Milyen zenét hallgassak, ha nem figyel a főnök?

A bakelitlemezeket még nem rakta be a táskájába munkába indulás előtt az ember, a digitális zene azonban mindenhová egyszerűen eljut. Jogszerű-e a saját zenéket bevinni az irodába? Megharagszik-e a rendszergazda a netrádiózásért?

Az mp3 világában az ember az összes zenéjét magával viheti nyaralni, egy iPodon vagy egy olcsó pendrive-on az összes lemeze rendelkezésére áll utazás közben az autóban, sőt a munkahelyen sem csak a rádiót lehet már hallgatni. A digitális zene azonban problémákat is felvet: a felhasználónak nem csak arra kell figyelnie, hogy az irodában hallgatott zene legális forrásból származzon, hanem arra is, hogy ne szegje meg a cége informatikai szabályzatát, a két követelményt pedig néha nem is egyszerű összeegyeztetni.

A köz internetjét ne pazarold!

A DVD-n vagy pendrive-on hordozott daloknál jóval egyszerűbb bekapcsolni egy netrádiót vagy bekapcsolni valamelyik zenestreamelő szolgáltatás. A két zeneforrásban az a közös, hogy mindkettő az adottnak vett, közműnek tűnő internetkapcsolatot terheli. Amíg egy-két ember rak be YouTube-ról háttérzenét a munkához, addig nincs is baj, ám ha tömegek kezdik el használni a zenés szolgáltatásokat, akkor hamar lelassulhat a munkához használt internetkapcsolat.

A legtöbb nagyvállalat informatikai szabályzata tiltja is a netes az internetkapcsolat magáncélú használatát, ami a YouTube vagy az internetrádiók használatára is vonatkozik. Rögtönzött felmérésünk során megkérdeztünk hazai középvállalatnál dolgozókat, multinacionális cégek hazai leányvállalatainak alkalmazottait és külföldi multinál dolgozó ismerősöket is. Egy munkahely kivételével az összes cégnél szigorúan tilos volt a internetkapcsolat terhelése. A legszigorúbb szabályok egy távmunkában is dolgozó cégnél voltak, ahol az egyes felhasználók havi ötszáz megabájt forgalom után kaptak figyelmeztetést a rendszertől, hogy túllépték a havi keretüket.

Havi ötszáz megabájt forgalomba nem fér bele a YouTube

Központi szabályozásra jellemzően csak a nagyobb méretű cégeknél van szükség. Egy párfős kisvállalkozásnál, egy lakásnyi helyen elférő fejlesztőcsapatnál egyszerűbb személyesen megbeszélni, hogy ki miatt töltődnek be lassan a honlapok. A néhány szobányi cégek - és a kisebb szórakoztatóipari egységek - számára zenés szolgáltatást is indított már a Digital Natives fejlesztőiroda. A Mixgar a szobába bejelentkezők kedvenclistáit összeömleszti, majd megpróbál olyan webrádiót készíteni, ami mindenkinek tetszik. A szolgáltatás a sávszélességgel is spórol, rendkívül takarékos, ha az egész iroda egy állomást hallgat.

Bátran be lehet vinni a zenét

Teljesen legális, ha az alkalmazottak beviszik a munkahelyükre a legálisan megvásárolt zenéiket, és azt ott hallgatják - tudtuk meg Kitzinger Dávidtól, az Artisjus zenei jogvédő szervezet internetes szolgáltatásokért felelős vezetője. Csak akkor lenne jogdíjköteles a zenehallgatás, ha az eladótérben, ügyfélforgalmat bonyolító terekben szólna, az irodában azonban még akkor is szabad felhasználás, ha látogatók vannak az irodában. A felhasználás szabadsága miatt a jogvédő szervezetnek nincs is preferált megoldása a munkahelyi zenehallgatásra, bár Kitzinger szerint a Mixgar, vagy a szintén magyar fejlesztésű Noispot jó.

A cégek egy része, főleg amiatt, mert a zene legalitása nehezen ellenőrizhető, nem támogatja az mp3-mak irodai hallgatását. Ha gyakrabban nem is, de két-három havonta távoli eléréssel törlik a nem munkához kapcsolódó adatokat és szoftvereket a munkaállomásokról. Az érzékeny adatokkal dolgozó vállalatoknál ráadásul jellemzően az USB-portok is le vannak tiltva a számítógépeken, hogy ne kerülhessen adathalász vírus a rendszerbe, valamint ne lehessen egy egyszerűen elrejthető pendrive-on kicsempészni az ügyféladatokat.

A fülhallgató a megoldás, ha a közös zenehallgatás akadályba ütközik

A legszigorúbb szabályokról egy külföldi multinál dolgozó forrásunk számolt be. Az ottani szabályzat a saját, elektromos hálózatról működő eszközöket - például rádió, CD-s magnó - is tiltják. Ennek a szabálynak a betartását azonban nem ellenőrzik, így be lehet csempészni a zenét az irodába.

Mit hallgassak, ha nem figyel a főnök?

A böngészőből irányított közösségi netrádiózást kínáló Mixgar és a hardveres komponenst is igénylő Noispot mellett számos internetrádiós szolgáltatás van, ami részben vagy teljesen testreszabható zenét szolgáltat. A Magyar Telekom által üzemeltetett ZeneCenter nevű oldalról, melyet az [origo] is tesztelt, havi 305 forintért lehet netrádiózni különböző hangulatú csatornákat összeállítva. Ez kevesebb, mint amit kockacukorra kell összedobni a közös konyhába. A CD-k helyének átvételére készülő Muzzia nevű szolgáltatásból pedig havi 1250 forintért lehet válogatni a katalógusban található zenék közül. (A Quart tesztjét itt olvashatja.)

A fenti két szolgáltatás meg is határozza, hogy milyen árak és elvek mentén lehet válogatni. A rádiósabb jellegű előfizetések olcsóbbak, cserébe kevesebb testreszabhatóságot kínálnak, a felhő alapú zeneoldalak pedig a magasabb árért cserébe egy teljes funkcionalitású zenelejátszót adnak, jó esetben a világ összes dalával.

Forrásaink szerint még a legszigorúbb cégnél is nyílik lehetőség a zenehallgatásra, ha máshogy nem, akkor akkumulátorról működő mp3-lejátszóval és fülhallgatóval. A boltokban ráadásul már megjelentek azok a rádiót és digitális zenelejátszót is tartalmazó hibrid eszközök, amelyek a pendrive-ot is felismerik, SD-kártyáról is tudnak zenét játszani. Ceruzaelemet és memóriakártyát pedig minden munkahelyre be lehet vinni.