A fekete-fehér reneszánsza

A fényképezés története során a monokróm képkészítés meghatározó jelentőségű volt, azonban a digitális eszközök elterjedésével sokan elfeledkeztek ennek a technikának az előnyeiről. A tengerentúlon reneszánszát éli a fekete-fehér fotózás, ezért mi utánajártunk egy hobbifotósnak ma milyen lehetőségei vannak ilyen téren.

A fekete-fehér fotózást mindenki másképpen ítéli meg: valaki szerint egy elavult módszer, amit csak a kiöregedett fényképészek használnak, mások szerint azért jó, mert művészi hatású képeket rögzít, sokakat pedig az iskolai fotólaborok hangulatára emlékeztet.

Egy azonban biztos: a fekete-fehér technika jó tanulóiskola a kezdő fotósoknak, ugyanis a fotózás alapjait sokkal egyszerűbben érteti meg a használójával, egyúttal pedig alapja is a színes fotográfiának, ami valójában nem más, mint három monokróm színréteg (vörös, zöld, kék) közösen kiadott eredménye.

A színes film leegyszerűsítve tehát három fekete-fehér negatívnak tekinthető, melyből az egyik réteg vörösre, a másik zöldre, míg a harmadik kékre érzékeny. Ugyanez igaz a digitális képrögzítésre is azzal a különbséggel, hogy ott a vörös-zöld-kék pixelek határozzák meg a végső képet. A legtöbb képszerkesztő program képes különválasztani ezeket, és ezeknek a megértése sokat segíthet gyakorlatban is.

Sorrendben: az eredeti színes felvétel, vörös, zöld és kék csatornák

Érdemes megfigyelni a különbségeket: a vörös csatornán (Channel) nagyon sötét és drámai az égbolt, miközben a kék csatornán ugyanez a terület szinte fehér foltként jelenik meg. Ezzel szemben az emberi bőrszínhez hasonló sárgás tónusok az előbbin fehérek, az utóbbin feketék lesznek. Talán már ebből is látszik, hogy témától és ízléstől függően szabadon lehet módosítani a végeredményt.

Miből lesz fekete-fehér kép

Alapvetően ötféleképpen lehet fekete-fehér képeket létrehozni: vagy hagyományos fekete-fehér negatív használatával, amit gyakran a fotós maga laborál és éppen ezért nagyon időigényes folyamat, másrészt lehet színes negatívot vagy diát beszkennelve, sőt már a legtöbb digitális kompakt gépben található úgynevezett fekete-fehér (Black&White) üzemmód. A legtöbb manipulálási lehetőséget pedig természetesen az adja, ha egy színes felvételt egy profi képszerkesztő szoftverrel dolgozunk fel, de persze ez legalább olyan időigényes lehet egyeseknek, mint az analóg labormunka.

Színes fotók átalakítása digitálisan

A színesként rögzített felvételeket több tucatnyi módszer segítségével lehet monokrómmá alakítani, a legegyszerűbb lehetőség talán az, ha szürkeárnyalatossá konvertáljuk a fényképet. Ezt az opciót a legtöbb képszerkesztőben az Image/Mode/Grayscale menüpont alatt lehet megtalálni. Ilyenkor gyakorlatilag az történik, hogy az elméletileg 16,7 millió színből álló nyolc bites képből a feketétől a fehérig 256 szürkeárnyalatot tartalmazó fotó készül az említett három színcsatorna adatainak átlagolásával.

Természetesen az átlagolásnak köszönhetően gyakran nem a kívánt eredményt adja az átalakítás, fakó, élettelen lesz a kép. Ennek a kiküszöbölésére érdemes vagy egyetlen színcsatornát kiválasztani, és annak a kontrasztját megfelelőre állítani, vagy a három réteget olyan arányban kombinálni (Channel Mixer), hogy tökéletes legyen a hatás.



Mikor érdemes fekete-fehéret használni

A monokróm fényképek rengeteg fotós szituációban segíthetnek jobb eredményt elérni, így még ma is rengeteg portréfotós készít ilyen képeket. Ennek az egyszerű oka az, hogy remekül eltünteti a bőrhibákat ez a technológia: a fiatalok serdülőkori pirosas pattanásai kevésbé feltűnőek, de a szőkék bőre alól átlátszó kék hajszálerek sem olyan zavaróak fekete-fehérben. A színek helyett a tekintetre, kompozícióra koncentrálhat a fotós, enyhén túlexponálva pedig a nem kívánt ráncok és egyéb apró részletek is eltűnnek az arcról.

A fekete-fehér kép lehet a megoldás olyan esetben is, ha belső térben, kevert fényekben kell fotózni. Ilyenkor előfordulhat, hogy egyszerre ad fényt a fényképezőgép vakuja, a mennyezeti neoncső és az asztali olvasólámpa, esetleg még az ablakon keresztül is szűrődik be némi napfény. Gyakorlatilag garantáltan nem lesz színhelyes a felvétel a kép egyes részein, és bár ezt hosszadalmas számítógépes utómunkával korrigálni lehet, gyors mentőöv lehet a monokrómba váltás.

Forrás: [origo]

Végszó

Természetesen nem véletlen, hogy több országban reneszánszát éli a fekete-fehér fotográfia, és a portréfotósokon kívül is sokan készítenek monokróm felvételeket. Egyrészt ezzel a módszerrel gyorsabban és könnyebben elsajátíthatók a fényképezés alapjai, másrészt pedig sok esetben segít tökéletesebb eredményt létrehozni.

A fekete-fehér képeken a néző figyelmét nem vonják el a színek, így ki lehet küszöbölni a színes technológiánál jobban észrevehető bőrhibákat, a nem összeillő színű ruhák diszharmóniáját, vagy az eltérő színhőmérsékletű fényforrások okozta eltéréseket.

Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy aki nem csupán a hibák kijavítása miatt fordul ehhez a módszerhez, annak másfajta fotózási szokásokat is érdemes felvennie. Már a képek készítésekor fekete-fehérben kell látni a világot, és komponáláskor kimondottan a vonalakra, a textúrára, a fény-árnyék viszonyokra koncentrálni, és nem az egyes színek harmóniájára a képen belül. A fotózást komolyan vevő olvasóknak kötelező tanulmány.