A laptop, mobiltelefon, vagy a digitális fényképezőgép manapság már nem számít unikumnak, egyre többen viszik magukkal ezeket a ketyeréket a nyaralásra is. Esetleges ellopásukat leszámítva túl sok kockázatnak nincsenek kitéve az eszközök, egy átlagos nyaralónak elég csupán arra vigyáznia, hogy ne ejtse bele őket a tengerbe, vagy a medencébe. A sivatagban más a helyzet, védekezni k ell a mindent ellepő homok elle: bamakós csapatunk tetemes műszaki felszerelésének érdekességeit mutatjuk be.
1. Katonai laptop - a homok ellen
Afrikát már megjárt utazók még indulás előtt tanácsolták: strapabíró noteszgépet érdemes vinni, amelyet a mindent belepő apró homokszemek sem tesznek tönkre. Villám Gézáék például egy használt, olcsó laptopot visznek magukkal, amiért nem kár - a Hetes buszon ülők pedig egy Xbox konzolt sem sajnáltak elvinni -, az [origo] csapata viszont egy Getac M230-as katonai laptopról írja blogbejegyzéseit.
A strapabíró gépeket gyártó cég csúcsmodelljét még tavaly nyáron próbáltuk ki, túlélte a rá zúduló vizet, leejtést is, ezért esett a márkára a választásunk. Az Albacomptól az útra kölcsönkapott típus egy fokkal szolidabb modell, közelebb áll a hagyományos típusokhoz, ezért erre esett a választásunk. Hétköznapibb kinézete ellenére ez a modell is elég különleges, hűtőventilátor nélküli kivitelű, s mivel a belső alkatrészek légmentesen el vannak zárva a külvilágtól, a por sem lepheti el őket - az oldalt lévő csatlakozókat gumisapkák óvják a szennyeződéstől.
A leejtés okozta sérülésektől a magnézium-ötvözet ház, és az ezen lévő gumipántok óvják a laptopot, a winchestert pedig ütésálló felfüggesztés védi, a billentyűzetre pedig akár rá is lehet borítani egy flakon kólát, akkor sem lesz baja a gépnek. Ezúttal nem volt szükség rá, de a téli mínuszok áthidalására merevlemez-fűtőt is lehet rendelni hozzá, belsejében pedig egy második akkumulátor is elfér, így akár tíz órán át is lehet használni. A csapatnak eddig nincs is panasza a gépre, egyedül az okoz nehézséget, hogy a felvett videók vágását, a blogbejegyzések megírását sokszor a hátsó ülésen, menet közbe kell elvégezni: Nóránál ez hányingerkeltő tevékenység, Vince pedig az zötykölődés miatti gépelési hibákkal küzd.
Ennyi előnye ellenére miért nem használ mindenki ilyen laptopot? Azért, mert 850 ezer forintba kerül - azaz ha meg kellett volna venni, akkor a második legdurvább tétel lett volna a listán az autó után.
2. Műholdas telefon - a biztonság és a net kedvéért
Marokkóig még a hagyományos mobilok is működnek, az út további részén azonban már műholdas telefonon keresztül tudnak kommunikálni csapatunk tagjai az itthon maradottakkal, illetve a közelben lévő csapatok tagjaival, ha azok a gyakran használt CB-rádió hatósugarán kívül esnek.
Egy ilyen készülék ára nem olcsó, kétszázezer forint körül indul újonnan, Nóra, Vince és Tulipán a egy újabb, kicsivel gyorsabb internetkapcsolatot biztosító modellt használ, egy 325 ezer forintos SG-2520-ast vittek magukkal. Érdekes módon a sivatagból való telefonálás nem is vészesen drága: az itthoniakat 140-150 forint körüli percdíjért hívhatják, egymást 110-120 forintért. Itthonról tárcsázni nem érdemes a kintieket, mivel így a percdíj 500-1000 forintot is elérhet szolgáltatótól függően - ráadásul az is előfordult, hogy a műholdas szolgáltató felé a hazai cégek nem tudtak kapcsolatot teremteni például karbantartás miatt. A legbiztosabb megoldás, ha az otthon tartózkodó háttérstáb is műholdas telefont használ, ha ezt megengedhetik maguknak - tudtuk meg a készüléket forgalmazó Worldgate-nél.
Cserébe viszont az internetezés egy vagyonba kerül műholdon keresztül: egy megabájtot nagyjából ezer forint körüli díjért lehet forgalmazni. A csapatunk által használt műholdas telefonnal egyébként durván másodpercenkénti 10 kilobájtos sebességgel lehet letölteni az adatokat, a küldés pedig 5 kilobájt/s körüli sebességgel történhet. Egy megabájtnyi kép, videó vagy egyéb adat így a szerkesztőségbe három-négy perc alatt érkezik meg. A csapat nagy meglepetésére egyébként a laptopba dugható, gyorsabb kapcsolatot biztosító 3G-s modem még az Atlasz hágóin kanyarogva is használható volt - a főnökök szerencsére még nem látták az ugyancsak magasnak ígérkező számlát.
Létezik egy profibb, laptophoz csatlakoztatható, Thuraya DSL nevű műholdas eszköz is - Villám Gézáéknál van is belőle egy kölcsönpéldány -, amivel 144 kbps-os, sőt esetenként gyorsabb sebességet is el lehet érni, azaz egy megabájt adat egy perc alatt elküldhető róla. Hátránya, hogy maga az eszköz félmillió forintba kerül, havidíja ugyancsak ennyit kóstál, viszont az előfizetés non-stop, adatforgalmazás nélküli kapcsolatot biztosít - tudósítókon kívül jól eleresztett sivatagi bittorrentezőknek is idális. Viszont működés közben nem szabad másfél méternél közelebb menni az antennájához, mert az nem tesz jót az egészségnek - legalábbis ez van ráírva.
Bár a műholdas telefon magas ára prémium minőséget sejtet, a hagyományos mobilhoz szokott felhasználónak viszont a haja is kihullik, mire a műholdas készülék kezelését megtanulja - derült ki még az indulás előtti próbák során. Bár a lefedettségi térkép szerint a vétel Afrika és Ázsia nagy részén zökkenőmentes, a használatot nehezíti, hogy a telefonáláshoz a készülék kihúzható, jókora antennájának rá kell látnia a Föld körüli pályán keringő műholdakra.
Mivel ezek az Egyenlítővel egy vonalban mozognak, a bamakósoknak érdemes déli irányú rálátást keresniük hívás előtt. Sms-ezni valószínűleg a kocsiból is tudnak, egy fájl átküldéséhez vagy telefonáláshoz pedig érdemes félreállni, s a csevegés közben sem nagyon szabad forgolódni, mászkálni. Mivel az elhangzottak 36 ezer kilométert tesznek meg a műholdakig, és onnan vissza, a CB-rádióhoz hasonlóan, felváltva, lassan érdemes beszélni, ellenkező esetben csak értelmezhetetlen hangorkánt fognak hallani a felek. A magyar forgalmazó oldalán még olyan instrukció is szerepel, mely szerint nem szabad gyorsan nyomkodni a Windows CE operációs rendszert futtató kütyüt, mivel lefagyhat a szoftver. Ez utóbbit már kollégáink is tapasztalták - viszont ésszel használva a Szahara közepéről is haza lehet segítséget hívni vele, ami életet menthet.
3. Strapabíró kamera - hogy ne kelljen kímélni
Két éve elődjét extrém módon teszteltük az Olympus strapabíró digikameráját, a Stylus 720SW-t: egy halastóban víz alatti képeket készítettünk vele és dobáltuk - semmi baja nem lett (itt megnézheti filmen). Ezért kértük kölcsön az újabb változatát, a 770SW-t az Olympustól.
Ez a készülék nagyjából hasonló szolgáltatásokat nyújt, mint egy hasonló méretű kompakt kamera, viszont strapabíró fémháza van, így azt is kibírja, ha egy száz kilós delikvens ráül, vagy leesik másfél méterről. A kamera tíz méteres mélységig vízálló, ennek egyébkétn a sivatagban is hasznát veszi csapatunk, hiszen a légmentesen zárt kamera nem megy tele homokkal, ráadásul ha koszos lesz, egyszerűen el kell mosni a csapnál.
A videók rögzítését egy félprofi, jókora Sony DV-kamerával végzik, ami HD-ben dolgozik, csak éppen a fent említett okokból lehetetlen átküldeni az ilyen minőségű anyagokat. A biztonság kedvéért a csapat bepakolt még egy hagyományos kicsi, nagy látószögű adapterrel spékelt, ugyancsak Sony DV-kamkordert, illetve egy strapabíró, SD-kártyás Panasonic S10-est is magukkal vittek tartalékba.
4. Terep-GPS - hogy látszódjon a képernyő
A szerkesztőségtől kapta kölcsön az [origo] bamakós csapata a tájékozódást segítő GPS-t is. A Garmin GPSMAP 60C már több éves modell, ráadásul nem is bővíthető memóriája, így csak az Afrika-térképet tudtuk rátölteni. Ugyanakkor több érv is mellette szól: ez a készülék is strapabíró kivitelű, nem megy bele a por, képernyőjét pedig napfényben háttérfény nélkül is tökéletesen lehet látni.
Némi nehézséget okoz ugyanakkor, hogy Afrika azon részéről, melyen a Bamako-rali is áthalad, nem lehet egyszerűen venni a boltban térképszoftvert. Az induló csapatoknak a szervezők egy saját maguk által készített, többek között katonai térképekből összeollózott digitális térképet bocsátottak rendelkezésre. Természetesen a lefedettség nem éppen utcaszintű, ahogy azt a hazai GPS-tulajok megszokták, eleve csak a nagyobb utakat tartalmazza ráadásul a program csak légvonalban tudja mutatni az irányt, útvona-navigációra nem képes, de legalább a naponta elérendő célpontokat is látni lehet rajta.