Az utóbbi tíz évben gyártott készülékek nagyobb hányadában lítium-ion akkumulátorok teljesítenek szolgálatot. Ezek a telepek viszonylag igénytelenek, nem emlékeznek a korábbi töltési állapotra, még formázgatni sem kell őket folyamatosan. Azonban még ezt a strapabíró technológiát is el lehet rontani, ha nagyon rosszul bánunk vele.
A lítium nem emlékszik
Számos olyan tévhiten alapuló módszer van forgalomban a modern akkumulátorokkal kapcsolatban, amik nem használnak a telepeknek, sőt rontják állagukat. A korábbi nikkel-alapú technológiára - Ni-MH, Ni-Cd (nikkel-fémhidrid, nikkel-kadmium) - még jellemző volt például a memóriaeffektus nevű kellemetlen tulajdonság. Az ilyen akkuk veszítenek maximálisan elérhető kapacitásukból, ha nem hagyják teljesen lemerülni őket, hanem újratöltik a félig lemerült egységeket. A kapacitás gyors elvesztését megelőzendő, a gyártók és a forgalmazók a nikkel-alapú akkumulátorok formázását (azaz hosszú, legalább 12 órás töltését) javasolják. Ugyanezeknél az egységeknél hasznos tanács az is, hogy csak akkor helyezzük töltőre a kütyüinket, ha azok teljesen lemerültek.
A mai notebookokban, telefonokban és egyéb modern hordozható berendezésekben használt lítium-ion technológiás akkumulátorokra viszont már nem jellemző ez a viselkedés. A memória effektus kiküszöbölése legalább két előnnyel járt: egyrészt a töltöttségtől teljesen függetlenül bármikor lehet rátölteni, másrészt pedig nincs szükség hosszú órákig tartó lemerítéses karbantartásra. Sőt, ezeknek az áramforrásoknak leginkább az tesz rosszat, ha folyamatosan teljesen lemerítik őket. Ideális felhasználásnak azt tekinthetjük, ha az akkumulátort sosem hagyjuk 25 százalék alá merülni. Mindenképpen kerülni kell a teljes, a gép vészleállásával végződő lemerülést, mert ez károsítja a telepeket, ezzel csökkenti az élettartamot.
Nikkel-kadmium | Nikkel-metálhidrid | Lítium-ion | Lítium-polimer | |
Rövidítés | Ni-Cd, Nicad | NiMh | Li-ion, LiB | Li-poly, LiP, LiPol |
Felhasználási terület | akkus szerszámok | tölthető elemek, fényképezőgépek | notebookok, mobiltelefonok, GPS-ek, fényképezőgépek | újabb notebookok, mobiltelefonok |
Tárolás | 40 százalékra merítve, hűvösben, éveket is kibír | 40 százalékra merítve, hűvösben | 40 százalékra merítve, hűvösben | 40 százalékra merítve, hűvösben |
Kezelés | időnként le kell meríteni teljesen a memória effektus miatt, kondicionálni kell | időnként le kell meríteni teljesen a memória effektus miatt, kondicionálni kell | nem szabad 5 százalék alá meríteni | nem szabad 5 százalék alá meríteni |
Akkufajták és kezelésük
A lítiumos akkukat csak azért lehet érdemes időnként öt-hat százalékra lemeríteni, hibernálásban tartani pár óráig, majd teljesen feltölteni, hogy a beépített feszültségmérőt kalibráljuk. Ha ez a karbantartás elmarad, elképzelhető, hogy a laptop töltöttségjelzője (ami a Windows tálcán jelenik meg) pontatlanul mondja meg, hány percig bírja még a gép anélkül, hogy tápra kellene dugni.
Nem kell formázni
A lítium-alapú akkumulátorokra való áttérésnek egyik legkomolyabb előnye, hogy a vásárlók rögtön használatba vehetik készülékeiket. A régi nikkeles telepekkel szemben ezeknél az akkuknál nincs szükség a telep 12-16 óráig tartó töltéssel való formázására. A lítiumos akkut tartalmazó készülékek a dobozból kivéve azonnal használhatóak, nem kell fél napot várni, hogy készíthessünk pár fotót az új fényképezőgéppel, vagy átrakjuk SIM-kártyánkat a frissen beszerzett mobiltelefonba.
A telefonok akkumulátorait ráadásul úgy tervezik - tudtuk meg a Nokiától - hogy nagyon nehéz legyen teljesen lemeríteni. A telepbe beépített biztonsági áramkör letiltja a fogyasztást, amikor az megközelíti a 2,3 voltos alsó határt. Ilyenkor csak a telefon kapcsol ki, a strapabíróra tervezett akkuban azonban még van annyi töltés, hogy ne károsodjanak a cellák.
A túlmelegedés az ellenség
Gyakori kérdés az új notebookok tulajdonosai között, hogy ki kell-e venni a készülékből az akkumulátort, ha töltőről használják a gépet. A válasz főként nem, legfeljebb csak egy kicsit igen. A lemerült telepek feltöltése után az elektronika átkapcsol, és onnantól már csak a számítógépet táplálja. Az tehát nem fenyegeti a masinát, hogy a "túl sok" áram megöli az akkumulátort. A gépekhez járó energiaprofilt állító, karbantartó szoftvereknek többnyire van akkukímélő módja - legalábbis a jobb márkáknál -, ami még arra is figyel, hogy ne legyen folyamatosan 100 százalékon a telep, így nem kell meglepődni, ha a konnektorba dugott masina töltöttsége időnként 90 százalék körülire csökken, majd újból teljes lesz..
Nem kap több áramot az akku, ha teljesen feltöltöttük
A hálózati használat során az akku kivétele mellett csak az szólhat, hogy tápra csatlakoztatva a számítógépek hajlamosak nagyobb órajelen működni, ami nagyobb hőtermeléssel jár. A meleg pedig a lítium-alapú energiatárolók legnagyobb ellensége. Nem tesz jót nekik, ha egy nyári napon a meleg kocsiban hagyjuk a laptopot, jobban vesztenek a kapacitásukból a forróságban, és kifejezetten rosszul viselik, ha nagyon felhevül a masina. Ezért az igazán óvatos - már-már kínosan gondos - felhasználók játék, videotömörítés és egyéb, a processzort csúcsra járató tevékenységek előtt akár ki is vehetik a telepet a hosszabb élettartam érdekében, ámbár enélkül is számíthatnak a több éves gond nélküli használatra.
Hűtve tárolandó
A meleg akkor sem tesz jó a lítium-alapú akkumulátoroknak, ha nincsenek használatban. A tárolásra eltett készülékek - nyarat váró videokamerák, fényképezőgépek, GPS-ek - energiaforrását a hűtőben (hűvös kamrában, pincében) célszerű tárolni körülbelül negyven százalékra lemerítve és a nedvesség elől elzárva. Erre a mindennapi használatban nincs szükség, a laptopot esténként nem kell betenni a hűtőbe, ám a fél-háromnegyed évre elrakott készülékek telepeinek élettartamát jelentősen javítja, ha hűvös helyen tartjuk őket. A hűtést nem szabad túlzásba vinni, a fagyasztás már árt az akkunak.
Tárolás tekintetében a nikkel-alapú akkumulátorok igényei sem különböznek. A régi technológiával készült elemek sem szeretnek a napsütésben sütkérezni. Hűtött, de legalábbis hűvös helyre kell őket rakni. Hosszú, hat hónapot meghaladó tárolás után a nikkel-alapú elemeket kondicionálni kell, azaz lassan fel kell tölteni és lemeríteni kétszer-háromszor.
Lítium-polimer: az új iskola
Az újabb berendezésekben már nem is lítium-ion akkumulátorokat használnak, hanem a továbbfejlesztett verziót, a lítium-polimer telepet. Ezeket a csomagoláson feltüntetett Li-poly, Li-pol vagy LiP szócskáról lehet felismerni. Az új technológia lényegesen jobban bírja a gyűrődést, és jóval olcsóbban gyártható, a kezelési szabályokban viszont nem különbözik a korábbi eljárással gyártott celláktól.
Szupervékony akkut készített lítium-polimer technológiával az Apple
A Li-poly akkukkal mobiltelefonokban, zenelejátszókban lehet találkozni, de ennek a gyártástechnológiának köszönhetőek a MacBook Prók rendkívül lapos, mégis hosszan trendelkezésre álló telepei is.
Előbb-utóbb cserélni kell
Bármennyire is óvjuk, a laptopok és egyéb kütyük lítium-akkui romlandó árunak számítanak. Legyártásának pillanatától kezdve veszítik el lassan a kapacitásukat, míg azon nem kapja magát a tulajdonos, hogy konnektortól konnektorig jár a készülékünkkel. A romlás folyamata nem gyors, az energiatárolók átlagos, nem kínosan gondos használat mellett is használhatóak maradnak egy-két évig.
Ha eljön a csere ideje, akkor választhatunk a gép gyártójától származó, rendszerint drágább egység és az olcsóbb utángyártott típusok között. Az igazán régi laptopoknál az is előfordulhat, hogy csak az elromlott akku új cellákkal történő felfrissítése a járható út. Igazán rosszul egyik módszerrel sem lehet járni, és lényegesen nagyobb öröm egy teljesen üzemképes, újszerű gépet használni, mint egy folyton lemerülőt.