A fő bevételi forrásukként a blogolást megjelölők száma már most meghaladja a programozókét, a tűzoltókét, és a csaposokét is az USA-ban - derül ki a Wall Street Journal beszámolójából. A jelenleg publikáló mintegy húszmillió bloggerből 1,7 millió profitál tevékenységéből, és 452 ezren vannak azok, akik kizárólag internetes naplóikból élnek. Az eredetileg jellemzően a szerzők mindennapjaival, új technológiákkal és politikai kérdésekkel foglalkozó blogok mára az élet minden területét lefedik, legyen szó gyermeknevelésről, egészségügyi kérdésekről, divatról, művészetről vagy bármely komolyabb olvasottságot ígérő területről.
A cégek megmondóemberei is sokat hajtanak
A bloggerek demográfiai adatait vizsgálva kiderül, hogy többségük felsőfokú végzettségű, az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkező férfi. A megkérdezett fiatalok harmada állította, hogy blogot vezet, de csak két százalékuk jutott arra a szintre, hogy főállású bloggernek nevezhetjük. Ahhoz, hogy valaki évi 75 ezer dolláros - vagyis az amerikai viszonyok között tisztes megélhetést biztosító - jövedelemre tegyen szert, legalább havi százezer látogatóra van szükség, illetve más irányból közelítve: a főállású amerikai bloggerek körülbelül 75 és 200 dollár közti összeget kapnak egy bejegyzésükért. Ha hozzátesszük, hogy olyan munkáról van szó, amihez gyakorlatilag a lakásukat sem kell elhagyniuk, a leginkább környezetbarát állások egyikéről beszélhetünk - amely emellett meglehetősen jól jövedelmez.
A fizetett bloggerek bevételei között is jelentős eltérések vannak. A "profi" bloggerek között a bevételek tekintetében a legelőkelőbb helyen azok állnak, akiket a nagyvállalatok fizetnek, hogy termékeiket, szolgáltatásaikat mint véleményvezérek népszerűsítsék az interneten. Ebben a pozícióban a Wall Street Journal szerint 45-90 ezer dollár között van az éves fizetés, a profik kivételesen szerencsés 1 százaléka pedig akár évi 200 ezer dollárnál is többet kereshet - viszont legalább 50-60 órát dolgozik ezért hetente.
Kitúrják, de nem helyettesítik az újságírókat
Természetesen a jelenség árnyoldaláról sem feledkezhetünk meg: miközben a főállású bloggerek száma elérte a mai szintet, csak Washingtonban majdnem 80 százalékkal csökkent a főbb lapkiadók alkalmazottainak száma. A bloggerek a hivatalos újságírókénál jóval kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, nem segítik őket szakmai szervezetek, szakszervezetek, és az újságírók védelmére hozott törvények ernyője alá sem bújhatnak. Tevékenységüket tulajdonképpen semmi sem szabályozza, miközben adott esetben majdhogynem teljes anonimitásban dolgozhatnak. A bloggerek ugyanakkor, szerepüket tekintve, nem is váltják ki a hagyományos újságírókat, mivel a fizetett szerzők többsége a véleményműfajban dolgozik, vagyis a tényfeltárás helyett leginkább saját tudását, gondolatait osztja meg a közönséggel - munkaadóik számára ugyanis ez is eladható, kifizetődő tartalom.
A blogok a hagyományos médiával szemben a legritkább esetben rendelkeznek előfizetői bázissal, bevételeik az oldalaikon megjelenő hirdetésekből származnak, a bevétel nagyságát pedig szinte kizárólag a forgalom nagysága határozza meg. Ennek köszönhetően jellemzővé vált a bloggerek szenzációhajhász hozzáállása, és az a törekvése, hogy bármi áron növeljék a forgalmukat. A jelenséget jól szemlélteti egy angliai botrány: egy Downing Street-i forrás blogger barátján keresztül szeretett volna kiszivárogtatni a konzervatív pártot lejárató anyagokat. A blogger "abszolút brilliáns" ötletnek tartotta a tervet, amely kitalált, vagy jócskán eltúlzott részleteket is tartalmazott például egyes politikusok szexuális kicsapongásairól - és, ha nem hiúsítják meg, alighanem hatással lett volna a közelgő választásokra is.