Az analóg fényképezés korában sok fotós használt különféle speciális optikai szűrőket a tükörreflexes fényképezőjén annak érdekében, hogy izgalmasabb képi hatásokat érjen el. Ezekkel az eszközökkel valóban extrém fotókat lehet készíteni, nagy hátrányuk viszont, hogy cipelni kell őket a fotózásra, drágák, ráadásul hatásuk visszafordíthatatlan, így később már nem lehet módosítani a képeken.
A fotós szűrők, gélek és egyéb optikai kiegészítők piacán régóta vezető gyártó a New York-i székhelyű Tiffen, amelynek termékeit a filmes és a fotós szakma folyamatosan elismerésekkel dicséri. A vállalat rengeteg technikai és tudományos jellegű kitüntetést kapott az utóbbi 70 évben, de Emmy- és Oscar- díjakkal is jutalmazták, 2006-ban pedig a világ legnagyobb elektronikai vására, a CES innovációs díját nyerte el.
Digitális szűrőkészlet
Ilyen múlt mellett nem csoda, hogy kíváncsian vártuk, mire képes a Tiffen első digitális próbálkozása, a Dfx nevű szoftvercsomag. A Dfx több változatban jelent meg: létezik az Adobe Photoshopban használható plugin verziója, de önálló programként is működik, ami nekünk azért tetszett, mert így a kevésbé profi, szűkebb pénztárcájú hobbifotósok is kipróbálhatják.
A programcsomag úgynevezett Complete változata ezernél is több szűrőt, vegyszeres labortrükköt, színkorrekciós hatást reprodukál, sőt utólag fényelni lehet vele a képeket, kezeli a 8, illetve 16 bites fotókat egyaránt, és kihasználja a több magos processzorokat Apple OS X és Microsoft Windows operációs rendszerek alatt. A Select változat ezzel szemben jóval kevesebb effekt elérésére képes, ezért mi inkább a 200 dollárért, vagyis 35 ezer forintért letölthető Tiffen Dfx Complete verziót próbáltuk ki. Ennek 15 napig használható próbaváltozatát bárki ingyenesen leszedheti a vállalat honlapjáról.
Egyszerűnek tűnő felhasználói felület
A rövid telepítés után a programot elindítva egy minimalista kezelőfelület fogad: a sötétszürke háttér és az osztott elrendezés a mai divatot követi, minket elsősorban az Adobe Lightroomra, és egyes Apple szoftverekre emlékeztetett. A képernyő alapvetően négy részre van osztva: középen található maga a képnéző, alatta a különféle szűrők (Filters) az aktuális effektek és képrétegek, maszkok a bal oldalon láthatók, a kezelőfelület jobb oldalán pedig az előre beállított értékek (Presets), illetve a változtatható paraméterek kaptak helyet. Végül a jobb alsó sarokban aktiválható a hisztogram, de ezt alapból nem mutatja a Dfx.
Új képeket egész egyszerűen a File>Open paranccsal lehet megnyitni, betöltés után a fényképről automatikusan elkészülnek az apró nézőképek a szűrők palettáján, így azonnal látható, milyen hatást produkálnak a különféle eszközök. Amint megvan az adott hatás, amit szerettünk volna elérni, a képet a File>Save paranccsal érdemes elmenteni. Az elsőre nagyon egyszerűen hangzik, de sajnos a Tiffen programja azért nem olyan magától értetődő, mint gondolnánk, így a kezdőknek némi megszokást igényel a használata.
Beállítások kísérletezőknek
Sokan valószínűleg megelégszenek a gyári beállításokkal, mi viszont mindenkit a kísérletezésre buzdítunk, ugyanis úgy érhetők el az igazán meglepő és egyedi hatások. A kezelőfelület jobb oldalán a csúszkák segítségével pillanatok alatt teljesen új effekteket lehet létrehozni, amiket érdemes elmenteni, ha több képre is alkalmazzuk őket a jövőben.
Aki pedig még extrémebb képet képzelt el magának, az próbálkozhat egyszerre több szűrő alkalmazásával: ezt a bal oldali ablakban lehet megtenni új képrétegek hozzáadásával. A rétegek mellett található ikonokkal pedig összehasonlíthatók és ki-be kapcsolhatók a különböző effektek.
Külön hab a tortán, hogy úgynevezett rétegmaszkokat is képes létrehozni a Dfx, ez pedig azért jó, mert a kép egyes területeire eltérő speciális hatásokat lehet alkalmazni. A legegyszerűbb maszkolási típus a Gradient Mask, vagyis az átmenet, ilyenkor fokozatosan tűnik át az egyik réteg a másikba, például szépiából színesbe.
Ennél precízebb eredményre képes az EZ Mask funkció: a fenti képen illusztrált módon használva gyakorlatilag tetszőleges alakot, vagy tárgyat tudunk leválasztani a képről, és csak arra alkalmazni egy képhatást. A technológia előnye az, hogy nagyon bonyolult körvonalú dolgokat, például hajkoronát vagy füstöt is képes pontosan kiválasztani. E tekintetben először szkeptikusak voltunk, de tényleg hatásosan működik az eszköz.
Jobb, mint az eredeti?
A szűrők között az egyszerű színkorrekciós eszközöktől kezdve a polárszűrőkön át bonyolult színgradációs típusok csakúgy megtalálhatók, mint az infravörös, röntgen, vagy éjszakai kamerát szimuláló effektek. Bőven van miből válogatni, a legfontosabb kérdés egy szimulátor esetében azonban az, hogyan viszonyul az eredetihez, mennyiben adja vissza a hagyományos termékek hatását.
Az mindenkinek egyértelmű, hogy valódi infravörös felvételt kizárólag speciális kamerával lehet készíteni, tehát ez esetben nem is várható el tökéletes eredmény, viszont a többi hatást szerintünk meggyőzően reprodukálja a Tiffen Dfx. Nekünk különösen a fekete-fehér konverziók tetszettek, bár a program nem egy Photoshop, a rengeteg állítási lehetőség igazából nem hagy kívánnivalót maga után.
A különlegesebb szűrőkkel kapcsolatban a tapasztalatunk az volt, hogy a gyári beállítások legtöbbször túl mesterséges hatást keltenek, viszont a csúszkák manuális állítgatásával nagyságrendekkel jobb eredmény érhető el. Érdekesség, hogy a Dfx a híres Kodak Wratten szűrőket is tudja utánozni. Ezeket az optikai eszközöket elsősorban az operatőrök használják egyes hollywoodi filmekben, de analóg megfelelőiket szintén a Tiffen gyártja.
Végszó
Némi megszokás után tehát hatásos eszközzé válhat egy fotós kezében a Tiffen Dfx, aminek a legfőbb előnye szerintünk az, hogy a fénykép elkészülte után is rengeteg állítási lehetőséget biztosít, így nem kell a fotós táskában tartani több tucat szűrőt. Az általunk tesztelt digitális szűrőkészlet ára 35 ezer forint, ennyi pénzért pedig nem lehetne megvenni azt a temérdek speciális üveget, amit élethűen tud utánozni a program. A gyári beállításokat használva néha túlzott a hatás, azonban a kezelőfelületet megismerve, manuális beállításokat használva, és maszkolva a fényképeket meggyőző eredményt lehet elérni.