Az Audiosurf egy szuperjó ügyességi játék, amelynek használatához azonban a játékos zenei kollekciójára is szükség van: a program böngészőjében kiválasztható a winchesteren lévő mp3, wma, ogg fájl,vagy a meghajtóban megbúvó CD-n lévő zeneszám, melyet a játék analizál, s legenerálja belőle a dal oszcilloszkópját. Ebből készül az a leginkább egy futurisztikus autópályára, vagy hullámvasútra hasonlító út, melyen a játékos az általa kiválasztott űrhajóval száguldozhat. A hangszín változására, basszusra, vokál ki-belépésére megváltozik a pálya : kapu-gyűrűk jelennek meg, konfetti-csillagok robbannak, minden csillog-villog, stimulálja az érzékeket. De tapasztalat szerint az ember észre sem veszi ezeket ha belemerült a játékba, mert csak azt figyeli, mi elől kell épp kitérni az úton, s melyik sávban várható a hiányzó sárga bónuszkocka.
A pályán különböző színű kockákat és egyéb bónuszokat lehet begyűjteni, melyeket úgy kell felszedni, hogy három egymás mellé kerüljön, ekkor ugyanis eltűnnek, és egy rakás pont jár érte. Eddig még nem lenne extra a dolog, ám a tárgyak pontosan úgy vannak elhelyezve, hogy a zene ütemére lehet felvenni őket - a bónuszok sikeres likvidálását pedig hangeffektusok kísérik, az űrhajó mozgásának sebessége azonban mindig a zene aktuális ütemétől függ, ahogyan a pálya görbéjének alakulása, illetve a felvehető bónuszok értéke is. Például egy lassú, akusztikus gitárral kisért szám esetében egy kis pontszámú kék-lila kockákkal teli, de könnyű, "hegynek föl" pályára számíthatunk, míg egy sikálósabb Slayer, vagy egy Prodigy meredek, száguldó hullámvasútat alkot, tele nagyobb értékű, piros és sárga blokkokkal, a kihívásra vágyóknak pedig érdemes előkutatni a Chemical Brothers vagy az Ultra-sonic régi számait, ezekkel sikerült 110 ezer fölötti pontszámot is elérnünk.
Annak érdekében, hogy a zenére való száguldozás ne váljon hamar unalmassá, többféle űrhajót lehet kiválasztani az induláshoz, ezek mindegyike más-más játékmódot kínál. A legegyszerűbbel, a Monóval például a szürke kockákat elkerülve kell gyűjteni a színeseket, míg a Vegasszal a felhalmozott, különböző színű kockákat újra lehet keverni, a Pusherben pedig a jobb és bal egérgombbal a szomszédos sávokba lehet áttolni a begyűjtött kockákat, míg a Double két űrhajót rak a pályára, amelyet egy vagy két játékos is irányíthat (az egérrel és a W, A, S, D gombokkal). Az Audiosurfnek csaknem függőjévé vált EquiNoxE barátunk beszámolója szerint a játék könnyen közösségi hobbivá válhat. Ha megmutatjuk néhány ismerősnek, jó eséllyel hamarosan beindul majd a zeneszámok cserélgetése: "apám, most nyomtan végig az Insomniát, nincs egy kis Rammsteinod?"
Innen töltheti le az AudioSurf ingyenes demóját
Egy több mint fél éjszakás nyüstölés után mi is tanúsítani tudjuk, hogy a program igen addiktív, bár az egér órákon át való agresszív rángatása bizony kikezdi a csuklót is. A játék gépigénye nem vészes, bár nem a legalacsonyabb: gyengébb gépen érdemes 800x600 pixel körülire levenni a felbontást, kikapcsolni az élsimítást (Anti Aliasing), és közepesre, vagy alapszintűre állítani a grafikát: mivel ritmusjátékról van szó, nagyon fontos, hogy ne szaggasson, inkább érdemes lemondani az extra videokártyát igénylő extra látványról. Az Audiosurf tíz dollárért a Steam-en megvásárolható teljes verziójában egy-egy pálya, azaz zeneszám végén a program kikeresi online toplistájából, ki más nyomta már végig ugyanazt a dalt, s ha az ember jól teljesített, felkerülhet a dicsőségfalra, ahol akár a haverokkal is összemérheti saját eredményeit, ha regisztrál a rendszerre.
Szövegben meglehetősen nehéz visszaadni az Audiosurf hangulatát, pedig egy nagyon pörgős játékról van szó (kivéve, ha valaki csak gyászindulókat akar hallgatni alatta), épp most zsebelt be pár díjat a független játékfejlesztők versenyén. A mellékelt videó egyértelműen demonstrálja használatát, s minenkinek csak ajánlani tudjuk, aki szeret zenét hallgatni: ez lesz az a program, ami miatt előbányássza régi kedvenceit a fiók, vagy egy rég megnyitott mappa mélyéről.