állomás építése, és 1978-ban adták át hivatalosan is - a korabeli koreográfiának megfelelő külsőségek közepette. Az akkori szovjet technológiát és tapasztalatokat igazították hozzá a magyar szabványokhoz. Az induláskori berendezéseket például a Szovjetunióból szállították - a részben még ma is működőképes eszközökön még mindig láthatók a cirill betűs feliratok. Az épület tetején található, 12 méter átmérőjű Cassegrain típusú parabolaantenna 60 tonnát nyom, és olyannyira az épület szerves része, hogy eltávolítása az épület megbontása nélkül nem is lehetséges.

Magyarország legnagyobb - és komplexumként az egyetlen - űrtávközlési állomását azonban közel harmincévnyi szolgálat után tavaly nyugdíjba küldték. A taliándörögdi állomás hatalmas antennái révén a völgykatlan egyik legjellegzetesebb építményévé vált az évtizedek során. Előbb tévéadások, majd telefonbeszélgetések közvetítésére használták, a kilencvenes évek közepétől pedig a nemzetközi internetes adatforgalom egy része is Taliándörögdön keresztül áramlott. Ma már csak őrzik, illetve kisebb karbantartási munkálatokat végeznek rajta, az égi összeköttetés több mint egy éve megszakadt.

Pénzes presztízs

A világ telefontársaságai az űrtávközlést mindig is a szolgáltatások zászlóshajójának tekintették. A műholdas adattovábbítás földi kiszolgálóállomásának presztízse például Szingapúrban olyan magas, hogy a helyi valutára, az egydollárosra is felkerült az antenna képe.

Forródrót Kádár és Castro között?

Korabeli legenda szerint a taliándörögdi állomás szolgálta ki a Kádár és Castro közti forródrótot is. Dér Ferenc, az állomás utolsó vezetőjének elmondása szerint ez így kategorikusan nem igaz, de mint minden legendának, ennek is van némi alapja. Az úgynevezett forródrótok - jellemzően két államférfi vagy intézmény egymás közvetlen elérését biztosító távközlési kapcsolatok - többszörös biztosítással épültek ki. Ezek közt volt legalább két műholdas kapcsolat (feltéve, ha a két politikus olyan távolságra volt egymástól, hogy az égi kapcsolatot indokolttá tette), rövidhullám és persze a klasszikus tenger alatti kábel is.

Nincs kizárva, hogy a hazai űrtávközlő központon keresztül is folyt beszélgetés Kádár János és Fidel Castro között - bár az egykori állomásvezető a kubai távközlési infrastruktúra siralmas állapotára emlékezve kételkedett benne -, de hogy kizárólagosságot nem élvezett a kapcsolatteremtésben az állomás, az biztos.

Antennaerdő

Képgaléria

1992-3 között két új földi állomást (azaz két 18 méter átmérőjű antennát) építtetett az akkori tulajdonos, a Matáv, amivel jelentősen növelni tudta Taliándörögd kapacitását, és olcsóbbá is tette a műholdas kapcsolatot (egy 120 telefonvonal kapacitású kapcsolat műholdas közvetítése kisebb átmérőjű, tehát kisebb teljesítményű antennával 30 ezer, egy nagyobbal 6-8 ezer dollárnyi költséget jelent). Az évek során azonban egyre csökkent a forgalom, a tulajdonos úgy döntött: az állomást bezárja.

Nyomozás az autók után

Induláskor még 44 fő dolgozott Taliándörögdön, ma már gyakorlatilag csak egy őr vigyázza az épületet. Dér Ferenc elmondása szerint vezetőként az egyik legnagyobb főfájása volt, hogy 1990 előtt 14 gépfegyver őrzését kellett megoldaniuk - ez volt az őrszemélyzet fegyvertára. Az állomás fennállása során ugyanakkor semmilyen esemény nem bolygatta meg a munkás hétköznapokat. A korabeli éberségre jellemző még, hogy az akkor még zsákfalunak számító Taliándörögdre betévedő külföldi autók rendszámát is feljegyezték, és lenyomozták a kocsikat és tulajdonosait.

Az állomás fénykorában 26 országgal volt kapcsolatban, s ahogy vezetőjének egyik visszaemlékezésében olvasható: működésének 28 éve alatt majdnem minden jelentős politikai és sporteseményének részese volt. A 90-es évektől vásárolt berendezések több mint kilencven százaléka ma is "hadra fogható" lenne - valamint az eredeti antenna is -, akár a régi, akár az új tulajdonos úgy dönt, hogy újraindítja a szolgáltatást, minimális beruházással minden berendezést aktiválhatnának.

Képgaléria

Az épület zárt, nem látogatható, a műemléki védettség ugyanakkor a tulajdonost arra kötelezi, hogy minden változtatáshoz a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hozzájárulását kérje - valószínűtlen tehát, hogy az eredeti funkciójától eltérő célra hasznosítsák. Annál is kevésbé, mert nem csak az épület és a régi műszaki berendezések védettek, de az egész belső tér: kitűnő állapotban fennmaradtak a 70-es évek belsőépítészetét idéző bútorok, de még a lámpák, díszkárpitok is.