Adam "Kane" Marcus-szal és James Seth Lynch-csel akkor találkoztak először a játékosok, amikor a 2007-es Dead Men-ben végigjátszhatták, ahogy a két elítélt bűnöző megszökik a börtön halálsoráról, bankrablásokkal és látványos harcokkal dúlja fel az amerikai városokat, mindezt azért, hogy törlesszenek egy régi adósságot. A kritikusok által szétcincált, ám a gamerek által kedvelt külsőnézetű lövöldözős játék folytatásában, a Dog Daysben most Sanghajt rombolhatják le a bűnözőszimulátort megvásárlók. A játék Xbox 360, PlayStation 3 és PC platformokra jelent meg a napokban.
A kézikamerák felvételeit idéző, időnként életlenné váló, rázkódó kép és a szereplők válla fölött elnéző kamerának köszönhetően a játékosok filmszerű világban kalandoznak. A Dog Days jobban hasonlít egy háborús dokumentumfilmre vagy a Kékfény valamelyik akció közben készült bejátszására, mint a korábbi külső nézetű akciójátékokra. A kamera remeg futás közben, vér fröccsen rá és elhomályosul, ha a szereplőt találat éri - olyan az egész, mintha a karaktereket követő operatőr az utcai harcok közepéből tudósítaná a nézőket és a játékost.
Az új nézőpont, a filmes megközelítés újfajta élményt kínál, az akciók még intenzívebbé, még életszerűbbé válnak. A Dog Days egyetlen nagy, brutális jelenetekkel tarkított rohanás, ahol szinte egyetlen pillanatnyi megállást sem engedélyeznek a gamereknek; a dán fejlesztők minden jól ismert, és néhány új eszközt is bevetettek, hogy a Kane & Lynch 2: Dog Days a nyári sikerfilmek videojátékos megfelelőjévé váljon.
Eltűnik az egyszerű zsákmány
A friss epizódban a két visszavonult bűnöző újra találkozik. Ezúttal Lynch kéri meg társát, hogy vegyen részt egy utolsó, gyors melóban. A bűnözős játékhoz ihletül szolgáló filmek, illetve a Kane & Lynch-sorozat hagyományainak megfelelően a könnyű pénz helyett újabb szorult helyzet vár a főszereplőkre. Sanghaj egyik fontos, a rendőrséget is kezében tartó korrupt politikusának lánya meghal egy lövöldözés során, a bosszúra szomjazó apa pedig minden követ megmozgat, hogy elcsípjék a párost. Nem csupán a rendőrök elől kell elmenekülnie a balszerencsés bűnözőknek, de az alvilággal is meg kell küzdeniük. A sztori akkor indul be igazán, amikor a dühkitöréseit nehezen - sőt inkább sehogy sem - kontrolláló Lynch barátnőjét elrabolják, és kegyetlen utcai háború veszi kezdetét.
Ketten a világ ellen
A első Gears of War-epizód megjelenése óta divatossá vált fedezékrendszer a Dog Daysben is központi szerepet kap. A gamereknek fedezéktől fedezékig haladva kell előre mozogni az egyébként teljesen lineáris pályákon. Nem érdemes a Rambo módszert alkalmazni, hiszen rengeteg, jól elhelyezett ellenfél céloz a játékosra, érdemesebb hát taktikusan haladni. A helyzetet nehezíti, hogy a pályákon elhelyezett tárgyak többsége könnyen lerombolható, emiatt óvatosan kell kiválasztani a fedezékeket. A fából készült falakat, ládákat rövid idő alatt ripityára lövik a rendőrök. Az autók, falak, és egyéb objektumok közelébe egyetlen gomb lenyomásával lehet beugrani, ugyanígy csak egyetlen gombot kell lenyomni, ha egymáshoz közel elhelyezett fedezékek közt, vagy a menedéket jelentő tárgyak fölött szeretne átugrani a játékos.
Kevés fedezék éli túl a tűzharcot
A legtöbbször természetesen a fegyverek elsütésére szolgáló gombot kell lenyomni, hiszen a város összes gonosztevőjét és rendőrét hatástalanítania kell a bűnöző párosnak. A játékosnál egyszerre két fegyver lehet, az arzenálban minden típus megtalálható a sima pisztolyoktól kezdve a távcsöves mesterlövész puskákig. A lőszerekkel kapcsolatban egy dicséretes újítást vezettek be a fejlesztők: egy gomb lenyomásával megjelenik a képernyőn az összes elejtett fegyver, így egyetlen szempillantás alatt fel lehet mérni, hogy a kézben tartott, illetve az éppen hordozott stukkerekhez hol lehet gyorsan újabb töltényeket összeszedni, így nem lőszervadászatról szólnak a pályák.
Törékeny szövetség a rendőrök és bűnözők között
Az egyedül, vagy egy társunkkal kooperatív módban is végigjátszható kampány aránylag gyorsan letudható, de emellett még számtalan játékmód került be a folytatásba, melyek együttesen kifejezetten hosszú ideig tartó szórakozást garantálnak. Az Arcade módban egy mesterséges intelligencia vezérelte bűnözőcsapat tagjaként kell lecsapni a négymilliós zsákmányra, majd villámgyorsan eltűnni a tett helyszínéről. A feladatot többször is végre lehet hajtani, a távozás ugyanis egyre nehezebbé válik, ráadásul a tettestársak néha egymás ellen fordulnak a nagyobb zsákmány reményében. A Fragile Alliance nevű többjátékos mód hasonló az Arcade játékhoz, azzal a különbséggel, hogy itt minden szereplőt hús-vér játékos vezérel, a társak által lelőtt bűnözők pedig rendőrként állhatnak bosszút a hátbaszúrós gamereken. Az Undercover Cop módban egy beépített rendőr nehezíti tovább a szokásos feladatot, a Cops & Robbers mód pedig a rendőrök és a rablók összecsapásáról szól.
A rendőrök és az alvilág is üldözi a párost
Annak ellenére, hogy az első részt gyakorlatilag szétcincálták a kritikusok, a gamerek szerették a játékot, több millió példányt adtak el belőle, a témára pedig Hollywood is lecsapott. A folytatásban minimálisan változtattak az eredeti recepten, így pont olyan, mint azok a nyári sikerfilmek, melyekből a fejlesztők ihletet merítettek a készítés során.
Az egyjátékos kampány könnyen emészthető, és gyorsan felejthető. Ez főleg a mesterséges intelligencia bosszantó hibáinak köszönhető: a gamert folyamatosan követő, és elvileg segítő társak többnyire csak láb alatt vannak, és megnehezítik a feladatok teljesítését. Ennek ellenére a többszereplős módok, a kézikamerás látványvilág, a közepesen erős konfigurációkon is mutatós grafika és az intenzív akciók az átlag fölé emelik az új Kane & Lynch-játékot.