Így vegyen tévét karácsonyra

Szerencsés helyzetben van az, aki karácsonyra tévét akar venni, a készülékek ára jelentősen csökkent tavalyhoz képest. Vajon LCD-t vagy plazmát érdemes venni? Mi a különbség a százezres és a kétszázezer forintba kerülő lapostévé között? Ne költsön feleslegesen! Segítünk kiválasztani az igényekhez megfelelő modellt.

Hagyományos, képcsöves tévét gyakorlatilag nem is lehet kapni már, legfeljebb néhány noname készülék árválkodik mutatóban az áruházakban, a boltok polcait már LCD-, és plazmatévék lepik el - a LED-tévé néven ismert modellek is az előbbiek közé sorolhatóak, az eltérő elnevezés tulajdonképpen csak marketingcélokat szolgál.

Az alapján válasszunk, hogy hol fogjuk használni

Tévévásárlás előtt elsőként azt kell meghatározni, hol szeretnénk használni a készüléket, ez ugyanis alapvetően meghatározza, melyik technológia mellett érdemes letenni voksunkat. Ha a készülék egy napfényes helyiségbe kerül, és sokat használjuk majd napközben, az erősebb fényű LCD lehet a jobb választás, míg a plazmatévé inkább elsötétített szobában érvényesül, színei viszont természetesebbek. Videojátékokhoz jobb választás az LCD, sportműsorokhoz viszont a plazma ideálisabb, viszont ez utóbbiak többnyire nehezebbek és képernyőjük nem matt, hanem fényes felületű, azaz könnyen tükröződik.

És mire jó a LED-tévé? Az elnevezés valójában egy világító diódákat használó LCD-készüléket takar - a kérdés csak az, az oldalsó fénycsöveket helyettesítik (ekkor szinte semmi különbség a hagyományos LCD tévéhez képest), vagy az LCD háta mögött vannak, s ekkor a plazmához hasonlóan a sötét képrészek mögött kialszanak. Utóbbi tulajdonság neve "local dimming", ennek van értelme, de ma még igen sokba kerül. Az előbbi LED-ekért viszont nem érdemes sok pluszpénzt kiadni.

A felbontáson nem érdemes spórolni

Ma már főleg csak az alsó árszegmensben akciózó tévék nem tudják a full-HD (vagyis 1920x1080 pixeles) felbontást, a HD-ready (1280x720 pixel) megjelenítőpanel eléggé visszaszorult. Ezen azonban nem érdemes spórolni - aki elsősorban a mai tévéadásokat nézi, jól jár ugyan a 720p-s felbontással is, de néhány év múlva már elégedetlen lesz, s ha egy-egy letöltött filmet, házi videót vagy diavetítést is megnézne a tévén, ezekhez már kell a full-HD.

Nem mindegy az sem, mekkora tévét veszünk: hiába vásároljuk meg a legfejlettebb modellt, ha a kanapé, fotel túl messze van a képernyőtől. Ha úgysincs sok hely a tévé számára, egyértelműen az LCD a jó választás, hiszen plazmából 37 colnál (94 centiméter) kisebb modellt nem is gyártanak. Nagyképernyős modellt viszont inkább a plazmák között érdemes keresni, az LCD bizonyos méret fölött meredeken drágul, míg 42 colos plazmatévét (107 centiméteres) már 130-140 ezer forintért be lehet szerezni.

Felesleges extrák, ne költsön rájuk

Ártól függetlenül minden tévékészülék dobozán egy sor hangzatos extrát sorolnak fel, ember legyen a talpán, aki ezeket képes megérteni. A dinamikus kontrasztarányt és a kijelző válaszidejét már nem érdemes figyelembe venni vételkor, ezek a paraméterek már a legolcsóbb készülékeknél is megfelelők.

A nélkülözhető funkciók közé soroljuk az "eco-módot" is, ez többnyire mindössze a fényerőt veszi lejjebb, amivel havi párszáz forintot spórol csupán. Mivel térhatású látványt biztosító tévécsatornák ma még nem léteznek, és filmekből is csak néhány kapható 3D-s változatban (ezekkel ráadásul csak a legújabb Blu-ray-lejátszók kompatibilisek), egyelőre nem érdemes költeni a technológiát támogató - ma még igen borsos árú - tévékre sem.

Médialejátszó funkció már sok tévében van, ám a komolyabb tudású, HD-videókkal is elboldoguló, internetes szolgáltatások elérésére is képes modellek árkülönbözetét nem érdemes megfizetni. Az önálló médialejátszók ma 20-30 ezer forintért sokkal több funkciót, rugalmasságot, gyakoribb szoftverfrissítéseket kínálnak, ezekkel a beépített eszközök nem veszik fel a versenyt - amit megspórolhatunk velük, az a plusz egy távirányító. Az önálló médialejátszó a DLNA támogatást is kiváltja, ami úgysem alkalmas például feliratos filmek hálózaton keresztüli lejátszására.

Valódi extrák, ezekre érdemes áldozni

Vannak olyan extrák is, amelyek megérik a pénzüket: apróság, de idegesítő lehet például a VGA-csatlakozó hiánya, amelyen keresztül a laptopot lehet a tévére kötni. HDMI-csatlakozó nélküli tévét már nem is árulnak, de praktikus, ha ebből legalább három van, és az sem árt, ha a tévén van optikai hangkimenet, ami házimozi-hangrendszerek egyszerű csatlakoztatását teszi lehetővé.

A középkategóriás vagy drágább (150 ezer forintnál többe kerülő) LCD modellek kínálnak 100 vagy 200 hertzes képfrissítést: a régi monitorokkal ellentétben ez nem a kép villogását elkerülendő, hanem a képernyőn zajló gyors mozgások éles megjelenítéséhez szükséges. A hagyományos, 50-60 hertzes készülékeken ugyanis például egy sportközvetítés vagy akciófilm gyorsan változó tartalmú képsorai életlenül jelenhetnek meg. A plazmatévénél nincs hasonló probléma, ott viszont az 5-600 hertzes képfrissítés az ilyen készülékeknél jelentkező enyhe vibrálás megszüntetésére szolgál.

Szinte mindegyik új tévé támogatja már a 24p elnevezésű technológiát, ez a másodpercenkénti 24 képkockás rátával - azaz tévéadásoktól eltérő módon - rögzített mozifilmek jó minőségű, az eredetivel azonos sebességű, a beszéddel tökéletes szinkronban lévő lejátszásához szükséges. A THX színprofilok támogatása az igényesebb tévézőknek lehet fontos, ez lehetővé teszi, hogy bonyolult beállítások nélkül is olyan színhatással élvezhessük a filmeket, ahogyan azt alkotójuk a mozivászonra álmodta.