Szavatosság - jó terméket kapjunk
A szavatosság és a jótállás (másnéven garancia) két hasonló dolog, mégis sokan nem tudják melyikkel mit lehet kezdeni. A szavatosság lényege, hogy amikor megvásároljuk a terméket (legyen az egy színes tévé vagy egy mobiltelefon), akkor jó, működő árut kapunk. Azt, hogy az áru valóban tökéletes, azzal szavatolja a kereskedő, hogy egy (tartós műszaki cikkek esetében, mint például egy laptop három) éven belül az nem fog elromlani gyártási vagy konstrukciós hiba miatt - ha mégis, akkor javítani vagy cserélni fogják, vagy ha e kettő nem lehetséges, akkor visszafizetik a vételárat. Kivétel lehet, ha egy olyan sérült, hibás árut veszünk, amely a csökkent értéke miatt van leárazva - a hibákat azonban a kereskedőnek dokumentálnia kell. Magyarországon minden termékre kiterjed a szavatosság, ezt törvény írja elő.
Jótállás - cseréljék ki, ha elromlik
Jótállás (más néven garancia) pedig azt jelenti, hogy a kereskedő garantálja, hogy ha meghibásodik a termék (és a hibát nem a fogyasztó okozta valamilyen módon), akkor azt javítani, vagy cserélni fogják. Garanciát bizonyos esetekben kötelező adni a termékre - noha van, ahol bár új áru esetén ez szabálytalan, árkedvezménnyel kínálják a terméket, mondván: egyáltalán nincs rá garancia. Ugyanakkor - és ezzel trükköznek a kereskedők a legtöbbet - míg a jótállás lehet csak egy éves, a fentebb taglalt szavatosság akár három évet is jelenthet, tehát egy ugyanilyen időtartamú garancia sokszor pusztán vevőfogó trükk, ha nem nyújt többet, mint maga a szavatosság.
A két fogalom leginkább eljárásbeli különbséget takar: jótállás esetén például ha a vásárlás után három munkanapon belül elromlik az eszköz és visszavisszük a boltba, azt ki kell cserélni egy másikra - ekkor tehát nem választható opció, hogy hetedhét határon túli szervizekbe vigyék a becses holmit. A szavatosság viszont még akkor is élhet, ha a jótállás már rég lejárt - például egy komplett PC-nél -, ám vita esetén azt a vásárlónak (vagy a közösen felkért bevizsgálást végző cégnek) kell bizonyítania, hogy a hiba a gyártás következménye - nem pedig a nem rendeltetésszerű használaté.
Nem lehet kivételezni az alkatrészekkel
Mind a szavatosság, mind a jótállás a termék egészére vonatkozik. Nem lehet kivételt tenni - például mobiltelefonok esetében szokás, hogy a kijelzőre, vagy az akkumulátorra azt mondják: arra nem vonatkozik a garancia. Csak akkor lehet kivételezni, ha fogyó alkatrészt is tartalmaz a termék: ilyen például a nyomtatók tintapatronja, ami értelemszerűen nem valószínű, hogy kibérja évekig.
A szavatosság és a jótállás tekintetében a legprecízebb szabályozás az LCD-kijelzős monitorokkal kapcsolatban született meg - igaz, sokat vitatott is ez a klauzula. Korábbi cikkünkben részletesen körüljártuk ezt a témát, így most külön nem foglalkozunk ezzel. Tudni kell, hogy bár jótállást nyújtani a termékek zöménél nem kötelező, az áruk egy része - jellemzően a tartós fogyasztási cikkek - kivételt jelentenek. Így például legalább egy éves jótállást kell nyújtani a 10 ezer forint feletti értékű telefonokra (mobilra, vezetékesre egyaránt), üzenetrögzítőkre, kihangosítókra, műholdvevőkre, tévékre, videomagnókra, rádiókra, DVD- és CD-lejátszókra, -írókra, -felvevőkre, hifi-tornyokra, fényképezőgépekre és digitális kamerákra, mp3-lejátszókra, számítógépekre és olyan kiegészítőikre, mint a monitorok, nyomtatók, szkennerek.
Tévhit a kötelező csere
Sokféle tévhit terjeng az áruk visszaválthatóságával kapcsolatban. Tudni kell, hogy ha a megvásárolt holmi nem tetszik, vagy esetleg kettő van belőle, a kereskedőnek nem kötelező azt kicserélnie - pláne nem visszaadnia a pénzt. Ez a lehetőség már évekkel ezelőtt megszűnt (van kivétel, lentebb foglalkozunk vele). Ugyanakkor nagy a verseny, sokféle műszaki áruház próbál megélni egymás mellett, a kereskedők gyakran önként vállalják a termékcserét. Mivel itt a kereskedő gesztusáról van szó, szintén nem evidens, hogy visszakapja a vásárló a pénzt - minderről azonban előzetesen érdemes tájékozódni vásárláskor.
Tulajdonképpen az internetes (csomagküldős) megrendelések esetén kicsit előnyben vannak a vásárlók. Ilyen az esetben ugyanis van lehetőség az áru átvételétől számított 8 munkanapon belül indoklás nélkül elállni a vásárlástól - azaz: noha már átvették az árut, azt visszaadhatják, és visszakérhetik a pénzt. Ebben az esetben a vásárlónak kell visszajuttatnia az árut a kereskedőhöz, viszont nem kell megindokolnia, hogy miért nem akarja megvenni - egyszerűen csak visszakapja a pénzt 30 napon belül.
Mindenképpen kérjen számlát!
Azt nem kell mondani, hogy blokkot, nyugtát minden vásárlásnál kérni kell, de egy drágább műszaki cikk vételekor ez különösen fontos, hiszen enélkül nem tudja bizonyítani a vevő a vásárlást. Azt lehet mondani, hogy aki számla nélkül ad ki tízezreket valamilyen szórakoztatóelektronikai eszközre, és az bekrepál, az közel áll ahhoz, hogy rámondják: megérdemelte. Ha a termék a kibontás után hibásnak bizonyul, akkor bizony vissza kell vinni. Mindegy, hogy jótállással, vagy anélkül vásároltuk a holmit, ez még a szavatosság keretén belül orvoslandó probléma.
Ilyenkor a vásárló választhat: cserét vagy javítást kér? A kereskedők zöme persze, hallani sem akar a cseréről, pedig ez egy olyan opció, amit a vásárló dönthet el, nem a kereskedő. Az ünnepek után azonban gyakran előfordul, hogy az adott termék már nem kapható, tehát cseréről nem lehet szó. Ekkor marad a javítás. Ha sem a csere, sem a javítás nem jöhet szóba, mentőöv lehet a vásárlástól való elállás, vagyis az, hogy a hibás terméket visszaadjuk, a pénzt pedig visszakapjuk. Egyetlen jogszabály sem ír elő olyasmit, hogy le kell vásárolni annak árát, ami rossz, javíthatatlan és cserélhetetlen. Jelentéktelen hiba miatt azonban visszakérni a pénzt nem lehet.
Bíróság és békéltető testület a második szint
De mikor is lehet visszavinni a holmit, ha az rossz? Meglepően hosszú ideig: két évig (használt termék esetén ez a szerződéstől függően egy év is lehet). Ennek a két évnek az első hat hónapjában a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy a termék a vásárláskor még kifogástalan volt, vagy hogy a hibát a nem rendeltetésszerű használat okozta. Ez azt jelenti, hogy például egy mobiltelefon kijelzőjének a meghibásodása esetén a szervizes hiába jelenti ki lefittyedő szájszéllel, hogy nyilván leejtettük, ha semmilyen más külsérelmi nyom nem található a készüléken, az nem elegendő a bizonyításra.
Ugyanakkor tény: a kereskedő és a vásárló is tudja, hogy még egy mobiltelefonnyi pénz sem elegendő motiváció ahhoz, hogy valaki pert indítson - még akkor sem, ha jó esély mutatkozik, hogy megnyerné. Ezzel a kereskedők jelentős része vissza is él: bízik abban, hogy a vásárló nincs tisztában a lehetőségeivel, ha mégis, akkor megkockáztatja, hogy az arcunkba vágja: pereljen be. A fogyasztóvédelmi hatóság számos esetben nem foglal állást a panaszokkal kapcsolatban, csak azt tanácsolja: forduljanak a felek a békéltető testületekhez.
Mit tehetünk még, ha csalódtunk a termékben, kereskedőben egyaránt? Tanácsot kérhetünk az interneten, vagy pusztán azért, hogy mással ne fordulhasson elő az eset, megírjuk a történteket.