A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (röviden: Mavir) nincs az emberek szeme előtt, az otthoni fogyasztók általában csak az áramszámlán feltűnő rendszerhasználati díj nevű összeg képében találkoznak vele. A tarifának ez a része biztosítja a Mavir működését, amelynek az energiapiac liberalizációja óta többek között az a dolga, hogy a különböző energiakereskedők által vásárolt energiamennyiséget és a fogyasztást egyensúlyban tartsa. Az áram ugyanis nem olyan erőforrás, amit egyszerűen el lehet raktározni akkorra, amikor majd szükség van rá. Mindig annyit kell termelni, amennyire igény van. Ha nagyobb a fogyasztás, jelezni kell az erőműveknek, hogy több áramra van szükség, ha viszont a termelés lenne nagyobb, akkor intézkedni kell a csökkentésérről.
Pakshoz nem nyúlnak
Az egyensúly megteremtése az erőművek vezérlésével lehetséges: ha a tervezettnél kevesebb áramot fogyaszt az ország, akkor a Mavir rendszere "elzárja a csapot", azaz csökkenti a termelést néhány erőműben, ha pedig többet, akkor "kinyitja" azt, és nagyobb teljesítményre állítja az erőműveket - magyarázta el Kapás Mihály, a Mavir Országos Diszpécser Szolgálatának vezetője. A cég főleg gázerőművekkel szabályoz, ezeket lehet a leggyorsabban vezérelni: azaz ezek reagálnak a leggyorsabban a Mavir számítógépes rendszerének utasításaira.
A Mavir-nak nincsenek saját erőművei, csupán rendszerszintű szolgáltatást vásárol, amelynek alapján megmondhatja, hogy mennyivel növelje vagy csökkentse a termelését az adott erőmű. A parancsok kiadásakor a számítógépes rendszer több paramétert vesz figyelembe, például azt is, hogy melyik erőmű adja a legolcsóbban az áramot: ha több teljesítményre van szükség, először ezeknél növeli a termelést.
Szükség esetén akár az ország villamosenergia-termelésének 40 százalékát biztosító, legolcsóbban termelő Paksi Atomerőmű teljesítményét is tudja módosítani a Mavir, a gázerőművek azonban - mivel egész másként működnek - ennél jóval rugalmasabban vezérelhetők.
Még a tervezés is el van előre tervezve
A Mavir nem a kapkodós diszpécserek munkahelye, a rendszer működését előre tervezik éves, havi, heti és napi szinten. De még a nap is fel van darabolva. Régebben óránkénti terv volt, ma negyedórás a legkisebb egység. A tervek nem csak azt tartalmazzák, hogy például mely nagyfeszültségű vezetékeket kapcsolják ki karbantartás miatt, az egyes kereskedők milyen teljesítményt vásárolnak, hanem azt is, körülbelül mennyi áramra lesz szüksége az országnak.
Régebben ennek megállapításához még a tévéműsort is figyelték, mert például Az angyal című sorozat egy részére vagy egy izgalmasabb meccsre tömegek kapcsolták be a tévéjüket. De volt olyan is a hetvenes években, hogy a Magyar Televízió által sugárzott Riporter kerestetik műsor döntőjében - a manapság szokásos sms szavazás őseként- a villanyt felkapcsolva lehetett voksolni a szimpatikus pályázókra. Ma azonban már nem csak két TV csatornát nézhetünk, ezért sem a foci-Eb, sem az olimpia nem fog meglátszani a fogyasztás grafikonján.
A magyarok napirendje a nyilvánosan elérhető rendszerterhelési görbén is meglátszik, a több mint ötvenévnyi adattal rendelkező cég ezek alapján tud tervezni. A fogyasztási görbén látszik, hogy négykor már bekapcsolnak fogyasztókat, de az emberek többsége inkább csak hat után ébred fel. Délelőtt folyamatosan növekszik az ország energiaszükséglete, amely délben tetőzik. A délután során folyamatosan csökken a rendszerterhelés, a legnagyobb esés pedig este hatkor következik be. Az esti otthoni szórakozás, tévézés miatt még tíz óráig délutáni szinten van az áramfogyasztás, majd az ország lassan aludni tér. A következő ciklus másnap hajnali négy órakor kezdődik, amikor a korán kelők bekapcsolják a kávéfőzőiket. |
Kisszombat, kisvasárnap
A Mavir szakemberei a nélkül is látják, hogy a hét melyik napja van, hogy a naptárra pillantanának. Hétfőn még látszik, hogy alacsonyabb a fogyasztás, még csak indul a munka, péntek délután viszont már csökken, mert sok helyen hamarabb ér véget a munkaidő, aki csak teheti, hamarabb megy haza. A hosszú hétvégék előtti és utáni napokon is az látszik a villamosenergia-felhasználás adataiból, hogy aki teheti, egy-két nap szabadsággal meghosszabbítja a pihenést.
Az átlagos fogyasztást befolyásolják az évszakok is: télen a hideg miatt fogy több áram, nyáron pedig a hőségben bekapcsolják az emberek a légkondicionálókat, és a hűtőgépek is többet fogyasztanak, ami szintén megjelenik a grafikonokon.
Mozivászonnyi kijelző előtt ülnek a diszpécserek
A diszpécserközpont tizenkét órás műszakban, hétvégéken, ünnepnapokon is dolgozó munkatársai természetesen nem csak az ország áramlási térképét nézik a vezénylőnek nevezett legfőbb irányító-központban ülve. Nyugalmasabb időszakokban - pl. késő éjszaka, kora hajnalban -, ha a munka megengedi, a 18 szegmensből álló, több mint 8 méter széles kijelzőn az egyik kockát akár televízióként is lehet használni. Így elvileg bármikor bele lehet pillantani az éppen futó adásba, kéznél vannak a friss hírek, az időjárás-jelentés és persze a foci-Eb eredményei is... Aggódni természetesen nincs miért, mert ha egy kockát el is foglal a tévéműsor, a munkahelyenkénti nyolc számítógépes képernyő mellett még így is marad négy-ötkockányi az óriási kijelzőből mindhárom diszpécser előtt, amin az ország folyamatosan frissülő áramlási térképe és a nagyfeszültségű vezetékek vonalai mellett az erőművek működését követő görbék is láthatóak.
Ahhoz, hogy valaki diszpécserként dolgozhasson ebben a 21. századi technológiát alkalmazó irányítóközpontban - természetesen csak a szakirányú diploma megszerzését követően - több mint 1 éven keresztül figyel, tanul, "inaskodik" a gyakorló diszpécserek mellett, majd egy hosszú folyamat után vizsgát tesz. Az így megszerzett tudás és szakmai gyakorlat pedig annyira speciális, hogy aki itt dolgozik, az mondhatni egy életre elkötelezte magát e mellett a szakma mellett.
Mivel a magyar villamosenergia-rendszer "szíve" az avatatlan szemek elől teljes mértékben elzárt - még a vállalatnál dolgozók közül sem léphet be ide bárki -, működése pedig a nap 24 órájában megköveteli a háborítatlanságot, létezik ennek a helyiségnek egy másolata is, az ún. Diszpécseri Tréning Szimulátor. Itt gyakorolnak a diszpécserek, többek között úgy, hogy előre eltervezett üzemzavari helyzeteket, problémákat oldanak meg. Ez az a helyiség, amelyet évente egy alkalommal, a szeptemberi Kulturális Örökség Napjai hétvégén a laikus érdeklődők is felkereshetnek, s ahol megtudhatják, hogyan is kerül az áram a konnektorba.
Csepp vagyunk a tengerben
Nem csak az aktuális energiaszükséglet jelenik meg a diszpécserek kijelzőjén, hanem minden olyan információ is, ami csak szükséges ehhez az összetett munkához. Van sematikus ábra az egyes erőművekről, transzformátorállomásokról, de van olyan térkép is, amin Németországtól Bulgáriáig látszik az európai villamos rendszer. A nyékládházi transzformátorállomás hűtőolajának hőmérsékletétől a német erőművek teljesítményéig szó szerint százezernyi információ áll a Mavir-ban dolgozó diszpécserek rendelkezésére: a több mint 4 ezer km hosszúságú nagyfeszültségű átviteli hálózat - vagyis az energia szállításának útvonala - egyben adatforgalmi hálózat is, amelynek 15 ezer pontjáról folyamatosan érkeznek adatok a Mavir informatikai rendszereibe.
A térkép nem hagyja elfelejteni, hogy a kis, 6000 megawattos Magyarország a 400-450 ezer megawattos EU része. Az összetartozás előnyökkel is jár: az európai rendszer - normál körülmények között - meg sem érezné, ha Magyarországon mondjuk 500-600 megawattnyi termelés (vagyis az ország fogyasztásának 10 százaléka) kiesne, sőt: a nemzetközi gyors segítség azonnal pótolná is a hiányzó teljesítményt. Ez a segítség azonban erősen korlátozott: a nemzetközileg elfogadott szabály értelmében az adott ország szakembereinek egy tervezési ciklus, azaz negyed óra alatt pótolni kell a kiesett teljesítményt. Ennél tovább viszont nem szabad visszaélni a segítséggel, mert előfordulhat, hogy egyéb igény is felmerül.
Mi történne, ha a villamosenergia-rendszerekben a diszpécserek, vagyis a rendszerirányítók nem ügyelnének a fogyasztás és termelés egyensúlyára? Ha például túl sok áramot termelnének az erőművek, a hálózati áram normál esetben ötven hertzes frekvenciája megnőne a rendszerben, aminek olyan következménye is lehetne, hogy a villamos hálózatról működő órák sietni kezdenének. Ha viszont a hálózati frekvencia csökkenne, akkor késnének az órák - ez történt a 86-os csernobili katasztrófa után is, amikor hazánkban is sokáig csak 49 hertzes volt a frekvencia, ez pedig napi több mint húsz perc késést jelentett.
Nagy üzemzavar nem volt
A magyarok eddig megúszták a nagy üzemzavarokat. A legutolsó nagyobb probléma (amely 2006-ban történt) Németországban kezdődött és az üzemzavar futótűzként terjedve kevesebb, mint fél perc alatt három részre szakította az egységes európai rendszert. A magyar hálózat a szerencsésebb harmadba jutott: a hazai és a szomszédos országok erőműveinek teljesítményét csökkentve, fogyasztói zavarása nélkül is orvosolható volt a probléma. A németek, franciák, spanyolok már nem voltak ennyire szerencsések, ott három magyarországnyi fogyasztót kellett ideiglenesen lekapcsolni a hálózatról, hogy helyre tudják hozni a hibát.
Aki Martonvásár és Albertirsa között autózik különleges látvánnyal találkozhat. Egy csereérett nagyfeszültségű villanyoszlop helyére szereltek bohóc alakú póznát a cég munkatársai. Az M5 autópálya két oldalán, a 41-42 km között álló különleges oszlopokon elsőre nem is látszik, hogy egyébként teljes mértékben szabványos alkatrészekből állnak össze, pont ugyanazokból, amikből egyébként megszokott, unalmasabb alakú oszlop is készülne. |