Az MIT amerikai műszaki egyetem kutatói fontos eredményt értek el a szuperszonikus, vagyis a hangsebességnél gyorsabban repülni képes utasszállító repülőgépek új generációjának fejlesztésében.
Ezek a repülőgépek hagyományos társaiknál jóval rövidebb idő alatt képesek megtenni hosszú távokat, a Concorde például három és fél óra alatt repült Párizsból New Yorkba, ami nagyjából harmada a szokványos menetidőnek. A tizenkilenc járműből álló teljes Concorde-flottát nyugdíjba küldték 2003-ban - három évvel az után, hogy az egyik gép számos halálos áldozatot követelő balesetet szenvedett Franciaországban.
Régi tervek képezik az új csúcsgép alapjait
Az MIT kutatói egy német repülőmérnök, Adolf Busemann ötvenes években készült terveit vették alapul az új szuperszonikus utasszállító megtervezésekor. Busemann terveiben a szokványos kettő helyett dupla szárnyakat alkalmazott, bár egy tervezési hiba miatt az általa megálmodott négyszárnyú repülőgép végül sosem emelkedhetett a levegőbe.
A Concorde utódja még csak digitálisan létezik
Az MIT kutatói azonban számítógépes modellek segítségével orvosolták a hatvan évvel korábbi konstrukció hibáit, és elmondásuk szerint képesek lesznek annak alapjaira egy olyan szuperszonikus gépet kifejleszteni, amely a Concorde-hoz képest számos előnnyel rendelkezik.
Kevesebbet fogyaszt, kevésbé zajos
Qiqi Wang, az MIT adjunktusa szerint az optimális szárnykialakításnak köszönhetően az általuk fejlesztett szuperszonikus repülőgép kevesebb mint feleannyi kerozint fogyaszt majd, mint a Concorde.
Ezenkívül a négyszárnyas kialakítás ahhoz is hozzájárul, hogy a repülőgép jóval kisebb intenzitású hangrobbanásokat idéz majd elő a hangsebesség átlépésekor. A Concorde és más szuperszonikus repülőgépek például nem közlekedhettek lakott területek felett, mivel haladásuk során puskalövéshez hasonló hangrobbanásokat keltettek.
Wang elmondása szerint a Concorde utódjának fejlesztésében a következő lépés egy háromdimenziós modell elkészítése lesz, ami lehetővé teszi további vizsgálatok elvégzését.