Papp Szabi - "Szeretem, ha bármihez azonnal hozzá lehet jutni"

2007 nyarán a Sziget fesztiválon Mester Tamás és Ganxsta Zoli együtt mulattak, és mikor a buli spontán örömzenélésbe torkollott Zoli fejéből pattant ki az ötlet: alapítsanak zenekart. Papp Szabit is meghívták az ekkor még névtelen formációba, és Tóth Tibi személyében a negyedik tagot is megtalálták. Azóta a JackJack nevű banda már komoly sikereket ért el, így arra lettünk kíváncsiak, hogy a Supernem mellett Szabi hogy birkózik meg még egy teljes zenekarral. Persze szóba került az is, hogy a mai zenei élet egészen más lett a internetnek köszönhetően, és kiderült, hogy egy rockzenész is lehet a modern technika bolondja. Papp Szabival beszélgettünk.

Mit kell tudni a JackJackről?
Az általunk készített lemez minden várakozás szerint az év rocklemeze lesz - még az idén. A bemutatkozó buli helyszínéül nem véletlenül választottuk a Miskolci Egyetemi Napokat, hiszen ennél nagyobb közönséget máshol keresve sem találhattunk volna.

Igaz, hogy elkészült a miskolci fesztiválon a JackJack-rockumentumfilm befejezése, amely a banda saját nagy filmjeként kerül majd a nagyközönség elé?
A film elkészült, jelenleg a vágási munkálatok kezdődtek meg, remélhetőleg ősszel már a mozikban is látható lesz az eredmény. Valóban, a miskolci egyetemi napokon vettük fel a film utolsó jelenetét, ami egyben az első megmozdulása volt a zenekarnak. Attól függetlenül, hogy a közönség számára eddig még ismeretlen dalokat játszottunk, nagyon jól sikerült, a közönség tombolt, visított.

Mikor léptek majd fel?
A zenekarnak mindenképpen szeretnénk megőrizni az exkluzivitását, keveset fogunk játszani, leginkább nagy megmozdulásokon lépünk majd fel. Nem akarunk klubbandának tűnni, noha biztosan fogunk klubokban is játszani, nem szeretnék rendszert csinálni ebből. Eleve mindenki eléggé elfoglalt az anyazenekarával.

Térjünk át a Supernemre, hogy álltok?
Tavaly adtuk ki a 3. lemezünket, csak pozitívumokat tudok elmondani visszajelzés szempontjából - noha a Supernemnek minimális a lemezeladása. Az túlzás, hogy egyáltalán nem adunk el lemezt, de sosem voltunk aranylemezekről híresek.

Mi lehet ennek az oka?
Talán az, hogy a zenénk iránt érdeklődő fiatalok a szüleik pénztárcájából élnek, számukra nagyon drága egy 3-5 ezer forintos CD - annak ellenére is, hogy általában a magyar előadók nem szoktak sok ezer forintot elkérni a lemezeikért, de akkor is költséges a gyerekeknek. Gyűjtenek, van, akinek jut rá, van, akinek nem, mivel örülnek, ha 2-3 ezer forinttal indulhatnak el szórakozni.

Hogyan éled meg ezt, mint alkotó?
Igazából ez nem jó, de ettől függetlenül a zenénk eljut az emberekhez. Pontosan ahhoz a réteghez szólunk, akik most kezdik felfedezni az internetet, illetve az internettel élnek. A világhálónak köszönhetően, többek között különböző letöltőalkalmazások segítségével, rengeteg emberhez eljut a zenénk. Összességében a Supernem a világ legboldogabb zenekara, valami fantasztikusan szórakoztató az, amit csinálunk - és borzalmasan élvezzük is. Panaszra az égvilágon semmi okunk, a magyar lemezipar pedig ebből a szempontból a legkevésbé érdekel.

Hogyan látod, az internet hasznos is lehet a zene vagy más művészeti ág számára?
Az internet - és vele együtt a számítógépek - szinte az élet minden területén átvették már az irányítást és a vezető szerepet - nagyjából, ahogy meg volt jövendölve a Terminatorban. Maximálisan hasznosnak tartom a művészetek népszerűsítésében a világhálót. Ha most forgatnánk egy videoklipet, sokkal többen látnák azt a YouTube-on, mint például a Viván, vagy az MTV-n, mert a világhálónak sokkal nagyobb a "nézettsége", mint a tévének. Ez nem jelenti azt, hogy elzárkóznánk a tévéktől, nagyon is szükség van rájuk, de egyre jobban teret hódit az internet.

Ez téged hogyan érint?
Én kifejezetten örülök ennek a tendenciának. Rajtam is nagyon sokat segít az internet, ugyanis 2-3 perc alatt hozzájuthatok bármilyen információhoz, amire szükségem van - a dalszövegektől kezdve a híreken át az űrkutatásig. Tulajdonképpen ránk jó hatással van, nincs ezzel az egésszel semmi bajunk, annak ellenére, hogy nehéz a pénzünk után futni, de úgy látom, hogy az évek múlásával arra is fog megoldás születni, hogy a szellemi tevékenységükért az emberek megkapják a pénzüket. Tény, hogy ez egyelőre nehéz ügy.

A te művészetedet mennyire segíti?
Igazából az általam létrehozott zenéhez nem szoktam hozzáolvasni (nevet). Tény, hogy zenét hallgatni szoktam a neten, beütöm a YouTube-ot, és böngészek - szeretem, hogy bármihez azonnal hozzá lehet jutni. Ami a saját zenénket illeti, az életünkben velünk megtörtént események hatására írom/írjuk a szövegeket, zenéket, amikben persze ott vannak a leszűrt élettapasztalatok, konzekvenciák is. Ugyanez igaz a zenére: többnyire pillanatnyi elme-, lelki- vagy kedélyállapotot sugallnak a dalok - ezért van az, hogy valamelyik depressziósabb, míg másmelyik vidámabb. Noha ebből a szempontból eklektikusak vagyunk, ennek nincs túl sok köze a nethez, de a mai napig meg sem tudnék mozdulni internet nélkül - hogy csak a levelezést, vagy a szörfözést említsem.