Bonetown: ámokfutás pornófalván

Szex, bunyó, káromkodás, drog, és szalonképtelen poénok minden mennyiségben: ez a Bonetown, a világ első akció-kaland-pornójátéka. A két évvel ezelőtt kiadott szoftver majdnem ismeretlenül felejtődött el, pedig hozzá hasonlót azóta sem mert készíteni senki. Lehet, hogy nem is baj, a játék ugyanis annyira bunkó, annyira primitív, és annyira rossz, hogy az már túlzás - persze éppen ez a jó benne.

Alighanem a videojáték-történelem leggusztustalanabb nyitányával indul a Bonetown, amikor is a tengerparti homokban eszméletlenül fekvő főhőst egy részeg tahó majdnem levizeli, de a színvonal ezek után sem emelkedik sokat. A 2008-as kiadású szoftver grafikája karikatúra-szerű figurákat, és nagy felbontásban is némileg sivár környezetet vonultat fel, ami már az akkori sztenderdekhez képest is kicsit kiforratlannak hat. Mindezért viszont kárpótol minket, hogy a szereplők egytől egyig változatos szinkronhangokon szólalnak meg, a már említett ittas fiatalember is úgy szórja a fuckokat, mintha csak egy filmet hallanánk, miközben remekül összeválogatott B-kategóriás zenék szólnak.

Miután hősünk talpra szökken, rögtön el is kell tángálnunk a kellemetlenkedő fickót, majd egy szőke bombázó üdvözöl minket a beszédes nevű városban (a to bone ige azt jelenti a szlengben: megdöngölni valakit), és meg is ismertet minket a játékszabályokkal, amik nem hangzanak túl bonyolultan. A lényeg mindössze annyi, hogy aki belénk köt, azt verjük le, a nőket pedig minden kertelés nélkül próbáljuk meg lefektetni. Ennek lehető legjobb végkifejletét be is mutatja nekünk a sajátos stílusú grafikának köszönhetően igen csak eltúlzott méretű idomokkal rendelkező hölgy, akivel rögtön a fövenyen le is zavarhatunk egy menetet.

Az animáció élethű, más nem nagyon

A szexjelenetek az átlagos pornószimulátorokhoz képest egyszerűen, de nagyon élethű (vagy legalábbis a pornófilmek stílusához hasonló) mozgásokkal és hangokkal zajlanak. Minden aktust egyetlen pozitúrában csinálhatjuk végig, bár ennek beállítása a helyszíntől és az aktuális partnertől függően változó. Amellett, az egérrel szabadon mozgathatjuk a kamerát a szereplők körül, ki is kell elégítenünk a partnerünket. Két-két gombbal állíthatjuk a lökéseink erejét és sebességét, miközben arra kell figyelnünk, hogy férfi szereplőnk kitartása ne fogyjon el azelőtt, hogy az aktuális nőpartnert a csúcsra juttattuk volna - ellenkező esetben jókora letolásban lesz részünk.

Videós előzetes a játékból

Megtudjuk persze azt is, hogy a jövőben nem lesz ilyen könnyű dolgunk, hiszen a hozzá hasonló jó nők csak az igazán tökös legényekkel állnak szóba, de szó szerint: a játék célja ugyanis az, hogy megnöveljük a heréink méretét. Ezt egy grafikus indikátor jelzi a képernyő bal felső részében, és a játékban felvehető küldetések sikeres végrehajtásával növelhetjük meg őket. A feladat a missziók során rendszerint annyi, hogy egy rakás ellenfelet kell legyőznünk: rögtön az elején például egy stricit, majd a zsidó közösségben garázdálkodó feketéket, és esetleg meg is kell szerezni tőlük bizonyos tárgyakat. A harcban folyamatosan fogyatkozó életerőnket úgy tudjuk feltölteni, ha egy nő orálisan kielégít minket.

Az utcán többféle ajánlattal lehet leszólítani őket: megpróbálhatjuk a már említett orális mellett hagyományos szeretkezésre és anális szexre is rávenni a kiszemelt hölgyeményt, és minél menőbbek, vagyis tökösebbek vagyunk, annál hajlandóbbak lesznek ezekre - majdnem úgy, mint a valóságban. Eleinte viszont csak a kövérek állnak velünk szóba (kifejezetten csúnya nők egyébként nincsenek a játékban), és ha nem tudunk csajozni, jobb híján csak a prostituáltakhoz rohangálhatunk az energiánk újratöltésért, ami meg pénzbe kerül.

Görbe tükör az amerikai társadalomról

A dús keblű nők mellett Bonetown világát számtalan kellően kretén, és igen sztereotip, katikatúra-szerű figura színesíti. A játék során a már említett redneck haszid zsidókkal, fényképezőgéppel rohangáló ázsiai turistákkal, crackező prostikkal és Jézussal, szétszívott agyú hippikkel, alkoholista indiánokkal, vagy idegesítő mormon hittérítőkkel futunk majd össze, akikkel rendre meg is kell verekednünk.

A részeges indiánok városa

Mások eszméletlenre verésével juthatunk ugyanis erősebb avatarhoz, vagyis identitáshoz, ahogy a játék nevezi. A játék során a főhősünket nem csak az egyre tökösebbé tételével, hanem a legyőzött ellenfelektől elvett identitással is tuningolhatunk. Ha az éppen legyőzött, a földön kiterült ellenfél fölé állunk, két számjegy jelzi azt az életerőt és a fizikai erőt, amit tőle kölcsönözhetünk. A megfelelő gomb lenyomásával hősünk ezeknek paraméterek megszerzése mellett egyből fel is ölti a legyőzött ellenfél ruháit, frizuráját és hangját.

Ez az alakváltósdi újabb poénok végeérhetetlen forrása a játékban, hiszen fehér alapkaraktert választva is válhat belőlünk például indiai bevándorló, vagy parádézhatunk afrofrizurával, nem is beszélve az egyes identitások saját bejáratú beszólásairól. Az egyik helyszínen a legendás pornósztár, Ron Jeremy avatarját, vagy legalábbis egy ahhoz nagyon hasonlót is magunkra ölthetünk.

A fantázia-helyszínen senki nem mond nemet

Fordított esetben, ha minket győznek le, az ellenfél ugyanígy megfoszt az öltözékünktől, és a bónuszként megszerzett pontokat is elveszítjük. Az első vesztes bunyó után alsóneműben, a második után pedig már teljesen lenullázva, meztelenül kell rohangálnunk újabb áldozatra lesve, ami jelentősen megnehezíti az előrejutást. Bonetownban egyébként szinte mindent szabad, mivel a rend őrei csak néhol figyelnek, obeliszkek tetején forgó, isten szemét idéző kamerákból. Ha a térfigyelő oszlopok környékén rendetlenkedünk - vagyis tesszük azt, amit az előrejutás érdekében tennünk kell -, mindössze két sötét ruhás szövetségi ügynök rohan le minket, akiktől némi bunyó árán megszabadulhatunk, és máris folytathatjuk az ámokfutást.

Bunyó vér nélkül

A játék harcrendszere ugyan egyszerű, de pont ez teszi nehézzé a küzdelmeket. A verekedés során kétféle ütésünk van: üthetünk kicsit, de gyorsan, és nagyot, de lassan, amivel a megfelelő időzítésre is figyelnünk kell, és háríthatjuk az ütéseket. Ez azonban ritkán segít rajtunk, és ugyan egyszerre több ellenfélnek is be tudunk mosni egyet, ehhez szemben kell állni velük. Ha minket vettek körbe, vagy szorítottak be egy sarokba, akkor nehezen ússzuk meg a balhét, ettől érdemes óvakodnunk.

Aquaman ganjafüsttel támad

A harchoz alkalmi fegyvereket is magunkkal vihetünk, egy műlábtól kezdve Jézus keresztjén át egy feszítővasig vagy teniszütőig mindenfélével csépelhetjük az ellenfelet. Valódi fegyverek nincsenek a játékban, ahogyan a pályákon való közlekedésre használható járművek sem. A különféle tárgyaknak eltérő alapértékük van a harcban, amit a heréink mérete, és az éppen felvett figura paraméterei növelnek tovább. A küzdelmet nehezíti, hogy az ellenfeleink egy-egy jól sikerült pofonnal ki is verik a fegyvert a kezünkből, ami rögtön töredékére csökkenti az esélyeinket az elején.

Amennyire naturális a játék grafikája a pornójeleneteknél, annyira szolidak a verekedős részek. Az áldozatok vére nem fröcsög bunyó közben, látványosan kárt sem tehetünk bennük azon túl, hogy folyamatosan apad az energiájuk, maximum jó sokat káromkodnak, mielőtt kiterülnek. A Postal vagy a GTA korlátlan szabadságával szemben itt a nőket sem tudjuk bántani, az ütéseinkre immunisak. A szex és az erőszak persze nem lenne teljes drogok nélkül, amelyek a képességeinket javítják fel, legalábbis egy rövid időre. A piától például, ezt talán mondanunk sem kell, tökösebbek leszünk, a cracktől gyorsabbak, a bolondgomba pedig sebezhetetlenné tesz, és így tovább. A drogokból már csak azért is érdemes betáraznunk, mert az egyes pályákon található főellenségektől (power boss) olyan speciális képességeket tanulhatunk el, amelyekhez ezek szolgálnak munícióként. Harc közben jelentősen javítja az esélyeinket, ha sörösüvegeket zúdítunk az ellenfeleinkre, vagy whiskygőzös lángokat okádunk rájuk.

Az identitás-lopás jöhet a csata végén

Mint látható, a játékmenet egy kicsit egysíkű, de ennek során összetett feladatokat kell megoldani, ami jó sok rohangálással jár. Egymás után fel kell keresnünk a játék különböző helyszíneit, ahogy haladunk előre a történetben, ott össze kell szednünk a lehető legjobb fegyvert, a lehető legjobb identitást, ha tudjuk, meg kell vernünk az aktuális főellenséget - például Joseph Smith-t, a mormon vallás alapítóját, egy tűzokádó rabbit, vagy a mexikói Aquamant -, hogy az ő képességével is erősebbek legyünk, és mindezek után el kell tángálnunk minden ellenfelet. Közben pedig sokszor kezdhetjük az egészet egy szál gatyában, vagy anélkül, ha éppen minket tángáltak el, amire sokszor sor kerül majd, főleg, hogy még cheateket sem süthetünk el a játék során.

A kötelező feladatok mellett bónuszokat adó tárgyakat is keresgélhetünk minden egyes helyszínen, de a lényeg a küldetés megoldásáért járó extrém szexjelenet, ami egy számmal meg is növeli a herénket. Közben persze, ha szeretnénk, és tudunk, minél több nőt elkaphatunk az egyes pályákon, csak arra vigyázzunk, nehogy egy obeliszk közelében - bár az aktust a fekete ruhás ügynökök sem szakítják félbe.

A játék készítői láthatóan annyi polgárpukkasztó elemet és vicces utalást igyekeztek elhelyezni benne, amennyit csak lehetett, így aztán a dózis nagyon is sok a jóból. Sőt, nem csak a jóból, hiszen a poénok végig pengeélen egyensúlyoznak a gagyi és a szellemes között, de összességében szerencsésen feldobják a kissé monoton játékmenetet. A küldetések pedig, "hála" az ellenfelek nagy számának, és a nehezen megszerezhető bónuszoknak, nagyon nehezek, így a játék szexmentes része is jó néhány órára garantált szórakozást nyújt, ha az ember kicsit belemerül. A sztori szerint a végcél az, hogy a kellemetlenkedő rendfenntartóktól megszabadítsuk a várost, de a küldetések nem nagyon építenek fel kerek történetet - mindez inkább csak eszköz a lehető legtöbb élvezkedéshez, akárcsak a felnőtt filmek kerettörténetei.

Sex on the beach

A játékban megjelenített virtuális pornót is csak annyira lehet értékelni, amennyire az egész szoftvert: perverz idétlenség. Akinek ez bejön, rögtön a főmenüből, mindenféle küzdelem nélkül elindíthat egy mini-pornószimulátort (Fantasy menüpont), ahol a főhős minden paramétere maximumon van, és az ajánlatokra senki nem mond nemet. Itt a játékban a küldetések végén meghódított nőket is el lehet kapni akárhány menetre, vagyis minél többet végigvittünk belőle, annál teljesebb lesz a választék.

Méltánytalanul elhanyagolt

A 2008-as premier után a szaksajtó alig foglalkozott a Bonetownnal, annak ellenére sem, hogy 2009 nyarán kijött hozzá egy ingyenes kiegészítő. Ez főleg annak köszönhető, hogy a szoftver az akció-kaland, és az erotikus műfaj vegyítésén kívül nem hozott jelentős újítást: inkább csak összegezte mindazt, amit az eddigi felnőtt játékokban, valamint a GTA-sorozatban vagy a Postalban már láthattunk, sokat merítve belőlük, saját idióta ötletekkel kiegészítve mindezt.

Ha máshogy nem megy, pénzért

A megjelenését sem kísérte ahhoz hasonló botrány, mint ami a GTA titkos szexjeleneteinek napvilágra kerülése miatt robbant ki, a fejlesztők ugyanis meg sem próbálták boltokban forgalmazni a Bonetown-t. A játékot közvetlenül a weboldalukon lehet megvásárolni letölthető formában vagy DVD-n. Emiatt a szoftver nem is lett ismert az erotikus játékok kedvelőinek berkein kívül, bár azok a szaklapok, amelyek foglalkoztak vele, általában pozitívan értékelték. Némi kárpótlásként szolgált a fejlesztők számára, hogy tavaly év végén a Destructoid nevű játékos magazin 2009 leginkább érdemtelenül figyelmen kívül hagyott szoftverének választotta a játékot, a 2010-es Las Vegas-i pornóipari expón pedig a benne szereplő Ron Jeremy reklámozta azt a gyártó DWC Software standján.

A Bonetown valóban meghatározó darab a videojáték-történelemben, azzal együtt, hogy egyszerre gagyi és zseniális. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt két évben más fejlesztőcég nem próbálkozott ehhez hasonlóval, ezt a darabot viszont már csak ezért is érdemes még 2010-ben is kipróbálni, és okulni a látottakból.