Gyors gépelés mobilon: a T9 nem is rossz

Az okostelefonok egyik legnagyobb problémája a szövegbevitel nehézkessége. Ha sikerülne megtalálni azt a módszert, amivel az apró gombokon vagy az érintőképernyő virtuális billentyűzetén olyan gyorsan lehetne gépelni, mint egy hagyományos számítógépen, újabb dimenzióval bővülne az okosmobilok használhatóságának köre. Pedig a mobilos gépelést gyorsító megoldás már bő tíz éve létezik, ám a türelmetlen felhasználók nem bírják ki a néhány napos betanulási fázist. A T9 néven megismert prediktív szövegbevitelt érdemes újra elővenni, hiszen sokat fejlődött születése óta, és már itt az ígéretes utód is.

A prediktív (előrejelző) szövegbevitel azt ígérte az új mobilt vásárlóknak, hogy jóval kevesebb gombot kell lenyomniuk egy-egy szó beírásához, azaz gyorsabban gépelhetnek. Ahelyett, hogy minden egyes betűt a számbillentyű lenyomogatásával kellene kiválasztani, elég egyszer végigzongorázni a szükséges betűket rejtő gombokon. A telefon szótára úgy van felépítve, hogy az egyes számsorokhoz több szó is tartozik, és azokat használati gyakoriság szerint ajánlja fel. Azaz, ha a felhasználó beüti a 4292 szót, akkor először az alapértelmezett HAZA szót adja ki a szótár, de a lefelé gomb lenyomásával ez kicserélhető az azonos kód alatt rejlő AGYA szóra is. Amennyiben a felhasználó többször választja az AGYA szót, úgy a szótár megcseréli a kettőt, és a gyakrabban használt szót kínálja alapértelezettként. A rendszer az elgépelésekre is figyel, egy hosszabb szót még két elütés után is felismer.

T9-es szótár nélkül 12 gombnyomás a "szia" szó beírása

A T9-es szótár használhatóságát növeli az is, hogy a felhasználók megtaníthatnak neki saját szavakat is. Ezzel nem csak az előzhető meg, hogy a szótár rendre nonszensz dolgokat javasoljon az általa nem ismert családnevekre vagy címekre, de a bonyolultabb összetett szavak használatát is megkönnyíti. A betanulás után pedig arra is képes a szótár, hogy néhány betűből kitalálja a teljes szót.

A T9-es szótárak előnye egyben a legnagyobb hátrányuk is: a betanítási időszakot a legtöbb felhasználó nem volt hajlandó kivárni. A betanítatlan, alapértelmezett szótár viszont többnyire borzasztó eredményeket produkált. Az is zavarhatta a mobilozókat, hogy a számok leütése közben folyamatosan változott a beírt szó, azaz úgy tűnhetett, mintha folyamatosan rossz megoldásokat kínálna fel a szótár.

A T9-nek a leggyengébb mobilokon is mennie kellett (képünk csupán illusztráció)

Valószínűleg azért olyan sok a sommásan negatív vélemény a prediktív szövegbevitelről, mert használói egyszerűen nem tudtak arról, hogy az optimális működéshez némi gyakorlás, illetve az öntanuló rendszer tréningezése szükséges. Az is közrejátszhat a T9-gyűlöletben, legalábbis annak hazai válfajában, hogy az erősen ragozó nyelvek számára (amilyen a magyar is) kevésbé alkalmas a T9, hiszen az alapértelmezett szótár csak a tőszavakat tartalmazza, a ragozott alakokkal nem igazán tud mit kezdeni - ezeket egyenként kell megtanítani, akárcsak a szlenget.

Az ellenzők azt is a prediktív szövegbevitel szemére vetik, hogy míg a hagyományos gépelésnél (szinte) biztosak lehetünk abban, hogy az jelent meg a képernyőn, amit írni akartunk, a T9 használatakor minden szó után rápillantással kell ellenőrizni, eltalálta-e szándékunkat a gép, vagy választani kell a további lehetőségek közül. A mérések azonban azt mutatják, még ezzel is gyorsabbak vagyunk a kisebb billentyűzeteken, de az tény, hogy egy teljesen eltérő logikájú, szokatlan írásrendszerre kell átállnia, aki a prediktív szövegírás használata mellett dönt.

Ékezetekkel és "ekezetek nelkul" is remek az XT9

Az sms írást megkönnyítő funkció frissítésére 2005-ig kellett várni, ekkora terjedtek el azok a készülékek, amiken már nem csak a kilenc számbillentyű állt rendelkezésre. Az apró, ám teljes billentyűzettel rendelkező mobilokon és a képernyőn megjelenő tasztatúrákon egészen más írástámogatási módszerekre volt szükség, mint a kilencgombos mobilokon. A vastagabb ujjú, az érintőceruzával óvatlanul bánó okostelefon tulajdonosok sokkal több hibát tudtak véteni, nagyobb elgépelésekre voltak képesek, miközben a beírni vágyott szó megtippelése könnyebb lett, hiszen a leütött betűk (kihagyva az elgépelés lehetőségét) mindig önmagukat vagy legfeljebb ékezetes válfajukat jelentették.

Az XT9 és a jövőt jelentő Swype csatáját az ujjkövető szoftver nyeri

A zsúfolt virtuális billentyűzetekre kifejlesztett technológia az XT9 nevet kapta, és sokkal okosabb lett, mint elődje. Legjobb funkciója, hogy a megfelelő szótárral képes alkalmazkodni a készülékek korlátaihoz is. Arra például a legritkább esetben van lehetőség, hogy az angol ábécé betűi mellett a magyar ékezetek is felkerüljenek egy telefon fizikai billentyűzetére, sőt olyan készüléket sem ismerünk, amin a virtuális billentyűzeten trükközés nélkül is elérhető volna az "á". Az XT9 azonban képes arra, hogy az "ekezetek nelkul" begépelt szöveget úgy töltse fel ékezetekkel, ahogy írni akartuk.

Mutogatós gépelés

A legújabb, és vélhetőleg a jövő szövegbevitelére leginkább emlékeztető módszer a nagy kijelzővel szerelt érintőképernyős okostelefonokkal jött el. Először az XT9-et is a tökéletesig csiszoló Samsung Omnia II-es készülékében jelent meg a Swype nevű eszköz, ami azt ígérte, hogy a virtuális billentyűzeten végighúzott ujjal is gépelhetünk. Az egyes karakterek beviteléhez fel se kell emelni az ujjat a kijelző üvegéről, a szoftver a berajzolt útvonalból találja ki, hogy mit akartunk írni.

Ez a módszer sebességi előnyét onnan szerzi, hogy a gépelő ujjak a legtöbb időt a levegőben töltik, amíg egyik billentyűről a másikra emelkednek át, s ezt a repkedést küszöbölik ki a rajzolós írástámogató rendszerek. Ugyancsak könnyebbség a hagyományos gépeléssel szemben, hogy nem kell precízen eltalálni minden gombot, hiszen a rendszer az ide-oda vándorló ujj által húzott nyomrajzot ismeri fel.

A gépeléshez képest villámgyors az ujjat követő SlideIT

A Swype-nak két lényegi része van: az egyik a szavakkal feltöltött adatbázis és a hozzá kapcsolódó gyors kereső, a másik pedig a rajzolt útvonalat elemző kód. Az első ismerős lehet a korábbi prediktív eszközökből, hiszen a Swype, illetve a hasonló módon működő T9 Trace képes pötyögős módban is működni. Az utóbbi viszont egy sereg új hibajavító algoritmust jelent.

A módszernek csupán egy hátránya van: a T9-es szótárakhoz hasonlóan az útvonalelemzős módszereket is honosítani kell, azaz el kell hozzájuk készíteni a magyar szótárat. A Swype esetében ez még nem történt meg, ám a már hetven nyelven beszélő T9 Trace a mi nyelvünkön is tud. Hasonló funkciót kínál a magyarul szintén beszélő SlideIT, amit az Android Marketből lehet beszerezni, s állítólag az iPhone-os változat is elérhetővé válik hamarosan.

A jövő ismeretlen

Az ujj útját követő szoftverek után nem látszik sok tér a fejlődésnek. Azt biztosra vehetjük, hogy a Swype és versenytársai egyre gyorsabbak és egyre pontosabbak lesznek az elkövetkező években, ráadásul nyelvtudásukban is felzárkóznak a T9-es szótárakhoz. A másik lehetséges jövő - hacsak a gondolatolvasással nem számolunk - a hangfelismerés bevezetése, amivel a Google már kísérletezett, ám kizárólag angol nyelven működik, és csak az Androidot futtató készülékeken érhető el. Az persze még kérdés, hogy vajon gépelni, vagy diktálni tudunk-e gyorsabban a telefonon.

Egy biztos, ez az utolsó akadály az okostelefon mint tartalomelőállító platform előtt, ráadásul a tableteknek valami nagyon hasonló megoldásra lesz szüksége, így minden bizonnyal gyors ütemben fejlődnek majd az írástámogató rendszerek - megjósolhatjuk, egy vagy két év múlva a többség már így fog szöveget írni.