A zsebre vágható Wikipédia és elődei

A Galaxis Útikalauz első megjelenése óta többen próbálkoztak meg a zsebre vágható világenciklopédia létrehozásával. A legújabb pályázó, a WikiReader a Wikipédia teljes szöveges anyagát teszi elérhetővé egy tenyérnyi készülékben.

Lassan elfogynak az igazi science fiction ötletek. A repülő autóról lemondtunk; a Holdon jártunk, messzebb egyelőre nem jutunk; a Lem Kiberiádá-jában szereplő, a világ minden információját elkapdosó Másodfajú Démon már ott van mindenkinek a zsebében, mobilinternetnek hívják. Pár hete pedig bejelentették azt a kütyüt, ami mindent tud, amit a Douglas Adams által megálmodott Galaxis Útikalauz.

A WikiReader bemutatása óta tudjuk, hogy a világ majdnem minden tudása elfér öt gigabájtnyi helyen, ha ügyesen csomagolják. Jelenleg ennyit foglal ugyanis az az adatbázis, ami a kütyü mélyén található SD-kártyára felkerül. A kártya emellett tartalmaz még néhány szoftvert, ami a szócikkek megjelenítéséért és a keresésért felel, és ez minden. Minden annyira egyszerű, amennyire csak lehet. A frissítésben sincs semmi bonyolult, a kütyü mélyén rejlő memóriakártyát kell kicserélni a legfrissebb wikimásolatot tartalmazóra.

A nagy fájlokkal való munkát nem bánó felhasználók félévente letölthetik majd a legújabb verziót az adatbázisból. A lustábbak évi 29 dollárért rendelhetik meg a frissítéseket, amit cserébe a már említett memóriakártyán, postán kapnak majd meg.

Nem bonyolították túl a WikiReader felületét

Az adatbank egyelőre csak az angol Wikipédiát tartalmazza, ám semmi akadálya annak, hogy később bármelyik másik nemzeti wiki tartalmát is hozzáadják kártyához. A szoftver támogatja az egzotikus karaktereket, az összes ékezetet, így nem jelenthet gondot új tartalmakkal feltölteni a kütyüt. Bár az olvasó első verziójában se mobilnetes, se wifis frissítési lehetőség nincsen, a készítők nem zárkóznak el az ilyen fejlesztésektől sem.

Egyszerű a hardver, mint a fémforgács

Bár a WikiReader a FreeRunner nyílt forássú linuxos telefont is fejlesztő Open Moko csopport munkája, a kütyün mégis egyszerű szoftver fut. A zsebenciklopédia a kilencvenes években népszerű - és a mai napig kapható - Franklin elektromos szótárakra, fordítógépekre hasonlít leginkább - tudtuk meg William Laitól, a készülék egyik tervezőjétől. A szoftver teljesen nyílt a projekt Githubos lapjáról bárki letöltheti az új wiki adatbázisok létrehozásához szükséges fájlokat vagy a készüléket meghajtó programokat.

Gyerekkézbe is passzol a zsebenciklopédia

Nem vitték túlzásba a hardvert sem a zsebenciklopédia tervezői. Az általános célú e-könyv-olvasókban - melyekből néhány fajtát rovatunk is tesztelt - többnyire erős, 5-600 megahertzes ARM processzorokat ketyegnek. Ehhez képest a WikiReaderben mindösszesen egy húsz megahertz körüli apró chip dolgozik. A legtöbb áramot valószínűleg a 240x208 pixel felbontású, 8,9 centiméter átmérőjű érintőképenyő fogyasztja. Lai szerint azonban a készülék még így is elmegy legalább 50 órát két vékonyabb fajta (AAA-s) ceruzaelemmel.

A készüléket az Amazon fizetési rendszerén keresztül lehet megrendelni, ami kivételesen hazánkba is kiszállítja a kütyüt. A WikiReader ára 99 dollár, ehhez jön még körülbelül húszdollárnyi szállítási költség, tehát összesen valamivel több mint 21 ezer forintba kerül a zsebenciklopédia. Ha a kütyü valóban divatossá válik és elterjed, ugyanúgy demokratizálhatja az enciklopédikus tudást, mint annak idején a négyjegyű függvénytáblázatok és logarlécek helyét átvevő számológép a gyökvonást.

A valóságban is volt Galaxis Útikalauz

A sci-fi író Douglas Adams, aki maga is a számítógépek és kütyük nagy barátja volt, meg is próbálta megcsinálni a hetvenes évek végén általa kitalált enciklopédiát. Neki ráadásul a néven sem kellett gondolkodni, egyszerűen elnevezte a Galaxis Útikalauz Stopposoknak földi kiadásának.

Hogyan pakoljunk össze? - valóban hasznos szócikkek is akadnak

Az egyszerűen csak H2G2-nek becézett oldal 1999-ben indult el. Három nagy kategóriába - az élet, a világmindenség és minden - köré szerveződtek a témák, a szócikkek pedig további alkategóriák alatt rejtőztek. Az évekkel később elinduló Wikipédiával szemben a felhasználók által írt szócikkek sokkal több fix szerkesztési fázison mentek keresztül. Ráadásul a szövegek sem hagyományos szócikkek, akad köztük jól megírt véleménycikk és szórakoztató ismeretterjesztő írás is.

Az Adams által elkezdett enciklopédia ma a BBC szárnyai alatt működik. A szolgáltatásnak már csak egy főállású alkalmazottja van, ám ha a hírek igazak, a BBC nem tett le a H2G2-ről, és folyamatban van az oldal korszerűsítése.

Microsoftos enciklopédia is volt

A világenciklopédia nagyszabású álmának a Microsoft sem tudott ellenállni. A cég 1993-ban jelentetette meg először a három papíron kiadott eciklopédiából összegyúrt saját tudástárát. Az évek során egyre komolyabb multimédiás képességekkel felvértezett Encarta nem csak szócikkeket tartalmazott, tele volt hangfájlokkal, tartalmazott jó pár videófilmet is, és nem volt híján a térképeknek sem. A folyamatok iránt érdeklődők számegyenesen is megnézhették az egyes témához tartozó cikkeket, a szórakozást keresők pedig történelmi kvízekben tehették próbára magukat.

A Microsoft végül nem bírta a versenyt a Wikipédiával, az Encarta pár nap múlva, október 31-én bezár. A döntést nem siették el, a Hitwise amerikai forgalomfigyelő szolgáltatás márciusi adatai szerint az Egyesült Államokból netezők 97 százaléka a Wikipédiára megy, ha online enciklopédiára van szüksége. Az Encarta netes verziója csupán egy százalék körüli részesedést mondhatott magáénak.

Mindent összeírtak a britek

A legizgalmasabb digitális enciklopédiás projektbe a britek fogtak bele 1986-ban. Az eredeti, 1086-ban kiadott angol lakossági és birtokösszeírás, a Domesday Book kilencszáz éves évfordulójára készült multimédiás munka elkészítésében több mint egymillióan vettek részt, nagyrészt iskolások. Az új összeírás tartalmazta az 1981-es népszámlálás adatait, a gyerekek által a lakóhelyükről, környezetükről, mindennapi életükről írt szócikkeket, a Street View-hoz hasonló virtuális sétákat, térképeket.

Nem volt tartós a BBC Domesday egzotikus hardvere

A BBC Domesday Project legkomolyabb buktatója az volt, hogy az adatokat LaserDiscre írták ki, amit csak az erre a célra készült olvasóval lehetett megtekinteni. A BBC Master mikroszámítógépből, külső SCSI csatolóból és egy speciális LaserDisc-olvasóból álló digitális tudástár nagyon rosszul öregedett. A kétezres évek elején észbe kapó kutatók már csak komoly munkával tudták újradigitalizálni a Domesday lemezek tartalmát. Sajnos az 1985-ös enciklopédiát a számos hozzájáruló és a zavaros szerzői jogi ügyek miatt nem lehet egyszerűen elérhetővé tenni az interneten, erre leghamarabb a századvég táján lesz lehetőség. Az emulátorban futó verziót csak azok a múzeumok, könyvtárak állíthatják ki, amelyek rendelkeznek az eredeti hardverrel és lemezekkel.

A BBC nagyszabású terve, illetve az adatok sorsa különösen annak fényében vicces, hogy a Hódító Vilmos alatt elkészült első összeírás a mai napig létezik. Aki pedig nem éri be azzal, hogy a több mint kilencszáz éves könyvet megnézi a bemutatására felhúzott kew-i múzeumban, meg is veheti valamelyik új kiadását.