Játékhősök filmvásznon

A videojátékok már a popkultúra részét képezik, manapság egyre többüket adaptálják a filmvászonra. A két iparág azonban úgy tűnik, még nem talált magára, szép számmal akadnak borzalmas alkotások, pozitív példára csak elvétve akadhat az érdeklődő mozilátogató vagy játékos.

A napokban debütált a legendás verekedős játék, a Street Fighter minden ízében megújult negyedik része, a program premierjével párhuzamosan a héten debütál az amerikai mozikban a The Legend of Chun-Li alcímű mozifilm változat is. Ennek főszereplője a helikopterrugásáról ismert kínai harcoslány lesz. Ennek a filmnek csak a bemutatóját láthattuk, így csak reménykedni merünk benne, hogy nem lesz olyan borzalmas, mint elődje. Az első, 1994-ben mozikba került részben, amely a fantáziadús Street Fighter: The Movie címet viselte, olyan sztárokkal próbálták elnyerni a publikum érdklődését, mint az amerikai kommandóst, Guile-t játszó Jean-Claude Van Damme, vagy Kylie Minoque, aki Cammy szerepét öltötte magára, a főgonoszt pedig az Addams Family családfője, Raul Julia, aki a főgonosz M. Bisont alakította.

A meglepően gyermetegre sikerült alkotás nem csak a játék rajongói, de az átlagos nézők körében is megbukott. Bizarr módon egyébként a jogtulajdonosok azt is remek ötletnek tartották, hogy a film nyomán készüljön egy játék: a The Moviealcímű programban a film szereplői jelentek meg digitalizálva - legalábbis a játéktermi verzióban -, és meglepő módon alig hasonlított az eredeti Street Fighterre, digitalizált karaktereivel sokkal inkább a Mortal Kombat-ra hajazott - mérsékelt sikert aratva. Eddig az egyetlen megtekintésre érdemes Street Fighter-jelenet egy paródia, amely a Városi vadász című Jackie Chan-filmben látható, melyet itt lehet megnézni.

Mortal Kombat: halál rossz

Ugyancsak pocsékul sikerült a rivális játék, az erőszakosságáról híres, rendkívül népszerű Mortal Kombat játék filmváltozata, bár legalább a zenéje dögös: a kilencvenes évek közepének számos remek techno-opusza felcsendül benne a szimfonikus zenekari betétek mellett. Nagyjából ez minden, ami pozitívumot el lehet mondani a filmről, hiszen bár a Street Fighterhez hasonló szellemimélységbe ugyan nem merültek a készítők, azért ez a film is leginkább röhejes jeleneteiről ismert - húzónévként pedig a Raydent játszó Christopher Lambertet vetették be a készítők.

Bár bunyó a filmváltozatban is volt bőven, a játék brutális kivégzéseit a vásznon jelentősen finomították, így az alkotás Amerikában 13 éven felülieknek szóló besorolást kapott. Az IMDB-n publikált információk szerint jövőre újabb Mortal-film várható a mozikban, szereposztásáról azonban még semmit sem tudni.

Játékok ihletik a legrosszabb rendezőt

Legtöbb filmjét videojátékokból készítette a német Uwe Boll, aki a legrosszabb filmes teljesítményekért járó Arany Málna tavalyi gáláján már életműdíjjal "gazdagodhatott". A legutóbbi citromdíjat a Postal című, politikai inkorrektségét eredetileg botrányjátékból készült, illetve az In The Name of King: A Dungeon Siege Tale filmekért kapta, pedig még egy sor egyéb borzalmas videojátékos film készítéséért felelős.

Vigyázat, ez is politikailag inkorrekt: a Postal film előzetese

Az irodalomi doktorátussal rendelkező, ám a filmiparban nem éppen elismert rendező, producer és forgatókönyvíró saját produkciós cégével készítteti alkotásait. A fent említetteken kívül ő adaptálta a filmvászonra a Sega fröcsögős zombigyilkos játékát, a House of the Dead-et, a FarCrycímű fps-t, a vámpíros-gyilkolós BloodRayne-ből már folytatást is forgatott (a harmadik rész idén keszül majd), a PC-n remek Alone in the Dark filmváltozata viszont még a főszereplő Christian Slaterrel is megbukott, de azért készült belőle egy második rész is. Műveibe csak a fent szereplő játékok legnagyobb rajongóinak érdemes belenézniük, szerencsére erre a YouTube remek lehetőséget biztosít.

Nem szuper a vásznon Mario

Már 1993-ban is rengetegen ismerték ét játszották Super Mariót, a Nintendo kabalafiguráját, nyilván ez sarkallta a készítőket arra, hogy a vászonra vigyék kalandjait Super Mario Bros. címmel. Persze nem lehetett túl könnyű dolguk, hiszen egy gombák, csövek közt teknősökkel küzdő bajuszos vízvezetékszerelő történetét nehéz lehet érdekesen elmesélni mozgóképben. Egy merész húzással ezért a való világba ültették át a sztorit, ami persze meglehetősen nyögvenyelős lett.

Mint a stáblistából kiderül, a főhőst Mario Mariónak hívják, és a Roger nyúl a pácban-ból ismert Bob Hoskins alakítja, míg a hüllőszerű gonosz Koopa király maszkját Dennis Hopper alakítja, a végeredmény azonban a rutinos színészek ellenére egy zagyvaság, amit már tinédzserként sem szerettünk.

Fps a filmvásznon: Doom

Nehéz lenne a kult státuszba emelkedett eredeti Doom-ot azzal vádolni, hogy okos játék lenne. Az űrfegyvernem soraiban szolgáló játékos elindul a pokolba egy szál pisztollyal, hogy megmentse a Földet. Útközben talál nagyobb stukkereket, amik jól is jönnek, hiszen kerülnek nagyobb ellenségek is. Az eredeti játék történeti szála ennyivel körülbelül véget is ér, a folytatás is csak annyival bővíti ki a sztorit, hogy a Földön sincs minden rendben, majd a játékos elé szór néhány démont. Az űrgárdistás kalandozás becsületét a 2004-ben kiadott Doom 3 állította vissza, ami végre kellően horrorisztikus, ügyesen mesélt történettel vezette végig a játékost a Mars és a pokol borzalmain. A jó mese kedvéért a lineáris sztori is megbocsátó gamerek ítéleteinek köszönhetően a Metacriticen a játék 87 százalékos értékelést kapott.

A jól sikerült játékot szinte szabályszerűen meg is filmesítették 2005-ben. A Marsra érkező kommandó története feszesen indul, a néző csak ahhoz tud eleget, hogy egyik ijedtségből a másik rettegésbe essen. Ahogy a csapat lassan lemorzsolódik, úgy tudunk meg egyre többet a vörös bolygón zajló kísérletekről. Összességében a film horrornak csak közepes, ám a videojátékok felé való kikacsintások, mint az eredeti program vezető fejlesztőjének őrült tudósként való megidézése, vagy a négy perces FPS-t idéző kameraállásból felvett öldöklés. A Doom film rajongói - ha vannak ilyenek - örülhetnek, a készülő új Street Fighter mozit is a marsi öldöklésért felelős Andrzej Bartkowiak rendezi.

Alien vs. Predator: idegen a filmtől

Különös utat járt be az Alien vs Predator játék. A hazánkban A nyolcadik utas a halál fantázianéven vetített 1979-es űrhorror Alien-sorozat és annak folytatásai, valamint az 1987-ben kezdődő, emberekre vadászó idegenekkel riogató Predator-sorozat ötvözéséből először a kilencvenes évek elején csináltak játékot Super Nintendóra. A raszta hajú idegen és a savas nyálú alien egymásnak eresztéséből hatalmas hagyomány lett, könyvek, képregények és legalább tíz számítógépes játék őrzi nyomát az ütközetnek. A mai számítógépeken a sorozat utolsó két PC-s címét lehet kipróbálni, amelyben a két idegent és egy állig felfegyverzett tengerészgyalogost vezethet győzelemre a játékos.

Az egyedi képességekkel rendelkező karakterek miatt szórakoztató programot film is követte. A két idegen faj egy világ végi rejtett piramisban vívott harcát elmesélő történetet a kritikusok utálták, az IMDB felhasználói tízes listán csupán 5,4-es értékelésre méltatták, azonban komoly bevételeket produkált. A filmnek folytatása is készült tavaly, amit az értékelő oldalakon legalább annyira utáltak mint elődjét, még a legrosszabb horrorfilmnek járó Arany Málnáért is indult a film, ám elnyerte előle egy még rosszabb alkotás. A franchise következő eleme várhatóan ismét számítógépes játék lesz, ám a rajongóknak egyelőre meg kell elégedniük a 2010-re ígért rasztahajú ragadozó nélküli Aliens: Colonial Marines játékkal.

Filmek a videojátékozásról

Léteznek olyan filmek is, amelyek nem konkrétan egy játék történetéhez kapcsolódnak, hanem a videojátékokkal játszó, a számítógépes undergroundban élő figurák életét mutatják be. Ilyen például az ötödölő és a termonukleáris világháború szimuláció körül forgó Wargames, a számítógép mélyébe bejutó programozóról szóló Tron - amelyből remek játék is készült - vagy a Nintendo kupára utazó gyerekek kalandjairól szóló The Wizard - ez utóbbi egy nyolcvanas évek idealista szellemében készült alkotás, amelyben főszerephez jut a boltokban egyébként használhatatlansága miatt csúfosat bukó konzolirányító, a Power Glove is. A kilencvenes évek divatját lehet remekül nyomon követni a YouTube-on szintén megtekinthető Duplanullás kölyök-ben, melynek főszereplője a mostanra már a negyedik x felé közelítő egykori tiniidol, Corey Haim. Ezek az alkotások gyakran jobbak is, mint az egy kötött világhoz készült filmek, hiszen alkotóik szabadabban dolgozhatnak, persze mai szemmel semmiképp sem lehet komolyan venni őket, viszont paródiának nem utolsók.

Készült pár jó film is

A szabadság az egyes címekhez kapcsolódó filmeknél sem árt. A Final Fantasy játéksorozathoz készült A harc szelleme alcímű film például nem csak a készítéséhez szükséges többezer számítógépes renderfarm miatt emlékezetes, hanem az édesbús történet miatt is. Míg a játékokhoz szrosabban kapcsolódó Advent Children inkább csak a rajongók képzeletét mozgatja meg, akik több játékórát töltöttek a főgonosz leggyőzésével. Az Indiana Jones kalandjai mintájára készült Tomb Raider franchise után készült filmek sem ragaszkodtak a korábbi epizódok történetéhez, így látványos, egyszer megnézve szórakoztató kalandfilmet kaptak az Angelina Jolie-ért, vagy a régészetért rajongók. Az aránylag jól sikerült filmes adaptációk közé sorolható a Resident Evil horrorjáték idehaza Kaptár címmel futó film változatai, amelyben a Jolie-hoz mérhetően csinos Milla Jovovich menekül a zombik által megszállt Racoon Cityből.

Szerintünk a nézhető kategóriába sorolható a Hitman - A bérgyilkos című alkotás is, amely a PC-ről és konzolokról ismert játékból készült az egyszerűen csak 47-es néven emlegetett bérgyilkos főszereplésével - a játékosnak vele kellett a kamerákat, őröket kicselezve óvatosan becserkésznie és likvidálnia a listáján szereplő áldozatokat.

Számos olyan alkotás is létezik, amely előbb filmként látta meg a napvilágot, később azonban videojáték formájában is elkészítették: cikkünk folytatásában ezeket fogjuk bemutatni.