A Twitter, vagyis "csivitelő" a legújabb internetes mánia, amely emberek ezreit ragadta magával. Az alapötlet igen egyszerű, valójában olyan, mint az iWiW üzenőfala: az összes ismerősnek lehet üzenetet küldeni vele egyszerre. Az újítás nagyszerűsége viszont abban rejlik, hogy vérbeli webkettes szolgáltatásról van szó, amelyet máris egy sor más netes megoldással "drótoztak össze": a csevegés nem a weben zajlik, hanem akár a Messengerre, mobiltelefonra, vagy a Google térképeire is továbbíthatók az üzenetek - és itt kezd a dolog igazán szórakoztatóvá válni.
Csak röviden, gyorsan
De hogyan is működik a Twitter? Nagyon egyszerűen, bár némi nyelvtudás és netes rutin kell hozzá, mivel a szájt magyarul egyelőre (?) nem érhető el. A regisztrációt követően kapunk egy saját, leginkább talán a MySpace felületére emlékeztető személyes oldalt, amelyet a netezők a twitter.com/felhasználónév webcímen érhetnek el, és némi html-ismeret birtokában személyre is szabhatjuk.
Ha be vagyunk lépve a szolgáltatásba, akkor az oldal fölső részén hatalmas szövegmező található a "Mit csinálsz éppen?" kérdéssel: ide kell bepötyögnünk, maximum 140 karakter terjedelemben, amit tudatni szeretnénk a többiekkel.
És te mit csinálsz éppen?
Az üzenetünk, ha csak nem tiltjuk le ezt a beállításoknál, a Twitter nyitólapján is látható lesz, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy mi is követni tudjuk kiválasztott ismerőseinket, akiknek a nyitólapunkon jelennek meg az üzenetei. Ismerősökre pedig kétféleképpen tehetünk szert: vagy e-mailben meghívjuk őket (ehhez több levelezőszolgáltatásból is importálni tudjuk a címlistánkat, akár a Vcard-formátumot is beolvastathatjuk az oldallal), vagy meg is kereshetjük őket a regisztrált felhasználók között. A Twitter keresője igen egyszerű: a mezőbe bármilyen ismert adatot beírhatunk, és ennek alapján dobja ki a találatokat.
A szájton a kapcsolat kétszintű: amellett, hogy valakit hozzáadunk az ismerőseink listájához, külön bekattinthatjuk azt is, hogy szeretnénk-e olvasni is az értesítőit. Ezzel a megoldással sok, esetleg felesleges információtól kímélhetjük meg magunkat. A nagyvilág számára elérhetővé tett profilunkhoz - stílszerűen - egy mondatos "önéletrajzot", portrét fűzhetünk, és megadhatjuk a weboldalunk, blogunk címét is.
Chatben, sms-ben is mehet
Az üzengetés azonban, mint említettük, nem csak a Twitter saját oldalán zajlik: az értesítéseket küldhetjük-fogadhatjuk csevegőprogramokon vagy mobiletelefonon keresztül is. Előbbiekből jelenleg a Google, a Yahoo és a Microsoft Live Messenger üzenetküldője támogatott - nálunk ez utóbbi a legnépszerűbb.
Twittervision: élőben a világból
A mobilos, pontosabban sms-es üzengetéshez az Egyesült Királyságba kell küldeni egy regisztrációs kódot, ezek után az értesítők fogadása ingyenes, az elküldött üzenetekért viszont nemzetközi díjat kell fizetni. Ha a rendszer által megadott alapértelmezett mobilszám nem működik, akkor érdemes a +14152838611-es amerikai sms-számmal próbálkozni, mivel szolgáltatóföggő, hogy melyiknél melyik működik. A Twitter a mobilos üzenetfogadással lehet a legszórakoztatóbb, vagy legidegesítőbb, attól függően, mikor unjuk meg a beérkező üzenetek folyamatos csipogását.
Sajnos a mobilos fogadás egyelőre bizonytalanul működik, gyakran rendszertelenül, késve érkeznek az értesítők, és mostanában az üzenőprogramok felé sem mindig megy a kommunikáció - valószínűleg a fejlesztők bütykölik a szolgáltatást, vagy nagyon le van terhelve a rendszer. No de sebaj, hiszen emellett több mód is van az üzenetek figyelésére vagy közzétételére. A Twitteres értesítőket egy html-kód segítségével ugyanis kifűzhetjük saját weboldalunkra, vagy kérhetünk róluk RSS-értesítőt is. A számítógépre külön kliensprogram is készült már a szolgáltatáshoz Twitteroo néven, amellyel böngésző nélkül lehet üzeneteket küldeni és olvasni.
Twitteroo: üzengetés klienssel
Emellett talán a leglátványosabb újítás egy független fejlesztés, a Twittermap és a hozzá kapcsolódó, élő Twittervision, amely egy Google Maps térképen jeleníti meg a nyilvános üzeneteket. Előbbivel megnézhetjük, honnan üzengetnek a twitterezők, utóbbi pedig élőben követi a legfrissebb értesítéseket, feltéve, hogy a felhasználó beállította tartózkodási helyét. Sajnos pontos címet Magyarországon itt sem lehet beállítani, a Google Maps ugyanis még nem rendelkezik ilyen részletes adatbázissal hazánkról, pedig előre definiált tartózkodási helyeket is meg lehet adni a szoftver számára, így például külön a lakhelyet és a munkahelyet. A Twittervision viszont még így is jó szórakozást nyújthat: a segítségével valósággal megelevenedik a szolgáltatás világa.
Kocsma-értesítő vagy hírszolgáltatás
Sok mindent lehet tehát csinálni a Twitterrel, viszont jogosan merül fel az emberben a kérdés: mire jó ez az egész? Nos, ezt mi is csak találgatni tudjuk, és az eddigi tapasztalatok alapján is van már néhány ötletünk. Először is, a blogoláshoz vagy a szociális hálós oldalakhoz hasonlóan ez is egy olyan eszköz, amellyel szórakoztató formában küzdhetjük le magányérzetünket, és tarthatunk kapcsolatot másokkal.
Budapest a Twittermapen: már vagyunk egy páran
Néhány praktikus dologra is használhatjuk viszont a Twittert, például a hétvégi buli ideje alatt tudathatjuk barátainkkal, hogy hol találnak. Emellett érdekes információkat is megoszthatunk rajta barátainkkal, és tökéletes eszköz a vicces linkek küldözgetésére e-mail helyett. A szórakozás mellett már a profi média is használja: többek közt a BBC és több más portál hírstábjai is üzemeltet twitteres értesítőt, és el tudjuk képzelni, milyen praktikus lehet hírességek, turnézó előadók számára, hogy tudassák közönségükkel a legközelebbi fellépés helyszínét.
De talán nincs is értelme azt boncolgatni, hogy mi értelme a Twitternek, használat közben ugyanis mindenki rájön majd, hogy neki mire a legjobb: kiválthatja, kiegészítheti például akár a chatelést, akár a blogírást. Arra pedig, hogy az éppen fellendülőben levő twitterezés nem egy múló divat lesz, már csak azért is fogadni mernénk, mert a szolgáltatás atyja az az Ewan Williams, akinek nevéhez többek közt a Blogger.com blogportál megalkotása fűződik. Mi mindenesetre rendkívül addiktívnak találtuk a gyors üzengetést, és miután pár barátunkat is meghívtuk, illetve felleltük a hálózatban, az ő üzeneteiket látva már tényleg egyre ellenállhatatlanabb késztetést éreztünk, hogy folyton írjunk nekik legalább valami vicceset. Ha csak ennyire jó, már az is elég...