Genetikai kísérletek digitálisan

Az emberek klónozása hivatalosan még egyik kutatócsoportnak sem sikerült, digitálisan azonban bárki megsokszorozhatja magát. Az Adobe Photoshop segít eljátszani a gondolattal, milyen lenne egyszerre több testben is létezni. Utánajártunk mi szükséges ehhez.

Elsőként érdemes beszerezni egy képszerkesztő alkalmazást. Ugyan ma már rengeteg különböző szoftver képes úgynevezett rétegkezelésre és maszkolásra (ami elengedhetetlen lesz a továbbiakban), elsőként az amerikai Adobe cég rukkolt elő ezzel a technikával még a kilencvenes években. A vállalat részben ennek köszönheti piacvezető szerepét a fotósok és grafikusok körében. Sajnos az aktuális változatokat kevés hobbifotós tudja megfizetni, azonban a régebbi verziók, és a lebutított Photoshop Elements olcsón megvásárolható az online boltokban.

A digitális klónozást ezúttal a Photoshop CS3 ingyenesen letölthető tesztváltozatával mutatjuk be, de az elv bármelyik képmanipuláló programra érvényes. A Photoshop Elements ugyan kezeli a rétegeket, elméletileg nem képes maszkokat létrehozni, azonban léteznek ingyenes kiegészítők és egyéb trükkök ennek kijátszására.

Előkészületek a labormunkához

Mielőtt nekikezdenénk a biológiai kísérletnek, természetesen megfelelő nyersanyagot kell előállítanunk. A fotózás során érdemes egy állványra rögzíteni a fényképezőgépet, vagy ennek híján egy stabil tárgyra helyezni (székre, asztalra), hogy ne mozduljon el munka közben. Amennyiben lehetséges, a fotógépet manuális üzemmódba kell tenni, hogy az expozíció ugyanaz legyen az egymás utáni felvételeken, illetve az élességet is célszerű egy fix pontra irányítani. Összességében úgy kell eljárni, mint panorámakészítéskor, vagyis lehetőleg arra kell törekedni, hogy a fényképek hasonlóak legyenek. Az egyetlen változás az egymás után következő felvételek között a főszereplő helyzete legyen a képen. Példánkban a modell először a bal oldali, majd a mellette lévő székben helyezkedett el, végül a jobb oldalon álló pozícióban lett rögzítve.

A nyersanyag kidolgozása

Miután minden egyes képkockát megnyitottunk a képszerkesztő programban, a jobb oldalon található Layers (Rétegek) palettán a képre jobb egérgombbal kattintva érhető el a Duplicate (Duplikálás) funkció. Ugyanez a lehetőség a Layers (Rétegek) menüben is megtalálható. A cél ennél a lépésnél az, hogy az összes képkockát egyetlen fájlba tegyük, azaz a duplikálás során mindig ugyanazt a célt adjuk meg. Amennyiben helyesen zajlott a folyamat, végeredményképpen az új képfájlban egymás felett helyezkednek el az elkészített képkockák.

Ezután következik az úgynevezett rétegmaszkok (Layer Mask) létrehozása. Erre azért van szükség, mert ezek határozzák meg, hogy egy adott réteg melyik területen átlátszó, illetve melyik részletnél nem. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mintha egy papírlapot helyeznénk a kép fölé. Ilyenkor csak ott látható az alul lévő kép, ahol lyukat vágunk a papírlapba. A maszkoknál a lyukasztást a fekete szín jelöli: ezzel "festve" a maszkra kilyukad a kép, fehérrel áthúzva pedig újra láthatatlan lesz az alul elhelyezkedő réteg.

Maszkolás

Esetünkben a kijelölést a Polygonal Lasso (Lasszó) eszköz használatával végeztük el, amely a bal oldali paletta felülről a harmadik eszköze. A nem kívánt képterület kijelölése után mi még egy Feather (Toll) eszközt alkalmaztunk a kijelölésre. Ez utóbbi a Select (Kijelölés) menüben kapott helyet, és elsősorban arra szokták használni, hogy átmenetet adjanak a kijelölt képrészletnek, így nem lesz durván látható a két réteg közötti határ.

A következő rétegnél hasonló módon kell maszkot létrehozni, majd azon a megfelelő kijelölés után átlátszóvá tenni a legalsó réteget, és már készen is van a digitális klónozás. A kép elmentése előtt a rétegeket érdemes lelapítani (Layer > Flatten Image), majd a Filter menüben a Sharpen > Smart Sharpen eszközt alkalmazni.