Végre tökéletes játék lett a GTA IV-ből

Kemény öklű motorosként vagy belevaló, melegbárt védelmező latino playboyként róhatjuk a New Yorkról mintázott virtuális metropolisz alvilágának útvesztőit a GTA IV-et folytató Episodes from Liberty Cityben. Az Xbox után Playstation 3-ra és PC-re is megérkezett a Rockstar Games sikerjáték-sorozatának újabb epizódja, ami online játékkal, videoszerkesztővel és rengeteg új fegyverrel bővült, de ami a lényeg: pörgősebb, szórakoztatóbb, érdekesebb, mint az előző rész.

Az xboxosok már tavaly október végén megkapták, április 16-tól pedig a PC-sek és a Playstation 3 tulajok is birtokba vehetik az egyik legsikeresebb videojáték-sorozat legújabb tagját, az Episodes from Liberty Cityt (EFLC), ami a két évvel ezelőtt debütált IV. epizódra épül. Az EFLC ráadásul nem is egy, hanem két, vagy ha akarjuk, három játék: a használatához ugyanis nem kell a GTA IV, önállóan telepíthető, és két különböző sztorit tartalmaz. A Lost and Damned (Az elveszettek és kárhozottak) egy, a címmel azonos nevű motoros banda tagjai közé repíti a játékost a piszkos külvárosi csempészraktárak, garázsok és korrupt rendőrök világába. A The Ballad of Gay Tony (Meleg Tony balladája), ha lehet, a másik véglet: a város éjszakai klubjainak csillogó, de álságos világát járhatjuk be egy szebb napokat látott, a maffia által szorongatott extravagáns diszkótulajdonos, a már említett Tony oldalán.

A lényeg nem változott a Rockstar Games "bűnözőszimulátorában", a főszereplő figuráját ugyanúgy külső nézetben, a válla fölött lebegő kamera kíséri, és ugyanúgy lehet vele lövöldözni, autókat elkötni és száguldozni, mint eddig. Azonban mindkét történet rengeteg új lehetőséget tartogatott a készítők számára, amivel éltek is, és az újonnan kiagyalt háttérnek, környezetnek megfelelően gyúrták át egy kicsit a GTA IV világát. A Lost and Damned kemény öklű motorosa például virtuóz módon bánik a vasparipával: szinte képtelenség lerepülni a minijátékban a nyeregből, így igazán élvezetesek a mellette száguldó bandatagokkal vállvetve végigcsinált üldözéses jelenetek.

Pimasz és kemény

A csapat ráadásul nem csak dísznek van. A bandatagok velünk együtt fejlődnek a harcban, az elhullottak helyébe újak lépnek, és telefonhívásra könnyedén juthatunk fegyverhez, chopperhez. Természetesen az akciót mindig mi irányítjuk, a lövöldözésnél a többiek inkább csak feltartják és gyengítik az ellenfelet, de olyan nagy csetepaték vannak ebben a részben, hogy nélkülük szinte lehetetlen lenne.

Luis, az éjszaka királya

Amikor pedig formációban hajtunk együtt a vezér háta mögött, akkor az életerőnk töltődik vissza. A motorosok külvárosi klubházában való lazulási lehetőség - a szkander, a kártya, vagy a tévénézés - pedig már tényleg csak hangulatfestő elem, de mind-mind olyasmi, ami miatt szívesen veszi elő az ember a játékot akár csak egy órás céltalan kikapcsolódásra is.

A Ballad of Gay Tony világa technikailag már kevésbé szofisztikált: a belvárosi klubok egyszerre fényűző és romlott világának hangulatát inkább a GTA hagyományos történetmesélési elemei, a remek átvezető jelenetek és dialógusok segítenek átélni. A főhős extra "képessége" itt az alapjátékhoz képest csak annyi, hogy a táncparketten is bedobhatja magát, akár miután legurított pár felest a pultnál a ház költségére. A diszkóban ráadásul nőket lehet felcsípni, akikkel egy forró, simulós riszálás után, ha ügyesen nyomkodtuk a zene ütemére a gombokat, el is lehet vonulni egy kicsit a mellékhelyiségbe, ahol már a kokain is előkerül...

Egy kis ízelítő - trailer még az Xboxra írt változatból

Bizony, az EFLC-ből sem maradhatott ki a szex és a drog, hogy biztosan legyen benne valami, ami a játék elkerülhetetlen elemeként felvonultatott brutális erőszak mellett kiveri a biztosítékot a konzervatív, netán viráglelkű szemlélőnél. A GTA EFLC is felnőtt játék, minden tekintetben: nem csak az említett erotika és brutalitás miatt, hanem azért is, mert a játékban kibontakozó sztori és a benne elszórt rengeteg popkulturális, filmes utalás, vagy az amerikai társadalom elé görbe tükröt tartó, a legkevésbé nem politikailag korrekt poénok finomságait csak az érett játékos képes maradéktalanul élvezni, amihez célszerű, sőt elengedhetetlen a szereplők által ledarált rengeteg szöveg követése és megértése.

A Kárhozottak

Az akcióra vágyó gamereknek persze ott a remek, a GTA IV előtti részekhez képest egy kicsit valószerűbbnek szánt, ezért nehézkesebb, de ugyanúgy élvezetes autós, motoros száguldozás, és a remek harcrendszer. Ez utóbbi, mivel főleg az okos taktikázásra, a fedezékről fedezékre való osonásra és a pontos célzásra épül, még a kezdőknek is élvezetes, az alapjátékon edződötteket pedig a két epizód egymástól eltérő új fegyverválasztéka igyekszik elkápráztatni (például a járművek ellen is bevethető, robbanó lőszeres shotgun, vagy a motorosok kedvenc lefűrészelt csövű igazságosztója, hogy csak egy ínyencséget említsünk).

Jobb, mint Hollywood

A GTA 3D-s epizódjainak azonban fontos vonása, hogy a szintén a New Yorkról másolt Liberty Cityben játszódó III-tól kezdve egyre filmszerűbbek lettek, és a GTA IV, ha lehet, már nem is olyan volt, mint egy B-filmeket másoló akciójáték, hanem mint egy interaktív akcióval és erotikával felturbózott Hollywood-i mozi. Ez főleg az egyre profibb grafikai megvalósításnak és a rengeteg vizuális apróságnak (árnyékok, törő üveg, szétguruló tárgyak, részletesen animált figurák) volt köszönhető.

A GTA IV alapossága azonban nem csak hozzátett, hanem el is vett az élvezetből, főleg a sztori üresjáratai miatt. Rengeteget kellett ugyanis fel-alá furikázni a városban, hogy lassan kibontakozzon a történet, a szereplők múltja, és a játékos tisztába jöjjön a viszonyokkal. Ettől a játékmenet egy kicsit vontatottá vált, egy kicsit érződött a készítők erőlködése, hogy minden, de minden lehetőséget bemutassanak a fáradságos munkával elkészített játék világából. A New Yorki-i, vagyis Liberty City-béli alvilág figurái a főhőssel, a marcona, délszláv emigránssal, Niko Belliccsel ráadásul egy kicsit morózus, sötét atmoszférát varázsoltak a képernyőre.

Akcióból nincs hiány

Az EFLC epizódjainak hangulata ennél sokkal jobban el van találva: a készítők itt végre ráéreztek, milyen figurák, milyen történetek elevenednek meg igazán az általuk alkotott világban. A GTA-val kapcsolatban a kulcsszó ugyanis a lazaság, az, hogy az ember szabadon, jóleső érzéssel rosszalkodhasson a városban, legyen szó akár őrült kergetőzésről, akár hatalmas pisztolypárbajokról. Erre pedig sokkal helyénvalóbbnak tűnik egy kemény öklű, bőrdzsekis motorosbanda társaságában való féktelen száguldozás vagy a belevaló belvárosi playboyként való randalírozás, mint egy kissé idegesítő akcentussal beszélő, gonosz tekintetű háborús bűnössel való erőszakoskodás.

Bőrdzseki és hajwax

Az EFLC szereplői, akárcsak környezetük egész egyszerűen izgalmasabb. A Lost and Damned története ott kezdődik, hogy a bandafőnök, Billy Gray feltételesen szabadlábra kerül az elvonóról, ahová kábítószer birtoklása miatt jutott. Grayvel főhősünk, a banda útjait a vezér távollétében megfontoltan igazgató, és egyébként zsidó származású Johnny Kleibitz gyorsan összetűzésbe kerül. A forrófejű, féktelen Graynek ugyanis első dolga, hogy háborút robbantson ki a rivális Angels of Death-el (Angels, vagyis Angyalok - ismerősen hangzik, ugye?), miközben a csapatnak a piszkos ügyletekbe rendre nevető harmadikként beavatkozó rendőrség is keresztbe tesz, ahol csak tud.

A Ballad of Gay Tony hőse, ha lehet, még ennél is szórakoztatóbb figura. Ebben egy latin származású szépfiú, Luis Fernando Lopez a főszereplő, aki elválaszthatatlan barátja, testőre és üzlettársa az őt a nyomorból felemelő címszereplőnek. Luis ráadásul némileg kettős életet él: amellett, hogy megállás nélkül csajozik, és kemény kézzel rendet tart a Tony által irányított klubokban, néha az őt egyedül felnevelő édesanyjának is kénytelen besegíteni, akinek szintén meggyűlik a baja az alvilággal. A két főszereplő, a diszkótulajdonos és Tony ráadásul folyamatosan csipkelődéssel ekézi egymást minden egyes közös jelenetben.

A rendezés remek

A GTA persze nem is lenne GTA, ha nem lenne hozzá ismét remek zenei aláfestés. A motoros kalandokhoz még több kemény rockot és metált, a belvárosi playboy jeleneteihez pedig kiváló klubzenéket válogattak össze az EFLC-ben, és a Meleg Tony balladájában a Vice City-ben olyan remekül megjelenített nyolcvanas évek világa is visszaköszön egy, a tupírozott frizurák és gigantikus válltömések korszakát idéző rádióadóval.

Az EFLC-ben ráadásul a IV-nél kellemesebb arányban szórták el a történetet előre vivő küldetéseket és a videojátékos 3D-s technológia korlátai miatt néha kicsit esetlen, néha kicsit túlírt, de mindenképpen szórakoztató összekötő jeleneteket. A sztori persze itt is fokozatosan bontakozik ki, és a játék kézen fogva vezeti végig és ismerteti meg az embert az egyre bonyolultabb opciókkal és hozzájuk szükséges kezelőgombokkal.

Semmi unalom

A tesztelés során összesen körülbelül 6-7 órán át hajszoltuk a szereplőket Liberty City utcáin, ami sztorinként alig 4-5 küldetés végigjátszásához (a teljes játék tizedéhez) volt elegendő. Az EFLC tehát annak ellenére, hogy csak az alapjáték bővítményének szánták, bőven tartogat kijátszani valót - ennyi idő alatt igazából csak belekóstolni lehet. A történetek mellett ott van persze még az online játék lehetősége is, amiben a versenyzés vagy a hagyományos egymás elleni mód mellett akár helikopterrel is kergethetjük a motoros ellenfelet a felhőkarcolók között. A PC-s online játékra egyelőre nem találtunk sok partnert a Live.com hálózatában, de akár LAN-partyt is érdemes szervezni a közös zúzáshoz.

Újrajátszással lehet javítani a statisztikáinkat

A játék egy másik extrája a beépített videoszerkesztő. Ha elég erős a gépünk, bekapcsolhatjuk, hogy a szoftver folyamatosan rögzítse a játékmenetet, amiből gombnyomásra elmenti az utolsó 20-30 másodpercet (ennek hossza attól függ, mennyire volt erőforrás-igényes a jelenet). Az így elmentett filmeket a főhős mobiltelefonján keresztül előhívható szerkesztőben össze lehet vágni, és el lehet menteni, vagy közvetlenül fel lehet tölteni a Rockstar Games által üzemeltetett közösségi videotárba.

A vágás sajnos egy kicsit nehézkes, amihez a videoszerkesztő felépítése és erőforrás-igényessége is hozzájárul. A menet közben rögzített jeleneteket egyenként kell megnyitni a film összeállításához. A klipszerkesztőben részleteket nem lehet kivágni belőlük, csak a jelenet elejéből-végéből lehet levenni, és közbeiktatott jelölők segítségével lehet változtatni a kameraálláson vagy -mozgáson. Amikor mindegyik felhasználni tervezett jelenettel végeztünk, a szerkesztő főmenüjében lehet őket összefűzni, áttűnésekkel, feliratokkal és a játékból tetszőlegesen választott aláfestő zenével ellátni.

A páncélos sokak kedvence lesz

A játék használatba vételét már csak a másolásvédelem és az online regisztráció nehezíti meg egy kicsit. A GTA IV alkotói sajnos elkövették azt a hibát, hogy több különböző bejelentkezéshez kötötték a játék elindítását. A többjátékos módokhoz és a videofeltöltéshez mindenképpen be kell lépni a Rockstar Social Club nevű szolgáltatásba, a letölthető tartalmak megvásárlásához, és az egymás elleni játékhoz pedig szükséges a Live.com azonosítóval működő Games for Windows rendszerbe való bejelentkezés is. Mivel egyik szolgáltatás sem mentes a hibáktól, így a Grand Theft Auto első elindítása tíz-tizenöt perces küzdelemmel is járhat. A problémák csak a PC-s játékosokat sújtják, játékkonzolon nincs gond az alapjáték vagy a két kiegészítő elindításával.

A GTA IV kiegészítő epizódjaival, vagy inkább folytatásaival kapcsolatban talán az mond a legtöbbet, hogy a játék telepítése közben érzett bizsergető izgalom alábbhagyott ugyan, ahogy belevágtunk, de egy-másfél órás kitartó kalandozás után szinte észrevétlenül visszatért, hogy aztán azóta se hagyjon alább - ami az alapjátéknál közel sem volt így. A szoftveren látszik ugyan, hogy konzolra írták, és néha villan egyet a textúra, vagy néha kényelmetlen, hogy nem lehet átdefiniálni az irányítógombokat, és persze bivelyerős PC kell neki (a gépigényt lásd itt), de ettől eltekintve a Rockstar Games munkatársai tökéletes játékot alkottak. Az Episodes from Liberty City játékot PC-re 7990, PS3-ra 10990 forintért lehet megvásárolni idehaza.