A rangos amerikai műszaki egyetem médiala-boratóriumának kutatói által kidolgozott megoldás mintegy negyvenmilliárdszor nagyobb másodpercenkénti képrögzítési rátával dolgozik, mint egy átlagos videokamera. Ez teszi lehetővé azt, hogy a fény terjedésének folyamatát alaposan lehessen vizsgálni vele, ugyanakkor az óriási számú képkocka rögzítését csupán egy trükkel tudták elérni a kutatók.
A szerkezet ugyanis egy hagyományos, boltban megvehető tükörreflexes digitális fényképezőgépet használ, amely nem képes ilyen óriási mennyiségű fotót exponálni másodpercenként, csupán annak töredékét. Az MIT kutatói azonban rájöttek, hogy egy-egy tárgyról úgy is lehet gigászi képkocka-rátát használó felvételt készíteni, ha a képkockákat nem egyetlen másodperc alatt, hanem fotózások ezrei nyomán állítják elő.
Ilyen felvételeket rögzít az MIT szupergyors kamerája (további videók az egyetem honlapján)
Ez persze jelentősen korlátozza a kamera használhatóságát, mozgó jelenetek megörökítését nem, kizárólag tárgyak, és az azokra eső fénynyalábok terjedésének felvételét biztosítja ez a megoldás. Egy tárgyról gyakorlatilag korlátlan számban lehet újra felvételeket készíteni, azt pedig, hogy a fényviszonyok mindig azonosak legyenek, a fényforrás és a rögzítést végző digitális kamera működésének szinkronizálásával oldották meg. Az így elkészült nyersanyag csupán állóképeket tartalmaz, melyeket utólag, egy szoftverrel állítanak össze mozgóképpé.
A fotonok terjedésének módját eddig semmilyen más módszerrel nem lehetett ilyen részletességgel rögzíteni, de a médialabor munkatársai szerint a megoldás az ultrahangos felvételekhez hasonló, anyagok felületének vagy élő szövetek vizsgálatára is használható lesz.