A videojáték és a filmipar kapcsolata nem újkeletű, már a hőskornak számító nyolcvanas években is számtalan filmes játékadaptáció született. A játékkiadók, illetve a fejlesztők számára általában kényelmes, gyors, és gazdaságos megbízást jelent egy-egy feldolgozás elkészítése. Jobb esetben rendelkezésre állnak a főszereplők, a filmekhez készített grafikai anyagok is, többnyire még új technológiákat sem kell kifejleszteni.
Annak ellenére, hogy a filmek premierjével egy időben megjelenő feldolgozások 99 százaléka - a rövid határidők, és a felsorolt tényezők hatására - végeredményben silány fércmű, 1 százaléka pedig szimplán átlagos szintű tucattermék, a filmek, illetve a játékok kiadóinak megtérül a befektetés. Az ismert cím általában elég a sikerhez. Éppen ezért a filmek készítői ritkán vesznek részt a játékadaptációk - amúgy sem túl erőteljes - reklámkampányában, és manapság már a közönség is pontosan tudja, mit várhat a feldolgozásoktól.
Szinte fegyverzet nélkül sétálnak a na'avik
Nagy meglepetést okozott, amikor James Cameron nem csupán megjelent az Avatarból készült játék nyári bejelentésének helyszínén, de fél órán keresztül méltatta is a fejlesztők munkáját. Hosszú beszédének minden mondatába belefűzte, a gamerek végre nem csupán egy tucatjátékkal, de egy valódi, forradalmi feldolgozással gazdagodhatnak majd, melynek munkálataiban nem csak személyesen ő, de a filmet készítő csapat összes munkatársa is részt vesz. A játék nagyjából egy héttel a film premierje előtt landolt a boltok polcain, a végeredmény semmiképpen sem mondható forradalminak, de még különösképpen kiemelkedőnek sem. A James Cameron's Avatar ugyan nem sorolható a fércművek kategóriájába, de az átlagos feldolgozások sorából sem lóg ki.
Részletes világgal kecsegtet az Avatar játék
A játék csak nagyon nagy vonalakban követi a film történetét, viszont ahhoz, hogy a gamerek megértsék, mi és miért történik, mindenképpen el kell zarándokolniuk a moziba. Ez már önmagában is problémás, hiszen az elvileg teljes értékű, teljes áron kínált játék hiányérzetet kelt a játékosokban. Az Avatar az aránylag hosszú bevezető, illetve tanulási folyamat után választási lehetőséget kínál: a játékos az emberek, illetve a Pandora bolygó őslakosainak oldalára is állhat. Ez a lehetőség elvileg az újrajátszhatóságot is javítaná, de a folyamatosan ismétlődő sablonos küldetések végigjátszása után csak a legkitartóbbak próbálkoznak meg a másik oldal kiismerésével, ahol szintén sablonos, egy kaptafára készült missziók várnak rá.
Óriásik pályák, unalmas tennivalókkal
Mindenképpen pozitívumként értékelhető a játék grafikai megvalósítása. Pandora szemet gyönyörködtető formában jelenik meg a képernyőkön, a megfelelő hardver, illetve kiegészítők segítségével akár három dimenziós formában is. A fejlesztők kifejezetten nagy pályákat raktak össze - ahhoz, hogy a játékos eljusson a központi bázisról a küldetések helyszínére, többnyire hosszú percekig tartó utazáson vehet részt. Ilyenkor a legkülönfélébb járműveket, esetleg állatokat veheti igénybe, ha nem szeretne gyalogosan közlekedni. Pandora állat-, és növényvilága persze nem csak a látvány kedvéért van jelen, a hosszú utazások során a gamer folyamatosan támadásokra számíthat.
Na'aviként közelebb lehetünk a természethez
Mivel egy idő után egyre unalmasabbá válik a leginkább csak idő, és helykitöltésnek szánt utazgatás, ezért hamarosan a fontosabb helyszíneken elhelyezett teleportok válnak a helyváltoztatatás legfőbb eszközeivé. Nagy kár, hogy ezt a részt nem sikerült érdekesebb, izgalmasabb formában tálalni, hiszen a játékosnak elvileg az lenne az érdeke, hogy minél több ellenféllel végezzen, minél nagyobb területet fedezzen fel a bolygón.
Stratégiai módban is legyőzhető a bolygó
Minden egyes megölt ellenfél után tapasztalati pont jár jutalmul, ezekből a tapasztalati pontokból aztán a fegyverzet, illetve néhány speciálisabb képesség fejleszthető tovább. Ettől az Avatar nem válik szerepjátékká, a fejlődés szinte teljes mértékben automatizált, a gamer leginkább csak a végeredménnyel szembesül. Azaz újabb elsajátított képességgel vagy a továbbfejlesztett fegyverzettel, eszközökkel harcolhat tovább. Az utazgatás, az ellenfelek megölése, valamint a csapattársak kimentését célul kitűző sablonfeladatok nem tartogatnak túl sok izgalmat.
Járművek is segítik a bolygó bejárását
Egyedül a játékba csempészett Conquest mód tudja néhány percig feledtetni az Avatar egyhangúságát. Ez a mód a különböző hadiszállásokon, központi helyszíneken érhető el. A gamerek nagyon egyszerű stratégiai játékmódba váltva tudják leigázni, elfoglalni a Pandora bolygó területeit, és ha sikerrel járnak, a játék újabb extra tapasztalati pontot ad jutalmul. A fejlődés lehetőségével, illetve a Conquest mód beépítésvel csak az a probléma, hogy a játékos akkor is könnyedén teljesíteni tudja a küldetéseket, ha szinte semmilyen képességet nem sajátít el, és ha egy négyzetcentiméternyi területet sem foglal el a bolygóból. Kár érte, a James Cameron's: Avatar így végeredményben csak egy sablonos tucattermék, a film sokkal többet és jobbat érdemelt volna ennél.