Egy korongon a klassz ősjátékok

Magyar tizenévesek régi, gyakran elfeledett játékprogramokból készítették a  Live Dos CD-t: a letölthető szoftvert optikai lemezre kell írni, erről kell elindítani a számítógépet, és a Duke Nukem 3D-hez és a Stuntshoz hasonló régi DOS-os klasszikusok a mostani vasokon is különösebb barkácsolás nélkül újrajátszhatóak.

Régi játékokat újra kiadni garantáltan sikeres vállalkozás. Aki gyerekkorában beleszeretett a fekete alapon borostyánsárgán villogó játékokba, aki egész délutánokra ottragadt a négy vagy tizenhat színű világokban, az felnőtt fejjel is szívesen leül a mai szemmel talán már megkopott szoftverekhez. Legegyszerűbb a konzoltulajdonosoknak, az online boltokból néhány pontért beszerezhetik a klasszikusok konzolosított retró verzióit. A PC-s játékosoknak eddig a DOSBox és a beállításokkal való küzdelem maradt, a Live CD segítségével azonban már ők is egyszerűen kipróbálhatják, hogy az X-Com Ufo-sorozat valóban izgalmasabb-e mint bármelyik mai taktikai lövöldözős program, vagy hogy tényleg a Street Rod volt-e a tuningolós Need for Speed-ek nagyapja. Arról nem is beszélve, hogy az abandonware-s oldalakat üzemeletők a számítógépes kultúra hatalmas, könnyen elveszthető részét őrzik meg az utókornak.

A lassan egy éves játék-CD készítőivel is felvettük a kapcsolatot. A háromfős csapat abandonware oldalakról - mint például az Abandonia vagy a Home of the Underdogs - szerzi be a játékokat. Próbálnak csak a kereskedelmi forgalomban nem kapható, máshogy megszerezhetetlen alkotásokat felrakni a lemezre. Bár egyelőre még egy programot sem töröltetett a hirtelen előkerülő tulajdonos a válogatásról, a lemez következő verzióján így is cserélődnek a programok. A napokban a fizetősen is elérhető Doom került le az oldalról a biztonság kedvéért.

A Live DOS Games legújabb, 0.3-as verziója hétfőn jelenik meg, és a jogi problémák elkerülése miatt torrenten kerül terjesztésre. Ez a változat már képes lesz ADSL-modemeken és wifi-eszközökön keresztül is elérni a netet, ráadásul a jelenlegi menüs helyett is kényelmesebb programindító is kerül bele. A karácsonyi kiadás további meglepetéseket is rejt majd, ám ezeket nekünk sem árulták el a készítők, magunk is türelmetlenül várjuk a hétfői megjelenést. Néhány vonzó cím a bőséges listáról:

Duke Nukem 3D

Az izompacsirta számítógépes akcióhős, Duke Nukem leginkább Super Marióhoz hasonlító, kétdimenziós világban kezdte pályafutását a kilencvenes évek legelején, azonban már első két epizódjaiban is alaposan fel volt fegyverkezve, így jóval erőszakosabb volt a híres bajuszos vízvezetékszerelőnél. Az igazi nagy dobására 1996-ban került sor, ekkor jelent meg ugyanis a Duke Nukem 3D, egy vérbeli FPS-játék, amely akkori szinten nagyon szupernek számító, valódi háromdimenziós mozgást biztosító motorjával, számos humoros betétjével hatalmas sikert aratott.

Sokan emlékezhetnek rá, hogy a legtöbben ekkor még pusztán billentyűzetről irányították az fps-ekben is játékosaikat, amelynek kényelmetlenségére most, a sok év utáni újrajátszás után döbbentünk rá: belegondolni is nehéz, hogyan tudta valaki a Page Up - Page Down gombokkal becélozni a jetpackkel repkedő mutáns szörnyeket - az egeres irányítást ugyanis meglehetősen nehéz bekonfigurálni: cserébe legalább még a legbénább mai gépen is tökéletesen fut a játék maximális grafikai beállítások melllett.

Stunts

Bizonyára sok olvasónk számára ez volt az első autószimulátor, amellyel valaha találkozott akár játékautomata, akár 1.44-es floppy-n terjesztett kalózmásolatú PC-s vagy amigás alkalmazás formájában. Az 1991-ben megjelent Stunts-szal még ma is élvezetes játszani, pedig grafikája felett már jócskán elhaladt a kor.

A programban egy ugratókkal, spirálisan kanyargó utakkal, a legváratlanabb pontokon elhelyezett útakadályokkal nehezített kaszkadőr-versenypályán kell minél jobb köridőt futni. Bár vezetni csak belső nézetből lehet, a visszajátszásban akár kívülről is újranézhetők a manőverek, sőt, még saját pálya szerkesztésére is lehetőség van. A jelenkor kalózkodásának problémáját jelezte előre az is, hogy a Stunts számítógépes verziójába már egyfajta másolásvédelmi technológiát is beépítettek - melyet persze aztán feltörtek az ügyes hackerek: indítását követően a kézikönyv megfelelő szavait kellett begépelni, ezt eltévesztve indulás után a játékbeli autó elromlott és megállt.

Worms

Kezdetben volt a Scorched Earth, amiben tankokkal kellett lőni egymást, a meccsek végén pedig a szerzett pontokból új, menőbb lőszereket lehetett venni. Ennek az ötletnek a továbbfejlesztett, szebb grafikával és több pusztítással megspékelt verziója a Worms. A kukaccsapatok - akik között van a játékos által irányított, de van az angol királyi családról vagy a Beatles tagjairól elnevezett gépi ellenfél is - egymás elleni harca a pálya teljes megsemmisítésével, légicsapással, robbanó bárányokkal és banán alakú repeszgránátokkal terhes apokalipszis.

A másodpercenkénti céltalan erőszakos cselekedetek nem hivatalos versenyét biztosan megnyerő játék korszakos élmény. Nincs nagyobb dicsőség, mint az utolsó, pár százaléknyi életerővel rendelkező kommandós gilisztánkkal megsemmisíteni az ellenfél utolsó egységét. A körökre osztott játékmenetnek köszönhetően akár négy ember is küzdhet egymás ellen, így a Worms ideális partijáték. Ráadásul egy gyengébb gépen is tökéletesen elfut.

Wolfenstein 3D

Két vesztes pozíció van egy videojátékban: az egyik a támadó idegen, a másik a náci katona. A Wolf3D-ben az utóbbiakat kell nagy lendülettel lemészárolnia a B. J. Blazkowicz nevű szövetséges katonát irányító játékosnak. A játéknak van némi történet, az első tíz pálya végén például magát Hitlert is lelőheti a játékos, de a többség egészen biztosan nem a szálak kibogozása miatt szerette a Wolfensteint. Az 1992-es játéknak modern folytatása is van, a Return to Castle Wolfenstein és a csak többjátékos üzemmódot támogató Enemy Territory.

Az összesen négy féle fegyvert, maréknyi ellenséges katonát és néhány kincset tartalmazó program korszakos élmény volt. A kilencvenes évek elején lenyűgöző három dimenziós grafika mára retróvá vált, de egy kis lövöldözésre még mindig jó a játék. Aki komolyabb szórakozásra vágyik az jobban teszi, ha a lemezen szintén megtalálható Descent-et próbálja ki, amiben a 3D térhez szabad mozgás is társul.

Alone in the Dark

Az Alonie in the Dark valószínűleg az elmúlt évtized legjobb horrorjáték-sorozata volt. A történet elején a játékos még magabiztos magánnyomozóként hatolt be egy öngyilkos művész villájába, ám hamarosan rá kellett ébrednie, hogy a sztori nem a nyomozásról, hanem inkább a túlélésről szól. A kúria minden sarkában zombik, dühös estélyi ruhás kísértetek, tisztázatlan körülmények között elhunyt kalózok bosszúálló szellemei bújnak meg, egy részüket le lehet győzni, másik részük lefoglalható valamivel, ha egyik sem működik, akkor pedig futni kell.

Az Alone in the Dark hangulatát számos tényező alakítja. A lakásban fellelhetőek az ismertebb rémtörténetek kellékei, a könyvtár polcai ősi tiltott tudással terhesek, még a faliképek is rosszindulatúan szemléik a túlélni igyekvő nyomozót. Különösen ajánljuk a játékot a Poe és Lovecraft rémtörténetei iránt rajongóknak, itt az alkalom, hogy egy pár óra erejéig igazi bajba jutott detektívvé váljanak.

The Incredible Machine 2

A Tom és Jerry vagy a Kengyelfutó gyalogkakukk mesék rajongóinak lehetett kedvenc játéka az The Incredible Machine. A játékban egyszerű feladatokat kell borzasztóan túlbonyolított szerkezetekkel megoldani. A játékos mókuskerékkel meghajtott fogaskerék-sorokat, leeső teniszlabdábal bekapcsolt zseblámpákat, és csigás, libikókás emelőrendszereket kell összelegózzon a legegyszerűbb pálya megoldásához is. A játékhoz szükséges alaphangulat elérését nagyban segíti a klasszikus csipogós zene és a rajzfilmes effektekkel működésbe lépő alkatrészek. Egyedül arra kell vigyázni, hogy a játék után egy ideig ne próbáljunk valós problémákat megoldani.

Az Incredible Machine-ben építhetőkhöz hasonlító szerkezeteket Rube Goldberg masinának hívják Amerikában, a túlbonyolított gépeket is rajzoló képregényművész után. Az elszánt rajongók versenyeket tartanak, Japánban pedig tévéműsor is foglalkozik a lehetetlen gépekkel. A Live Dos Games lemezen a játék második, szebb grafikával rendelkező része található meg.

Micro Machines

A nyolcvanas évek közepétől inkább tőlünk nyugatabbra hódítottak a Micro Machines márkajelzésű, a standard Matchboxoknál kisebb játékautók, melyek főszereplésével a mai napig készülnek játékok, a legutóbbi 2006-ban jelent meg.

Persze a Sega Megadrive-ról és PC-ről ismert ős még a kilencvenes években jelent meg, és jelentős sikert aratott a játékosok körében. Ami persze indokolt, mivel a még kétdimenziós grafikával készült, felülnézeti kameraállással operáló program egyedi élményt kínált, hiszen a benne szereplő minijárgányokkal többek közt a kádban, az étkezőasztalon vagy a strandon lehetett versengeni. Emlékezetes csatákat lehetett vívni az osztott képernyős többjátékos módban, amely során egy-egy vészesen szűk pályaszakaszon egy jól irányzott svunggal a mélybe lehetett taszítani a riválist így téve szert egy kis előnyre.

Tomb Raider

Lara Croft nevét már nem csak a gamerek ismerik, Angelina Jolie főszereplésével ugyanis két egész estés mozifilm is készült a Tomb Raiderből 2001-ben és 2003-ban. Az Indiana Jones vonzó alteregójának tekinthető, civilben archeológusként tevékenykedő brit akcióhős elsőként a kilencvenes évek közepén jelent meg a számítógépeken és az akkor még idehaza ritkaságnak számító Playstation és Sega Saturn konzolokon.

Mint az a fenti videón is látszik, az alkalmazott motion capture technológiának köszönhetően Lara már ekkor rendkívül élethűen mozgott, bár a hardverek csekély teljesítményének okán keblei és hátsója is kissé szögletes volt és mimikája sem túl élethű a mai mércével nézve - a karakter fejlődését a Wikipédián publikált képernyőképek is remekül szemléltetik. Ennek ellenére a szaltózó, dupla pisztolyával bármikor gyorstüzelni képes kalandornő kalandjai hosszú hónapokra lekötötték a hazai játékostársadalom jelentős részét. A program premierjének tizedik évfordulójára egy grafikailag jelentősen feljavított verzió is készült a legelső epizódból, ennek demóját a Szoftverbázisról lehet letölteni.