Kipróbáltuk: Blu-ray a DVD ellen

Kedden a boltokba kerültek az első Blu-rayen, vagyis nagyfelbontású DVD-n kiadott magyar felirattal és szinkronnal is ellátott filmek. A premier okán összemértük a jelenleg elterjedt lemezformátumot az új generációs utóddal, fotóinkon ön is megszemlélheti a különbséget.

A lapos képernyős tévék már évek óta nagyon népszerűek, az LCD-k és plazmák bizonyára sokak karácsonyi kívánságlistáján szerepeltek előkelő helyen. Míg a hangzással általában nincs komolyabb probléma, bizarr módon ezeken a tűéles képű televíziókon a DVD-filmek sokszor elszomorítóan csúnyán festenek, a kép egyes részei kockásak, a minőség összességében egyáltalán nem kiemelkedő - pedig a régi tévén tökéletesnek tűnt a minőségük.

Persze sok múlik azon, hogy mennyire igényesen készítették el a kiadványt, összességében elmondható, hogy a hagyományos DVD alacsony felbontása miatt igazából nem képesek kiszolgálni a modernebb tévéket. Ezt a problémát hivatottak orvosolni az új generációs filmlemezek, melyekből kétféle is létezik, a HD DVD és a Blu-ray (BD). Mi ezúttal az utóbbi technológiát vizsgáljuk, mivel egyelőre csak ezen jelennek meg magyar filmes kiadványok.

Miben extra a Blu-ray?

Külsőre a BD-lemezek ugyanúgy néznek ki, mint a hagyományos DVD-k, azonban sokkal több adatot tudnak tárolni: míg a hagyományos DVD-re legfeljebb 4,7 vagy 8,5 gigabájt adat fér, a Blu-ray-lemezen 25 vagy 50 gigabájt is elfér attól függően, hogy csak egy vagy két tárolóréteget használnak-e rajta.

Mire jó a Blu-ray? Nézze meg videónkon!

A jelentősen megnövelt adattároló kapacitásnak köszönhetően a Blu-rayen a filmeket jóval nagyobb felbontásban rögzítik. A jelenlegi maximum 1920 x 1080 képpont, az ilyen felbontás megjelenítésére alkalmas tévék azonban még nagyon drágák, áruk 5-600 ezer forintnál indul. 150-200 ezer forintért azonban már kaphatók ennél kisebb - 1366 x 768 képpontos - felbontással rendelkező, de HD-nek számító készülékek, mi is egy ilyen tévén néztük meg az első kiadványokat egy 280 ezer forintos Panasonic DMP-BD10-es lejátszóval.

A Panasonic DMP-BD10-es lejátszója Blu-ray-lemezzel

Mint az a fenti fotón is jól látszik, a legmodernebb technológiát képviselő Blu-ray-lejátszó bizony nem éppen kecses darab: míg a sima DVD-kből már tízezer forint alatt szupervékony kivitelű asztali modellek kaphatók, az új generációs típus méretei inkább egy korai VHS-videomagnóhoz állnak közelebb.

A BD-lejátszó kezelése gyakorilatilag megegyezik egy hagyományos DVD-ével, egyedül azt kifogásoltuk, hogy kissé lomha volt a készülék, bekapcsolás után egy jó fél percet kell várni, mire az első képkocka megjelenik a tévén. Érthetetlen módon az eszközhöz a legrosszabb minőségű videoátvitelt biztosító kompozit kábelt adnak, noha ha ezen kapcsoljuk a tévéhez, a Blu-ray-film minősége alig éri el egy jobb DVD-ét.

A csúcsminőségű lejátszáshoz komponens vagy HDMI-csatlakozót kell alkalmazni - ha ezek közül egyik sincs a tévén, nem is érdemes a kék lézeres lemezzel próbálkozni. Mi egy spéci kábellel egy nagyfelbontású LCD-monitorhoz is megpróbáltuk csatlakoztatni a lejátszót - képet azonban nem sikerült kinyernünk belőle. Mint kiderült, ez csak akkor működött volna, ha a monitor támogatja a HDCP nevű másolásvédemi szabványt - erre azonban még az új lapos monitorok mindegyike sem képes.

Tűéles kép, mákszemekkel

Az első próbák során bizony megrettentünk attól, hogy mennyire rémes a Blu-ray képminősége, számos jelenetnél ugyanis nagymértékben mozgó mákszemekhez hasonló képzaj jelentkezett. Szerencsére ezek döntő többségét később eliminálni tudtuk úgy, hogy bekapcsoltuk a tévé beépített digitális zajszűrő algoritmusait, bár teljesen száműznünk nem sikerült a grízeket. A szűréssel azonban csínján kellett bánni, mert túlságosan erősre kapcsolva a kép fontos részletei is kárba vesztek.

Tesztjeink során megbizonyosodtunk róla, hogy a Blu-ray sokkalta jobb képminőséget biztosít a hagyományos DVD-nél, ezt jól illusztrálja a lent látható felvétel is, melyet saját fotósunk készített, nem pedig valamelyik gyártó reklámanyagából ollóztuk ki - ráadásul a második fotó nem is full-HD-s felbontásban készült.

Saját fotónk egy DVD és egy Blu-ray-filmből (nézze meg a többi képet is)

Az újfajta DVD kényelmi újdonságot is kínál a felhasználónak: BD-lemezen akár filmnézés közben is be lehet hozni a film menüjét, és kényelmesen át lehet váltani például egy másik nyelvre, feliratra, vagy bekapcsolni a rendezői kommentárt. A Panasonic lejátszóhoz mellékelt demólemezen egy olyan bemutató is szerepelt, amelyben a rendezői kommentár egy kis videoablakban nyílt meg, sőt, az épp a képben lévő színészekre kattintva életrajzuk is lekérhető volt. Sajnos ilyen újfajta extrákkal a hazai kiadványokon még nem találkoztunk.

Még nem tömegtermék

A Blu-ray még messze van attól, hogy a hagyományos DVD-hez hasonlóan tömegtermékké váljék. Eleve alig lehet néhány fajta lejátszót kapni hozzá, melyek közül a legolcsóbb is 160-170 ezer forintba kerül. A hazai piacra szánt kiadványok közül áprilisban tíz film jelent meg Blu-rayen, s a nagyfelbontású kiadványok száma az év végéig sem lesz több hatvan-hetvennél, ráadásul darabjuk 8-9 ezer forintba kerül.

Úgy tűnik, a technológia fejlődése újfent a felhasználók zsebéből veszi majd ki a pénzt: bár arra számítani lehet, hogy a Blu-ray-eszközök és filmek ára a következő években jelentősen mérséklődni fog, ha valakinek van egy jobb minőségű tévéje, a minőségi házimozizáshoz újból meg kell majd vásárolnia kedvenc filmjeit HD-változatban.