Mit tegyünk, ha átvágtak az eBay-en?

Az internetes piactereken nem minden az, aminek látszik. Cikkünkből kiderül, hogyan kapunk egy olcsó(nak tűnő) pendrive helyett egy drága hamisat, majd bemutatjuk, hogy általánosabb értelemben milyen kártérítési lehetőségek léteznek például az eBay-es tranzakciók esetén.

Aki már kicsit jobban belemélyedt az eBay kínálatába, szembesülhetett vele, hogy sok számítástechnikai áru a hazai kiskereskedelmi áraknál lényegesen (tényleg lényegesen, akár 50 százalékkal) olcsóbban szerezhető be ebből a forrásból. Persze, ha a termék nem adható fel sima levélpostai küldeményként, akkor a beszerzést a postaköltség akár duplájára is drágíthatja. Ha maga az eszköz drágább (és EU-n kívüli), akkor pedig vám és áfa is hozzáadódhat az alapárhoz. Ezeken túl a garanciát sem biztos, hogy egyszerűen érvényesíthetjük a Föld másik felén táborozó kereskedőnél. Ha ez még kevés lenne: akad számos szélhámos az internetes "piacon", akik a helyzetet (és a vevőket) iparszerűen kihasználják. Mindezek ellenére általában azért legitim termékekre lehet licitálni és valóban kedvező áron vásárolhatunk, de cikkünk az eBaynek most nem ezt az oldalát mutatja be.

Pendrive-ok átcímkézve

Az eBayen "8 gb flash drive"-ra keresve csak úgy záporoznak a találatok és miközben itthon az ilyen paraméterű pendrive-ok ára 4000 Ft felett kezdődik, itt már 1 dollárcentes ártól licitálhatunk drive-okra különböző távol-keleti hirdetőknél. Persze a licitfolyamat még megtoldja ezt néhány dollárral, de 10-15 dollár körül (1800-2800 forint Magyarországra postázással együtt) azért már gazdára szoktak találni ezek a kíválónak látszó kínai/hongkongi meghajtók.

Az igazán szemfüles vásárlók már nézelődéskor gyanút foghatnak, mert például olyan "Samsung" meghajtókat is lehet itt kapni, amelyeket a samsung.com-on sem láthat az ember. És itt még csak nem is "Somsung" márkát látunk az eszközre szitázva, hiszen akkor lehetne valamit sejteni, mint a kínai piacon az "eredeti" Adios cipőket árusító stand mellett.

Ha a fentiekből semmit nem veszünk észre és 5 centet dél-afrikai vetélytársunkra ráígérve végül megnyerjük a licitet, akkor 2 héten belül általában meg is érkezik a pendrive. Lényegesen nem különbözik a fényképen látottól, rácsatlakoztatjuk egy USB-aljzatra, és - ha eddig nem gyanakodtunk, most sem fogunk - elénk tárul a 4/8/akárhány gigabájtnyi, betölthetetlennek tűnő tárhely.

Olcsó drágaságok

Ezek a meghajtók 80-90 százalékban hamisak. Azonban nem egyszerűen arról van szó, hogy nem a témában nagynak számító márkák gyártották, hanem (az előbbieken túlmenően) a kapacitásuk sem felel meg az ígértnek. Az egyik erről szóló cikkben valaki találóan azt írja, hogy ezek nem olcsó 4, 8 és így tovább gigabájtos meghajtók, hanem nagyon drága 1-2 gigabájtosak. A legolcsóbb (esetleg gyári minőségellenőrzésen megbukott selejt) meghajtókat gyűjti össze egy "vállalkozó", szoftveresen kicsit felokosítja, hogy a vezérlő elhiggye a valóságosnál több memóriát, majd így értékesíti, lehetőleg a tengerentúlra.

A dolog veszélye abban rejlik, hogy egy új pendrive-ot kevesen írnak tele első alkalommal és még kevesebben olvassák vissza és hasonlítják össze a tartalmat az eredetivel, vagy legalább ellenőrzik, hogy a pendrive-ról is megnyitható-e a videó vagy dokumentum. Márpedig enélkül nem derül ki az átverés: látható az ebayes eladói statisztikából is, hogy szinte minden vevő pozitívan értékeli az ilyen árusok tranzakcióit is, holott nagyjából 80 százalékuk adatvesztőt kapott adattároló helyett. Így ráadásul hiába böngésszük vásárlás előtt az eladó statisztikáját, az kivétel nélkül 90-95 százalékosan pozitív lesz, ami elnyomhatja a gyanakvást.

Futunk a pénzünk után?

Ilyen bosszantó esetben sem biztos azonban, hogy a pénzünk elúszott. Érdemes lehet a következőkben bemutatott lehetőségeket kipróbálni, mert nemcsak pendrive beszerzésekor lehet érdekes, hogy tudjuk fogyasztói jogainkat érvényesíteni interneten, az eBaynél.

1. menet: az eladó. Az eladónak írjuk meg a problémánkat és jóhiszemű kereskedőként előfordulhat, hogy cserét vagy pénzvisszatérítést ajánl. Gyakorlatban is megtörténhet, hogy még a hibás darabot sem kell visszaküldeni az eladónak. Ennek a későbbiekben részletezett postaköltség miatt van jelentősége.

2. menet: Paypal Buyer Protection (vásárlóvédelem). Amíg nincs problémánk az ebayes tranzakciókkal, addig csak azt tűnhet fel, hogy a PayPal fizetési mód mellé van írva a "Free PayPal Buyer Protection, up to $2,000" - azaz ingyenes vásárlóvédelem 2000 dollárig - szöveg. Leegyszerűsítve ez annyit tesz, hogyha PayPallal fizetünk egy termékért és az nem érkezik meg, vagy nem olyan, mint amit ígértek, akkor az eladó helyett a PayPal téríti vissza a kifizetett vételárat. Persze a napi gyakorlatban ez nem ennyire egyszerű.

A vitakezelés úgy történik, hogy először egy "dispute"-ot kell indítanunk a vásárlástól számított 60 napon belül. Ez tulajdonképpen egy paypalos felületen zajló levelezés vevő és eladó között, amelyet PayPalék visszanézhetnek. Ha itt nem sikerült megegyezni, akkor "claim"-mé alakítható a folyamat, amelyben már a PayPal mondja ki a végső szót.

A fent leírt esetben ez úgy zajlott, hogy a probléma jellege "Significantly not as described" volt, azaz a termék jelentősen eltért a meghirdetettől. A paypalos döntés gyors volt, de megkérdőjelezhető: vissza kell küldeni a terméket az eladónak, úgy, hogy az az interneten nyomon követhető legyen. Ezután, ha az eladó megkapta (és nem tagadja le), akkor a PayPal visszatéríti a vásárlás összegét. Az elvvel nem is lenne baj, de Magyarországról Hongkongba a Magyar Postával, interneten követhető módon feladni egy csomagot legolcsóbban 10 000 forint körül lehet. Az ennél olcsóbb megoldások esetén viszont kérdéses, hogy az eladó valaha is jelezné, hogy visszajutott hozzá a terméke.

Ráadásul az egész folyamat akkor még bosszantóbb, ha azt nézzük, hogy az eladó ilyen esetben tulajdonképpen hamis, barkácsolt pendrive-okkal szedi ki az vásárlók és a PayPal zsebéből a pénzt és valószínűleg a visszaküldött pendrive is rövidesen az újraértékesítési csatornákba kerül, így még a vásárló védelmére szolgáló eljárásból is ő száll ki jobban. Szóval ez a megoldás több okból sem hozott értékelhető eredményt.

3. menet: chargeback. A kártyatársaságoknál (pl: VISA, Mastercard stb.) is védik a kártyáikat használók érdekeit, így létezik egy chargeback nevű eljárás, ami azt jelenti, hogy a vevő különböző indokok alapján visszakaphatja a tőle levont összeget, például, ha nem szállítják le, amit megrendelt, vagy nem azt szállítják. Ezt az eljárást annál a banknál kell kezdeményezni, ahová a fizetéskor használt bankkártya tartozik. A konkrét esetben az AMEX arról tájékoztatott, hogy ha igazolható módon visszajut a pendrive az eladóhoz, akkor elvégzik a visszatérítést. Ebben az esetben a PayPal megoldásához képest legalább nem kell online nyomon követhető szolgáltatást használni és magyarul zajlik minden. A pendrive feladásáról szóló ajánlott feladóvevény és a levelezés beküldése után a visszatérítés rövidesen a számlán landolt. Összességében tehát vevőként a postai visszaküldés költsége a kár.

4. menet: a közösség ereje. A fentiektől függetlenül megszervezhetjük a becsapott vevők klubját is. Az eladó értékeléseiből kibányászható azok listája, akik ugyanilyen pendrive-ot vettek, s ha felvesszük velük a kapcsolatot, majd egyeztetve egyenként jelezzük az eladó felé, hogy mindnyájunkat hamis pendrive-val vágott át, meghátrálásra késztethetjük a csalót. Amint a reklamálók dühös és negatív visszajelzései nyomán esni kezd az aukciós portálokon szokásos megbízhatósági indexe, talán még pénzvisszatérítésre is rábírható az eladó.

Kovács Péter, PCWorld.hu

A PC World kapcsolódó cikkei:

Hogyan válasszunk notebookot?
Milyen egeret és billentyűzetet válasszunk?
Hogyan vegyünk gépünkbe memóriát?