A legpöpecebb utazós laptop

A vékonysági és könnyűségi versenybe hajszolt laptopipar legkisebb típusait nemrég vettük szemügyre, ám a vetélkedő utolsó résztvevője, divatos késéssel, csupán most került a kezünkbe. A Lenovo leghordozhatóbb laptopját, az X300-ast vettük szemügyre.

Az IBM, majd később a Lenovo márkanevévé vált ThinkPadek mindig egy kicsit az idegenségről szóltak. Kérlelhetetlen feketén, szögletesen voltak jelen a világban, mintha csak a 2001 Űrodüsszeia fekete obeliszkjét csiszolták volna addig, míg laptop formát nem nyer. A méretei révén a MacBook Air riválisának tekinthető X300-as ThinkPad is ezt az iskolát követi, a kínai mérnököknek azonban valahogy most sikerült sokkal emberközelibbé tenniük a fekete laptopot.

Nemcsak kicsi, zöld is

A napjainkban a gyártók körében nagy divatnak számító környezetbarátságot igyekezett meglovagolni a Lenovo az X300-assal is. A hatszázezer forintot is meghaladó árú, a piacon lévő egyik legzöldebb gépnek kikiáltott laptop dísztelen kartondobozban érkezik, a telepítőlemezeket pedig visszazárható műanyag tasakokban találja meg a frissen megvásárolt gépét kibontó felhasználó. A spártai egyszerűségnek persze megvan az az előnye, hogy mindenféle furfangos kicsomagolás helyett rögtön a lényeghez fér hozzá a vásárló, de az is lehet, hogy a senzseni üzemben úgy gondolták, úgyis az IT-részleg fogja először kézbe venni a főnök új gépét. Akik exkluzivitásra, csillogó extrákra vágynak, azok kénytelenek lesznek például a szuperkicsi laptopok párbaja során tesztelt Asus U2 mellett dönteni.

A minden idők legkarcsúbb ThinkPadjének számító X300-as 19 milliméter vastag a legvékonyabb pontján, és alapkiszerelésben nem nehezebb 1,4 kilogrammnál. Természetesen ez a súly lassan növekedésnek indul, ha a vásárló úgy dönt, hogy az alapértelmezettnek számító háromcellás akkumulátor helyett hosszabb üzemidőt biztosító hatcellásat kér. Ám a gép akkor sem lesz 1,6 kilogrammnál nehezebb, ha az alapból beépített DVD-írót tartalmazó UltraBay-csatlakozó helyére is másodlagos akkumulátor kerül. A gyári specifikáció szerint ebben a kiszerelésben az X300 akár tíz órán keresztül is húzza, bár azt nem tudni, hogy ez az érték a minden létező perifériát kiiktató és lelassító Battery Stretch módban vagy valamelyik kevéssé takarékos üzemmódban érhető el, ráadásul valószínűleg a wifi-használatot sem kalkulálták bele.

Még több kép a Lenovo X300-ról

Három óra tizenöt percig bírta wifivel

Az általunk elvégzett akkuteszt során az X300 prezentációs módban közepesre állított fényerővel játszott hosszú videókat, esetünkben Feldmár András egy majdnem kétórás előadását, a Google Videóról wifi kapcsolaton keresztül. A géphez járó Vista Business operációs rendszerrel három óra tizenöt percig bírta a laptop, ennyi időbe még A Gyűrűk Ura filmtrilógia első részének borzalmasan hosszú rendezői változata is beleférne.

A különböző Linuxos energiatakarékossági fejlesztések hírén felbuzdulva a tesztet Ubuntu Linuxon is elvégeztük, ám mivel a Gutsy Gibbon nevet viselő aktuális stabil kiadás telepítője nem birkózott meg az X300 integrált Intel videokártyájával, egy tesztverzióval tettünk próbát. Az alfa állapotú szoftverből fakadóan nem tudtuk teljesen azonos körülmények között lefolytatni a tesztet, például a monitor fényerejét nem sikerült visszavenni közepesre, ám az eredmények így is árulkodóak. Ubuntu Linuxot használva két óra tizenöt percig húzta a készülék - ez azt jelzi, az alternatív oprendszerre vágyóknak érdemes kivárniuk egy stabilabb kiadást az Ubuntuból.

Külsejét tekintve az ThinkPad X300 legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy kicsi. Nem Macbook Air vagy Toshiba R500 mércével kicsi, de a dizájn feledteti, hogy 13,3 hüvelykes notebookkal van dolgunk. Csak másodjára tűnik fel a gumiszerű tapintású borítás, amely a szénszálas műanyagból készült, magnéziumvázas házat védi. Ez elég hatékonyan biztosítja a gép csúszásgátlását - érezhetően esélye sincs annak, hogy a reptéri terminálok közt rohanó üzletemberek csak úgy kiejtsék a kezükből a laptopot. Hátránya viszont, hogy nagyon koszolódik, s a felhasználó ujjlenyomatait is megőrzi.

Még több kép a Lenovo X300-ról

A tapipad lehetne komfortosabb

A laptopot kinyitva először a kényelmetlennek tűnő tapipad és pöcökegér kombináció kerül a felhasználó szeme elé. A Lenovo mérnökei a hagyományos piros mikrojoystick alá beépítettek egy fullextrás, ám bélyeg méretű trackpadet is, amely kicsi ahhoz, hogy igazán kényelmesen lehessen használni. A haladó thinkpadesek szerencséjére a géphez járó szoftvercsomaggal kényelmesen kikapcsolható a ráadás tapipad. A ThinkVantage alapszoftverei egyébként a Lenovo laptop erős pontjának számítanak, kényelmesen vezérelhetőek vele a gép energiatakarékossági beállításai, extra szolgáltatásai, sőt még a biztonsági mentésekben és diagnosztikában is segítségére van a felhasználónak. A főbb funkciókat ráadásul elérhetővé tették a régi szép időket megidéző finoman kattogós billentyűzetről; kedvenc funkciónkat, a ledes billentyűzetvilágítást és "olvasólámpát" például az Fn-Page Up billentyűk lenyomásával lehet bekapcsolni.

Az X300 bővíthetőségéért három USB-kapu felel, ezek közül kettő a gép bal oldalán, egy a hátulján helyezkedik el. Az internethez wifin és a hagyományos módon, kábellel csatlakoztatható, illetve a gép bővíthető beszerelhető mobilinternet-kártyával. Idehaza azonban nem lehet GPS-szel rendelni, ahogy Wimax-modul sem vehető hozzá, bár ez utóbbinak nem túl sok hasznát lehetne venni egyelőre Magyarországon.

A laptop jobb oldalát teljesen elfoglalja a nyolc milliméter vastag DVD-író - amely helyére természetesen költözhet akkumulátor is - így oda semmilyen bővítőportot nem helyeztek. A legrosszabb helyre a gép sztereó hangszórói kerültek, ugyanis a felhasználó csuklói tökéletesen lefedik őket gépelés közben, így a munka közben zenét hallgató X300 tulajdonosok valószínűleg gyorsan átszoknak a fülhallgatóra. Az akkuidő, a méret, a változatos internetcsatlakozási lehetőségek mellett a beépített ujjlenyomatolvasó is arról árulkodik, hogy a ThinkPad X300 az üzleti felhasználókat célozza, ezért különösen meglepő, hogy a gép nem dokkolható.

Még több kép a Lenovo X300-ról

Bár a gépben a legújabb kétmagos Intel Centrino Pro processzor muzsikál, a két 1,2 gigahertzes nem szerepelt túl fényesen a teszteken. A Geekbench tesztprogram processzort erősen terhelő tesztjein 1576 pontot szerzett a gép teljes teljesítményen, ami energiatakarékos módban 945 pontra mérséklődött. A MacBook Air 2075 pontos eredményével összevetve ez az 1576 pont kevésnek hat, bár az X300-at választókat biztos vigasztalja, hogy az alapfelszereltségben is drága, ám a winchesternél jóval gyorsabb SSD-meghajtóval érkező laptop írási és olvasási műveletei annyira gyorsak, hogy feledtetik a gyengébb processzort.

Kívánatos, korlátos

Az általunk tesztelt, hatcellás akkuval és DVD-íróval szerelt példány ára 635 ezer forint áfával együtt - sajnos ez a gép egyetlen olyan típusa, amely idehaza a boltok polcaira kerül. Semmiképpen sem beszélnénk le azokat az X300-ról, akiket meggyőzött a szén- és üvegszállal erősített magnéziumötvözet ház szilárdsága, a mozgó részeket nem tartalmazó flashmemóriás merevlemez, a viszonylag hosszú üzemidő és a számos bővítési lehetőség. Akik nagyobb teljesítményre vágynak, de megelégszenek a szerényebb akkumulátor-üzemidővel, s nem problémáznak azon, hogy az áramforrás nem cserélhető, s csaknem semmit nem lehet bővíteni egy gépen, azok számára a MacBook Air lehet a befutó. Az X300-assal hasonló árért beépített HSDPA-modem is jár még az általunk nemrég kipróbált Toshiba R500-ashoz, bár azzal a gépet pont a nem túl strapabírónak tűnő kivitele miatt kritizáltuk.

Szedlák Ádám