Kevés olyan játék van, ami annyira átformálta az online küzdelmeket, mint az 1998-ban - több mint tíz éve - megjelent Starcraft. A gamerek előbb az egyjátékos kampányban izgulhatták végig, hogy meg lehet-e állítani a zergek rohamát, illetve beteljesedik-e az egymástól távol sodródott emberpár szerelme. Az igazi kalandok azonban csak a történet végével kezdődtek meg, amikor a játékosok egymás ellen próbálták ki az addig kitalált taktikákat. A legendás játéknak idén érkezik folytatása, amit a szerencsés kevesek már ki is próbálhattak.
A február közepén indult zárt bétateszt a StarCraft II többjátékos módozataira koncentrál. A döntésnek számtalan nyomós oka van. A legfontosabb, hogy míg az egyjátékos kampány küldetéseinek teljesítése maximum tíz, tizenöt órányi játékidőt jelent, addig a több emberi játékos részvételével zajló akár több száz órányi elfoglaltságot jelenthetnek a stílus rajongói számára. Ha pedig igazán jól sikerül egy cím, ahogy a StarCraft példája is mutatja, akár egy évtizeddel később is ezrek játszhatják még az interneten.
Az évtizeden átívelő sikerhez nagyon jól átgondolt, hibátlanul kivitelezett többszereplős módozatokra van szükség, ezt pedig csak nagyon komoly, akár több tízezer játékos bevonásával folyó teszteléssel lehet megvalósítani. Az [origo] tesztelője több tucat csatát játszott le eddig, a tapasztalatok alapján úgy tűnik, a Blizzard nagyon jó úton halad a siker felé.
Nem igazán változtattak a bevált recepten
A StarCraft receptje nagyon egyszerű, a gamer a gép, vagy egy másik játékos által vezérelt csapat, esetleg csapatok ellen indul harcba. A cél az ellenfelek bázisának lerombolása. A győzelem érdekében folyamatosan építeni, fejleszteni kell a főhadiszállást. A különböző gyárak addig elérhetetlen egységek gyártása előtt nyitják meg az utat, a kutatóbázisok pedig a meglevő fegyverek tökéletesítésében segíthetnek. Nem szabad azonban belefeledkezni az építkezésbe, a hadiszállás csinosítása mellett minél több egységet kell kiképezni és felfejleszteni.
Az új létesítmények felhúzásához és a kiképzéshez is nyersanyag szükséges, az első fontosabb újítás ehhez a játékelemhez kapcsolódik. A StarCraft II többjátékos pályáin olyan nyersanyag lelőhelyek is találhatóak, melyekből az alap lelőhelyekhez képest gyorsabban lehet kinyerni az ásványokat. Ugyan ez nem tűnik jelentős újításnak, de pont elég ahhoz, hogy új színt vigyen a játékmenetbe. Az egy évtizede működő villámháborús taktikák mellé a gamerek kénytelenek lesznek új stratégiákat kitalálni, amik alkalmazkodnak az új adottságokhoz. Akinek sikerül elfoglalni az új lelőhelyeket, az rövidebb idő alatt több egységet tud kiképezni, és harcba küldeni.
Susztermatt tankokkal és vadászgépekkel
Abszolút nyerő stratégiát nehéz találni, mert minden taktika ellen létezik megfelelő ellencsapás. A játékmenet emiatt némileg a sakkra emlékeztet. Ha az ellenfél támad először, gyorsan rá kell jönni, hogy milyen taktikát alkalmaz, milyen jellegű egységeket vet be, és villámgyorsan fel kell építeni a megfelelő védműveket és fel kell készülni az ellentámadásra.
A taktikák kidolgozásában segíti a játékosokat a Starcraft 2 másik fontos újítása. A meccseket egyszerűen lehet rögzíteni, majd a játék végével vissza is lehet játszani. Az új lehetőségnek köszönhetően az összes stratéga végignézheti, és kielemezheti a lejátszott küzdelmeket, jobban kiismerve az ellenfelek taktikáit, illetve a saját maguk által alkalmazott taktikák erősségeit és gyengéit.
Még mindig visszabeszélnek a katonák
A sorozat példátlan sikeréhez több, leginkább csak a Blizzard által használt, kitalált összetevő járult hozzá, ezek többségét természetesen átmentették a folytatásba is. A fejlesztők sosem akarták túlságosan komolyra hangolni a játékaikat, az új Starcraftban is folytatják például a régi hagyományt azzal, hogy a harcba küldött egységek vicces kommentárt fűznek minden akcióhoz. Újdonság is akad ezen a téren, a gamer humoros formában tudja kifejezni az érzelmeit a játék során. Az emote funkciót használva az öldöklést épp befejező egységekkel még örömtáncot is lehet járatni.
A grafika stílusa alapvetően nem változott, az egyetlen különbség, hogy most már nem csupán három dimenziósnak tűnnek az egységek, az épületek, a tereptárgyak, hanem valóban azok is. A változás ellenére nem kell attól tartani, hogy a játékosok millióinak hirtelen erőgépeket kellene vásárolni a meglévő konfigurációk helyett. A béta verzió futtatásához egy 2.2 gigahertzes, egymagos processzorral, egy gigabájt memóriával, NVidia GeForce 6600 GT vagy ATI Radeon 9800 PRO videókártyával szerelt számítógép szükséges. A játék pedig már a minimális rendszerkövetelménynek megfelelő masinán is kifejezetten jó teljesítményt nyújt. Az aránylag alacsonynak mondható követelmények annak köszönhetőek, hogy a fejlesztők nem vitték túlzásba a speciális effektek, vagy éppen a komoly számítási teljesítményt igénylő fizikai modellek használatát. A játék grafikája nem mondható forradalminak, az első részhez képest mégis hatalmas a fejlődés.
Az első lépések StarCraft földön
A játék indítása után a gamernek először is létre kell hoznia egy karaktert. A küzdelmek során elért összes eredmény ehhez a virtuális hőshöz kapcsolódik majd. A roppant egyszerű karaktergenerálás után a program megérdeklődi, hogy a játékos mekkora tapasztalattal rendelkezik a stratégiai játékokkal, és konkrétabban a StarCraft-sorozattal kapcsolatban. A három kiválaszható szint közül, az elsőt az abszolút tapasztalatlan játékosoknak szánták, az utolsót pedig a profi játékosoknak érdemes kiválasztani.
Azoknak, akik semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek, öt gyakorlómeccset engedélyez a rendszer. Ezeknek a csatáknak az eredményei még nem számítanak bele semmilyen statisztikába, csupán a játék megismerésére szolgálnak. Azok, akik már az első gyakorlópálya után úgy érzik, hogy máris ráéreztek a StarCraft ízére, máris tovább ugorhatnak a következő szintre, nem kötelező mind az öt meccset lejátszani. A következő tíz csata már vérre megy, ezek kimenetelétől függ, hogy a gamer melyik ligának melyik szekciójában találja magát, és hogy milyen tudású ellenfeleket sorsol neki a gép. Az fent felvázolt folyamaton többször is át kell esni, a rendszer külön ligákat tart fenn az egy-egy elleni-, illetve a több játékos bevonásával zajló küzdelmeknek.
Könyvelők rémálma az új toplista
A rangsorolás egyelőre kicsit átláthatatlanabbnak tűnik az első részben megszokottakhoz képest. Az új Starcraftban nem csak egyetlen nagy toplista létezik, hanem ligánként, játékfajtánként külön rangsort készít a játék. A gamerek első körben csupán a hasonlóan kevés meccset lejátszott versenyzőkkel találkozhatnak, a rendszer elvileg garantálja, hogy csak hasonló képességű játékosok csaphassanak össze.
A stratégáknak ezután lépésről-lépésre kell felküzdeni magukat a magasabb szintű, bronz, ezüst, arany, platina színben pompázó ligákba. A felosztással egyelőre az a gond, hogy a gamerek alapvetően nem látják, hogy egyáltalán milyen ligák léteznek, azt sem, hogy a számtalan azonos szintű liga közül melyikbe sikerült bejutni, és a tapasztalatok alapján nem nagyon van átjárás az azonos szintű csoportok között. Attól azonban nem kell félni, hogy emiatt a barátok kénytelenek nélkülözni egymást. A játékos a párosításért felelős rendszert megkerülve az ismerősökkel is össze lehet hozni meccseket. Ezek a küzdelmek viszont mindenképpen barátságos párbajnak minősülnek, tehát a ranglistára, illetve a gamerek előmenetelére semmilyen hatással nem lesz a végeredményük.
Egy játék nem játék
A küzdelmek továbbra is a három jól ismert faj, a terranok (emberek), valamint a zergek és a protossok közt zajlanak. A történetet ismertető egyjátékos kampányt a fejlesztők három külön játékban tárják majd a gamerek elé: fejezetenként egy faj sztoriját lehet majd megismerni. Minden fajnál megtalálhatóak lesznek a már jól ismert gyalogos-, és gépesített egységek, de érkezik néhány teljesen új egység is. Az erőviszonyok nem változnak meg emiatt, ahogy eddig, ezentúl is meglesz az ellenszer minden egység ellen.
Az új egységek közül néhány csak a többjátékos-, néhány csak az egyjátékos módban lesz elérhető, a fejlesztők ezzel is a játék hosszú élettartamát, illetve a két mód teljes szétbontását próbálják elérni. Az első részben megismert "lerohanás", azaz "rush" taktika szintén megmarad a folytatásban, minden faj felhasználhatja majd, de az egyensúly fenntartása itt is érvényesül, a lerohanás ellen is lesz megfelelő ellenszer. A teszt alapján elmondható, hogy akik nagyjából ugyanazt várják a második résztől, mint amit az elsőtől kaptak, nem tévedhetnek nagyot, biztosan élvezni fogják a játékot. A stratégiában kevésbé jártasaknak is érdemes lesz kipróbálni a StarCraft II-t, a Blizzard nagyjából egy évtizeddel ezelőtt megalkotta az akcióra, taktikázásra kihegyezett stratégia majdnem tökéletes receptjét, ezen most csak éppen annyit változtattak, hogy a folytatás megfeleljen a kor elvárásainak.
Tóth Tibor