Rögzítse a nyaralást HD-ben!

Megvette az új plazmatévét, és tűélesben szeretné látni rajta a horvátországi nyaralás vidám pillanatait is? Ehhez egy új, HD-felbontású videokamerára lesz szüksége. Többek között egy kedves béka volt segítségünkre abban, hogy összehasonlítsük a Panasonic új csúcsmodelljét egy hagyományos kamkorderrel. Az új jövevény minőségbeli fölénye egyértelmű, viszont a használat egyszerűségében még van mit csiszolni rajta.

Bár közel sem mondható el, hogy a hazai háztartások zömében a nagyfelbontású plazma-, és LCD-televíziók dominálnának, ezek ára egyre csökken, már 150 ezer forint körüli összegért elég korrekt házimozis tévét lehet hazavinni bármelyik áruházból.

Kevés állítási lehetőség: amatőröknek szánják az SD1-est

Hogy ne legyen pixeles a nagyi

Sajnos a hazai tévéadás még alacsony felbontású, pedig ezeket a megjelenítőket igazából HD-módban való használatra szánják. Azt már korábban is megvizsgáltuk, milyen minőségre képesek az egyelőre még ritkaságnak számító Blu-ray és HD DVD lemezek, ezúttal pedig egy olyan kompakt videokamerát próbáltunk ki, amellyel nagyfelbontásban lehet felvenni a gyerek születésnapját, a nyaralást, vagy a nagyi születésnapját.

A Panasonic HDC-SD1-es kamkordere olyan minőségben rögzíti a videót, hogy az akár egy 120 centis lapostévén is tökéletes fest - ehhez ugyanis a hagyományos miniDV-kamerák felbontása már túl kevés (a még régebbi analóg típusoké meg pláne).

Rengeteg felvételt készítettünk vele, a minőségbeli különbséget a lent látható békás felvételek remekül illusztrálják. A baloldali képkockát egy olyan videóból mentettük le, amelyet egy alsó kategóriás miniDV-kamerával, egy Panasonic GS60-assal készítettük, míg a jobboldali képkocka az SD1-es által rögzített mozgóképből lett kivágva.

A baloldali békát hagyományos, a másikat HD-kamerával filmeztük

Az SD1-es vitathatatlanul nagyon szép felvételeket készít, s mivel videójának felbontása 1440x1088 pixel, a képkockákat akár még webes fotóként is gond nélkül fel lehet használni. A lenti, Lánchídról készült illusztrációt a békákhoz hasonlóan ugyancsak egy videóból vágtuk ki.

Nem árt egy sminkes

A szokatlanul nagy részletességnek persze gyakorlati hátrányait is megtapasztaltuk: a nagyfelbontású kamera előtt állóknak ajánlott sminkelniük, a HD-felbontás ugyanis elég látványosan képes a felszínre hozni a legkisebb pattanásokat, anyajegyeket, amelyek a hagyományos felvételen eddig észrevétlenül beolvadtak. Lehetséges, hogy a jelenséget valamilyen szűrővel orvosolni lehet,

Ez nem fotó, hanem a film egyik képkockája (nézze meg nagyban)

Bár HD-felbontást használ, s képminősége remek, természetesen az SD1-esnek is megvannak a gyengéi: sok más kompakt kamkorderhez hasonlóan az új Panasonic típus automatikus fókusza is elég lassan, s időnként megbízhatatlanul működik. Emellett a kamera éjjel, vagy csekély fény mellett nagyon zajos felvételeket tud csak készíteni, s automatikus fókusza ilyenkor sem remekel.

Felül a miniDV-s, alul a HD-s felvétel

5.1-ben élvezheti a ballagást

Némiképp javít a helyzeten, hogy egy gombbal manuálisan is lehet állítani az élességet, bár ezzel meg az a baj, hogy a gép kicsi LCD-jén igazából nem lehet jól látni, mikor éles, és mikor nem a felvett kép. Szólnunk kell még a nem túl kényelmes fogásról is: próbáink során nemtől függetlenül senki sem találta kézre állónak a kamerát, pedig egy kamkorder esetében ez fontos tényező.

Még sosem próbáltunk hasonlót, de az SD1-esen egész jól bevált az 5.1-es hangzást biztosító speciális mikrofon, amivel a kütyü a nagyfelbontású videó mellé térhatású hangot is tud rögzíteni. Előzetesen nem sokat vártunk ettől a funkciótól, de meglepően jól teljesített: persze totális moziélményre nem érdemes számítani, elég jól visszaadja, hogy a felvett hangok milyen irányból érkeztek.

A térhatású hangot spéci mikrofon rögzíti

Jelenleg az otthoni felhasználóknak szánt nagyfelbontású kézi kamerák zöme a HDV szabványt támogatja, s többnyire merevlemezre, vagy hagyományos miniDV-szalagra rögzítik a videót. Ezzel szemben a Panasonic új kamkordere az egyelőre nem túl ismert AVCHD (Advanced Video Codec High Definition) formátumot használja, amelyet a cég a Sonyval közösen fejlesztett ki.

Egy még ismeretlen formátum

A felvételek MTS kiterjesztésű fájlok formájában menti le a memóriakártyára, minden egyes felvett részlet külön állományba kerül. Az SD-kártya alkalmazásnak emellett az az előnye, hogy a kész videót egyszerűen át lehet másolni a PC-re, nem szükséges egy óráig digitalizálni, mint a miniDV-szalagokat.

Az alapcsomagban egy 4 gigabájtos memória található, melyre a legjobb minőségben nagyjából 40 percnyi mozgóképet lehet rögzíteni. Mivel az SD-kártyának 2 gigabájtnál nagyobb a kapacitása, ezért csak olyan kártyaolvasóval lehet használni, ami támogatja az SDHC nevű szabványt. Erre egyelőre meglehetősen kevés eszköz képes, ezért mi is magát a kamerát kényszerültünk a PC-hez csatlakoztatni a mellékelt USB-kábellel, de a kamerát HDMI, vagy komponens, vagy kompozit csatlakozón keresztül közvetlenül rá is lehet kötni a tévére.

A barátom hogyan nézheti meg?

Az AVCHD sokkal hatékonyabb tömörítést használ a sima miniDV-s kameráknál, ennek köszönhetően a sokkal több képi információt hordozó (azaz nagyobb felbontású) felvételek feleakkora helyet foglalnak el. Negyven percnyi filmfelvétel 4 gigabájt háttértárat igényel, hasonló hosszúságú miniDV-s anyag pedig legalább 9-10 gigabájtot foglal, pedig minősége sokkal rosszabb (persze utána ki lehet írni DVD-re).

Sajnos a szupermodern formátum használatának árnyoldala is van: az MTS fájlokat egyelőre alig kezeli néhány program (ezek egyike például a két hete bemutatott Apple iLife '08, vagy a Nero CD/DVD-író szoftvercsomag egyik drága,), szerkesztésükhöz pedig nagyon erős számítógép szükséges. A Panasonic ugyan mellékel egy - elég nehezen használható - szoftvert az alapcsomagban, de ha ismerősünknek elküldünk egy ilyen fájlt, jó eséllyel ő is csak valamilyen fizetős program megvételével tudja egyáltalán megnézni azt - hacsak nincs mondjuk egy Blu-ray-lejátszója otthon, ami szintén használható lejátszásra, de ugyancsak nem mondható még elterjedtnek.

Próbálja meg megnézni!

Mindenképp szerettünk volna tesztvideót publikálni ehhez a cikkhez, de tucatnyi próbálkozás után sem sikerült a felvett anyagot olyan formátumra átalakítanunk, amelyet egy átlagos PC-ről fizetős program/dekódoló telepítése nélkül meg lehetne nézni HD-ben. Sajnos a Panasonic honlapjáról sem lehet letölteni a kamerához mellékelt programot, mivel azt a gyártó kizárólag CD-n terjeszti (így ha elveszne, a szervizben kell megrendelni).

Próbálkoztunk a VLC-től az Mplayerig az eddig tutin bevált lejátszószoftverekkel, kodekekkel, filterekkel sikertelenül.

Az MTS fájlok lejátszásával az Elecard cég AVC pluginjával érdemes próbálkozni (ennek van letölthető demója, bár nekünk szaggatott), de ehhez a cég MPEG Playerét is le kell tölteni. Lehet még próbálkozni a Cyberlink PowerDVD Ultra verziójával (ebből sincs demó verzió), nekünk a lejátszáshoz a legjobban a 15 dolláros CoreAVC dekódoló vált be.

Szerkesztéshez szintén ajánlott külön szoftvert vásárolni a gyári helyett: Macen az Apple iLife '08 megfelelel a célra, a windowsos felhasználók számára a legolcsóbb lehetőség a Nero 7 CD/DVD-író szoftvercsomag Ultra Edition Enhanced jelölésű (15 ezer forintos), és a Pinnacle Studio kb. tízezer forintért elvihető 11-es verziója - sajnos ezekből sem létezik próbaverzió.

Ha valakit mégis érdekel a minőség, s hajlandó babrálni a PC-jén lévő videokodekkekel, az itt nézheti meg a felvett mintáinkat:

- Ez egy 7 megabájtos MTS fájl, 4 másodpercnyi mozgóképpel
- Ez egy hosszabb, 62 megabájtos felvétel, MTS formátumban
- Ezt átkonvertáltuk a Nero Visionnel mpeg2-be (171 MB), de valamiért így sem tökéletes. Ha van fent PowerDVD, általában le is lehet játszani a PC-n, de nem garantáljuk.
- Egy másik mpeg2-be konvertált videó, 18 megabájt
- És egy 70 megabájtos videó mp4 formátumra átalakítva

Még túl új a gép

A Panasonic HDC-SD1-est 260 ezer forint körüli összegért lehet megvenni itthon, képminősége előtt megemeljük a kalapunkat, képkockái megdöbbentően részletesek, s a felvett videó egy óriási LCD-tévén nézve is gyönyörű. Három dolgon kellene csiszolnia rajta a gyártónak: az automatikus fókuszon és az éjszakai használhatóságon, illetve a kézreállóbb kialakításon.

Az, hogy a kamera az AVCHD formátumot támogatja, hátrány és előny is egyben: mivel még alig néhány szoftver támogatja az MTS formátumú videofájlokat, egy mezei felhasználónak nyűg lehet a használatuk. Ha nagyfelbontásban szeretnének felvenni, nekik érdemesebb egy HDV-s kamkordert vásárolniuk. Azt a formátumot például már a Windows Vistában lévő Windows Movie Maker is támogatja, így sokkal egyszerűbb vele megosztani a felvételeket az ismerősökkel.

Annak, aki viszont profi házi videós, és rutinosan mozog a formátumok kaotikus világában, és kellően erős PC-je van, megéri megismerkedni az AVCHD-vel, mert viszonylag kis fájlméret mellett nagyon jó minőséget produkál, s előbb-utóbb biztosan el is fog terjedni.