iPhone 3G S: az első benyomások

A T-Mobile pénteken jelentette be, hogy elkezdi az Apple-mobil legújabb, 3G S típusjelű változatának forgalmazását. A bemutató délutánján hozzájutottunk egy tesztkészülékhez, így az elmúlt négy napban két iPhone kocogott a zsebemben, a karcmentes ifjonc és az eggyel korábbi, 3G változatú saját. Ma reggel véget ért a röpke kaland, visszateszem a régibe a SIM kártyámat, de csak egy kicsit fáj majd a szívem.

Csak a véletlenen múlt, hogy meg tudtam különböztetni a két készüléket, olyannyira hasonlóak. Mindössze 2 gramm a súlykülönbség, a formák, kezelőszervek pedig mit sem változtak, szerencsére azonban a saját fehér szappantartóm mellé egy fekete 3G S érkezett. Tényleg nincs eltérés, az új telefon héja minden bizonnyal ugyanazon a gyártósoron készül, mint a 3G. A belvilág már más tészta, az új processzor, kamera, memória és a többi hardveres változtatás alaposan átrendezte a boncolás utáni képet, ezzel azonban csak a neten szembesültem, szerencsére. Többen is kérdezték, melegszik-e a kütyü, hiszen korábban a hírek szerint emiatt színeződött el a külső borítás, de jelenthetem, semmi ilyesmit nem tapasztaltam, a 3G S hideg maradt, mint a fekete jég.

Külsőre nincs különbség

Némi iTunes-fűrészeléssel elértem, hogy az újoncba is belekerüljön a telefonkönyvem, s ezt már elegendő felkészítésnek éreztem, hogy a következő napokban ő legyen a telefonom. Azért a régit is hurcolásztam, mert az iPhone tulajdonos nem csak telefonál, hanem mindenféle programokban is tart mindenféle adatokat, amik nélkül úgy érzi magát, mintha reggel nem vett volna fehérneműt. A két telefon békésen megfért a nadrágzsebben, csak arra kellett ügyelnem, hogy csörgést hallva mindig a rezgő mobilt húzzam elő.

Teltek a napok, s ma némi szégyenkezéssel előkerestem korábbi bemutató cikkünket, hogy felidézzem a régi és új modell közti különbségeket, amelyek ki kellene szúrják a szemem. Amint láttam, hogy egyetlen rövid mondatban összefoglalhatóak a csakis a 3G S-re jellemző újdonságok, kissé megnyugodtam, mégsem én lettem ennyire szétszórt. Működési sebesség, videózás és fejlettebb fényképezés, hangvezérlés, HSDPA és eggyel erősebb OpenGL grafikus szabvány támogatása, sztereo Bluetooth támogatás, kicsit jobb akkumulátorhasználat, iránytű, hőmérő. Mi az, ami ebből a listából pár nap alatt is nyilvánvaló?

A hőmérő nem az, elvégre nincs még olyan alkalmazás, ami használná, az pedig nekem keveset számít, hogy a telefonom saját magának titokban méri a zsebhőmet. Az iránytű sem, habár többször elindítottam a csinos grafikájú, klasszikus vitorlásműszert formázó kompaszt, de pusztán esztétikai okokból, elvégre az életmódom nem követeli meg, hogy mindig (vagy akármikor) tudjam, merre van kelet. Talán, ha ingatlanos lennék. Ugyanakkor ez a műszer fontossá válik majd azoknak a programoknak, amelyek GPS navigációval foglalkoznak - az iránytű és a korábbról már ismert gyorsulásmérő együtt teszik majd lehetővé, hogy a GPS-jelet elveszítve, például egy alagútban vagy akár épületben is elég nagy pontossággal tudja a szoftver, merre járunk.

Sokkal szembeszökőbb a 3G S típusjelzésben az S által képviselt sebességnövekedés. Ez a telefon valóban gyorsabban működik az elődeinél. Gyorsabban indulnak el az applikációk, akadozás nélkül követi a képernyő az oldalára fordított telefont, jóval sebesebben töltődnek a weboldalak a Safariban, szebbek az animációk, egyszóval a sebességnövekedés érzékelhető, ami a felhasználói élményt is nagyban befolyásolja. Egy meg-megállva átforduló billentyűzet vagy egy fél percen át induló program kedvünket szegi, s a vizuális effektusok akadozása általában is megbízhatatlanságot, hibás működést sugall. Mindez az új modellben eltűnt, pontosabban annyit javult a régihez képest, hogy az első napokban felszabadító az élmény - folyamatos használat mellett nyilván ez is lassúnak tűnik majd, mint minden számítástechnikai eszköz, de most még imádom.

Ugyancsak a használhatóságban mutatott előrelépésként érzékeltem a némileg megnövekedett akku-időket, a grafikus szabvány (OpenGL) erősödését és a gyorsabb mobilinternet-képességet (ámbár ez utóbbit inkább csak a leírásból tudom, mintsem a tapasztalataimból). Ezen a téren a telefon sokat erősödött, ez néhány nap után is világossá vált.

A másik komoly fejlődés, aminek naponta többször is tudtam örülni, a képrögzítési képességekben mutatkozik. Az ugye köztudott, hogy az eddigi iPhone-ok fényképészeti teljesítményére a legtalálóbb kifejezés a "ciki" volt. Alacsony felbontás, iralmatlanul lassú expozíció, rendkívül zajos és bemozdult képek, s bosszantó bónuszként sem egy névjegyet, sem egy árcédulát nem lehetett vele lefotózni, mert abban a tárgytávolságban, ahol még olvashatóak a betűk, a lencse fókuszálatlan (azaz elmosódott) képet adott. Ezt alsó kategóriás tucattelefonok is játszva felülmúlják, ráadásul a mobilos fényképezés népszerű funkció, sokak számára a második legfontosabb telefonképesség.

Balra a 3G, jobbra a 3G S makróképessége

Az új iPhone többnyire megoldotta a fotóproblémát, ha nem is kimagasló szinten, de a fejlesztésekkel elérte az elfogadható, vagy annál valamivel magasabb szintet. A rosszabb fényviszonyok között továbbra sem számíthatunk komoly fényképekre, a ma már szokatlanul hosszú expozíciós késés is megmaradt, de közelre remekül fotózhatunk, s végre videót is rögzít a csodatelefon, kifejezetten jó minőségben. Egyetlen innovatív képességet találhatunk ezen a téren: a fényképező oda élesít a képen, ahová ujjal rábökünk, ez nagyon szexi megoldásnak tűnt.

Ráböktem a páfrányra, hogy éles legyen

Nem is maradt más hátra az új tudáslistáról, mint a hangvezérlés, amivel már csak az újdonságoknak utánaolvasva foglalkoztam, mert magamtól nem jutna eszembe ilyesféle úri huncutságokkal múlatni a drága időt. Magyarul nem ért a rendszer, így csak akkor tudunk hívást indítani hangvezérléssel, ha hibátlanul tudjuk angol kiejtéssel eltorzítva mondani magyar barátaink nevét. Én egy kisérlet után, amikor a feleségem helyett egy régi üzleti ellenségemet kezdte tárcsázni a készülék, pánikszerűen menekültem a zenelejátszó hangvezérlésének tesztelése felé. A készülék azonban hamar bebizonyította, hogy eddig elfogadhatónak tartott angol kiejtésem nagyon messze áll attól, amit Cupertinóban is annak gondolnak: a "play playlist party mix" felszólításra egy Lenka nevű hölgy felvételét indította az iPod, majd a "play Alicia Keys" próbálkozásom eredményeképpen a Kansas zenekar csapott a húrok közé. Talán a számtárcsázás ment volna ("call one two three four..."), node ki az a mai világban, aki elengedett kézzel szeretne hétjegyű számokat fejből sorolva felhívni? Esetleg a mentőket egy baleset miatt korlátozva a mozgásban - de akkor hogy nyomom előtte hosszan a Home gombot, ami kiváltja a hangvezérlés bekapcsolását?

Sokan kérdeztek rá az elmúlt négy napban, amikor meglátták nálam a telefon-ikerpárt, milyen az új iPhone? A második nap után mindenkinek ugyanazt mondtam: gyorsabb. Aki ennyivel nem érte be, kapott hozzá részletesebb elemzést is: jó az új fotó és videó is, amúgy semmi különös. Azt már senki nem is firtatta, akkor hát vágyom-e a cserére? Pedig vágyom, mert éppen ez az a két terület, ami a korábbi modell iránt táplált kritikátlan rajongásomba is belerondított egy kicsit. Ha első generációs iPhone-om lenne, egy percet sem tétováznék, kerül, amibe kerül. 3G tulajdonosként azonban legyűröm a bennem ágaskodó kütyümániást, mert a 3G S új képességei nélkül lehet élni, én legalábbis képes leszek rá. Kis fájdalommal a szívemben.