A Minden Gyermeknek Egy Laptopot (One Laptop Per Child - OLPC) projekt nagyon komoly gondokkal küzd. Az kezdeményezés, melynek eredeti célja, hogy a fejlődő és elmaradott országokban élő gyermekeknek olcsó, az oktatást segítő hardvert juttasson, abból indult ki, hogyha sikerül elég sok gépet eladni, akkor azok árát nagyon alacsonyra lehet leszorítani. Ez az összeg kezdetben 100 dollár volt, de végül 188-ra szökött fel. Az elképzelés inkább hasonlít a 22-es csapdájára, mintsem hogy működne: a célzott vevőkör inkább másra költené a pénzét, mintsem laptopokra, vagy nem tudja megfizetni még a nagyjából 200 dollárt sem. Így az ár magasan marad, hiszen nem képesek olyan méretű megrendeléseket leadni, hogy alacsony árakat tudjanak kicsikarni a beszállítóktól.
Túl drága lett és gyenge minőségű
Kezdetben az OLPC mereven elzárkózott attól, hogy a terméket, az XO laptopot hozzáférhetővé tegye az észak-amerikai vásárlók számára - ami már csak azért is rossz ötletnek tűnt, mert az Államokban évente körülbelül 10 ezer dollárt költenek egyetlen gyerek oktatására, addig például Bangladesben ez az összeg mindössze 20 dollár. Mikor ráébredtek arra, hogy rossz döntést hoztak, illetve a gépek nem akartak fogyni, akkor előjöttek a Give 1 Get 1, azaz G1G1 ötletével. A kezdeményezés gyakorlatilag a darabjaira hullott, lévén az OLPC-nek szállítási problémái vannak a gyártási gondok miatt - mint ahogy már fentebb említettük, a lanyha érdeklődés miatt nem tudnak elég gépre megrendelést leadni.
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, azok a G1G1 programban résztvevők sem elégedettek, akik hozzájutottak a gépükhöz. Sokan a billentyűzet hibáiról számoltak be, ami valahogy mindig a nyúlfarknyi, 30 napos garancia lejárta után jön elő. A pótalkatrészek nem hozzáférhetők, így kérdéses, hogy mit lehet tenni a probléma megoldása érdekében. Ráadásként mindezt abban az országban "adja elő" az OLPC projekt, ahol a legfejlettebb a piac, és a fogyasztók egyáltalán nem ilyen bánásmódhoz vannak szokva.
Az is jó kérdés, hogy vajon a nebulóknak leszállított, sokkal mostohább körülmények közt működő gépekkel mi lehet a helyzet. Azok is ilyen hamar meghibásodnak? Mit lehet azokkal kezdeni például egy afrikai országban, ha egy fejlett fogyasztói társadalomban sem képesek kijavítani a meghibásodott darabokat?
A Linux nem volt elég vonzó
Az OLPC szoftveres hátterét mindig is Linux-alapú, nyílt forráskódú megoldások adták. Ez remek a költségek alacsonyan tartását tekintve, de sokan támadták emiatt az OLPC-t: a specializált, semmi másra nem hasonlító operációs rendszer révén a tanulók az XO-val "csak" egy, a tanulást segítő berendezést kapnak, ami mellékszolgáltatásként nem vezeti be őket az általánosan használt operációs rendszerek és alkalmazások világába.
A közelmúltban Walter Bender, az OLPC szoftverekért felelős igazgatójának távozásakor felütötték a fejüket találgatások, miszerint a cég a Microsofttal való együttműködés felé kacsintgat, hogy Windows XP-re váltáson, vagy legalábbis lehetővé tegye annak futtatását az XO-n. Nicholas Negroponte, az OLPC szellemi atyja cáfolta a híreszteléseket. Abban viszont mindenki egyetért, hogy Bender távozása nem éppen jó jel az OLPC jövőjére nézve.
A konkurencia életképesebb
Természetesen a piac sem ült karba tett kézzel. Az Intel előjött a saját Classmate PC koncepciójával, annak nyomán pedig az ASUS elkészítette az Eee PC-t, ami már messze-messze túlmutat az eredeti, oktatási eszközt célzó elképzelésen. Az apró, szexi, megfizethető PC instant siker volt a piacon. Olyannyira, hogy egy új kategóriát teremtett, a netbookét, és a konkurencia nem győzi beérni az ASUS-t és elkészíteni a saját variációit a témára.
Így vagy úgy, de jelenleg elég sötét felhők tornyosulnak az OLPC projekt felett. Az Intel- és VIA-alapú, különböző gyártóktól a következő hetekben-hónapokban várható, apró noteszek - melyek miatt még a Microsoft is képes volt meghosszabbítani az XP élettartamát - várhatóan végképp kirántják a talajt az OLPC lába alól. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a közeljövőben az OLPC projekt, mint üzleti vállalkozás összeomlik, és csak az a dicsőség jut neki, hogy a netbookok életre hívásában játszott fontos szerepe miatt emlékezzünk vissza rá.