Az átlagemberből is Supermant csinál az agychip

Bekokainozott majmokon már sikeresen tesztelik a technológiát, amely az ember agyába Google-keresőt és 100 millió terrabájtnyi memóriakapacitást hozhat. Az agyimplantátumok már stabilan működnek Parkinson-kórban szenvedő betegek tüntetmentesítésekor, a következő lépésben jöhetnek a zsoldoskiborgok és a szuperhallással rendelkező átlagemberek, akik mellesleg két másodperc alatt olvasnak majd el egy ötszáz oldalas könyvet.

A Google a napokban állítólag bejelentette, hogy elkészült az agyba ültethető microchippel, melynek segítségével az ember egyenesen a memóriájába tölt le dolgokat az internetről. Ezzel a chippel többé nem kell megerőltető gondolatköröket futni, elég, ha csak az evésre gondolunk, és a Google máris releváns találatokat küld a fejünkbe éttermekről és a közelünkben lévő ökörsütésekről.

Bár ez a bejelentés csak a Weekly World News nevű legendás álhírportálon jelent meg, nagyon kevés választja el attól, hogy napjaink létező valósága legyen. Agyba ültetett meghajtókról William Gibson írt 1981-ben megjjelent Johnny Mnemonic című regényében, három évtizeddel később pedig megérheti, hogy szinte percek kérdése, mikor lesz fantáziaszüleményéből olyan társadalmat felforgató innováció, mint a szilikonmell vagy az internet.

Vajon el lehet-e felejteni felejteni?

Az emberi agy nem olyan hatékony, mint egy számítógép, mert a gép szervezetten tárol és hív elő információkat, míg az agy olyan, mint egy cipősdoboz, amelybe szinte minden emlék egy helyre van hányva - véli Gary Marcus, a New York-i Egyetem pszichológiaprofesszora. Ő 2008 óta amellett érvel, hogy egy Google-szerű chipet kellene az emberek fejébe ültetni, amellyel könnyedén tudnának az emlékeik között keresni. Az akadémikus szerint azért lenne jó egy merevlemez a koponyában, mert nem lenne többé gond, hogy az ember visszaemlékezzen, hová tette le a kocsikulcsát, vagy hogy hívják az aktuális táncpartnerét a diszkóban.

Marcus álma már "belülről veri a ketrec ajtaját". Egy néhány napja közölt kutatás során tesztelték azt a chipet, amely állítólag szupermemóriát kölcsönöz hordozójának. Az amerikai észak-karolinai és Wake Forest-i egyetemen zajlott kísérletekben majmok agysejtjeit módosították a memóriaimplantátum hatását utánzó áramkörökkel. A majmoknak memóriajátékot kellett játszaniuk úgy, hogy intravénásan kokaint adtak nekik, amellyel összezavarták az emlékezőképességüket. Amikor a feladatok során használták a microchipet helyettesítő áramköröket, az állatok tökéletesen emlékeztek az előző lépésekre, míg azok nélkül szinte egyáltalán nem.

Bár még biztosan beletelik néhány évbe, mire először memóriachipet ültetnek emberi agyba, a kutatás szintjén már rég nem csak egy sci-fi-ről van szó - olvasható a kísérletekről beszámoló tanulmányban.

Illusztráció

Telepatikusan kommandózó zsoldosok

Lassan tíz évet és több százmillió dollárt fordított katonák agyába ültethető chipek fejlesztésére a DARPA, az amerikai hadsereg kutatási-fejlesztési ügynöksége. A DARPA víziója lényegében az, hogy harci helyzetben a katonák telepatikus úton, gondolatátvitellel kommunikáljanak egymással. Olyan chipet fejlesztenek, amely felismeri az agyhullámokat, és vezeték nélküli kapcsolaton küld információkat más katonáknak. Ezzel helyettesítenék a fronton sokszor körülményes rádióhasználatot, illetve akció közben is hatékonyabban tudnának alakzatba rendeződni a zsoldosok. A Wired egy korábbi cikke szerint annak lehetőségét is megteremtheti, hogy a katonák gépteremből vezérelt, algoritmusok alapján parancsokat teljesítő robotokká váljanak.

Ugyanezen a vonalon mozogva a DARPA olyan agy-számítógép interfészt is fejlesztett már, amellyel a katonának nem kell a terepen lennie egy helyszín feltérképezéséhez. A július végén bejelentett fejlesztés során az ellenséges terület felett repülő helikopteren százhúsz megapixeles képet mutat az irodában ülő embernek, akinek agyhullámai jelzik, ha bármilyen gyanús részletet észlel a képen. A DARPA ezt a fejlesztést a Harvard Egyetemmel közösen végzi.

Amíg a DARPA csak hadászati célokra fejleszt chipeket, addig a főleg mikroprocesszorokat gyártó Intel már bőven az agyba ültetett minilemezek lakossági árusítására készül. A cég tudósai szerint 2020-ra annyira fejlett lesz az iparág, hogy agyimplantátummal fogjuk irányítani számítógépeinket. A kutatók azt remélik, hogy a fogyasztók kapva kapnak majd a chipbeültetés kínálta új lehetőségeken, és szabadságuk kiterjesztéseként tekintenek majd rá.

A központi idegrendszer levét issza a szuperchip

A technológia áttörésének egyik akadálya, hogy egészen mostanáig nem tudtak megfelelő implantátumot készíteni, nyár közepén elhárult, ugyanis az MIT előállt a hosszú távon is működőképes eszközzel. A kutatók olyan chipet fejlesztettek, amely a központi idegrendszer körüli folyadékból kinyert glükózt felhasználva fejleszt áramot. A chipben olyan glükózcella van, amely működését tekintve hasonlít az autókba épített hidrogéncellához.

Az agyba építhető 64x64 milliméteres chip üzemanyagcellája platinából és szilíciumból épült félvezető technológiával. A platina katalizátorként működik, hasonló módon választja le az elektronokat a glükózmolekulákról, mint ahogyan az emberi sejtek választják le az elektronokat a glükózról enzimek és oxigén segítségével. Ez a glükózcella több száz mikrowattot képes előállítani, ami nagyságrendileg akkora kapacitású, mint egy számológép napeleme, vagyis elég ahhoz, hogy viszonylag komplex gépeket meghajtson.

Mindenkiből Neo lesz Mátrixon innen és túl

Azt azonban még senki sem tudja, hogy a jövőben forgalomba kerülő chipek pontosan milyen képességeket erősítenek majd fel az emberben. A Discovery blogjában publikáló tudományos újságíró, Partrick J. Kiger szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az agyba ültetett chipek végül tényleg internetképes számítógépek lesznek. Írása szerint a technikai feltételek adottak ahhoz, hogy a letöltött digitális információt kémiai úton az agykéreg (szürkeállomány) számára értelmezhető adattá alakítsák, ami gyakorlatilag megegyezik a Mátrixban látott művelettel.

Kinger számításai szerint 50 Mbps sebességű internetkapcsolat mellett egy 500 oldalas könyv letöltése és feldolgozása nagyjából két másodpercet venne igénybe. Ezzel a tempóval az amerikai kongresszusi könyvtár 23 millió könyvét két hónap alatt "olvashatná" el egy ember. Ugyanakkor a kutatók még azt sem tudják pontosan, hogy mekkora adatmennyiség fér el az agy körülbelül 100 milliárd agysejtjének hálózatában. Az indianai egyetemen készült tanulmány szerint az agy kapacitása nagyjából 100 millió terrabájtnak felel meg, ami nagyjából 100 milliárd könyv eltárolására lehet elegendő.

Superman kihallgatja a szomszéd beszélgetését

A katonai és lakossági felhasználás mellett az agyimplantátumok fejlesztése eddig főleg egészségügyi területre koncentrálódott. Az egyik irány, hogy az idegrendszer mozgató működésének sérüléseit (bénulás) korrigálja, és az ember akár egy teljes műtestet képes legyen mozgatni. Másrészt olyan betegségek, mint a Parkinson-kór vagy a depresszió tüneteit tudják enyhíteni, és teljesen visszaszorítani agyba ültetett chip segítségével. Világszerte 80 ezer Parkinson-kórban szenvedő ember agyába ültettek már ilyen készüléket.

Esetleges pozitív egészségügyi felhasználásától függetlenül a technológiai megítélése és lehetséges hatása sem egyértelmű: "Egyesek úgy vélhetik, hogy ezek az implantátumok sértik az emberi méltóságot és főként az emberi test integritását, míg mások szerint ezen készülékek, egyes károsult emberi képességek helyreállításának eszközeiként épp az emberi méltóság tiszteletben tartásához járulnak hozzá" - írja Rátai Balázzsal közösen készített tanulmányában Sándor Judit, a CEU Bioetikai és Jogi Központjának igazgatója.

A tehetősek számára elérhetőek lehetnek bizonyos szuperképességek

A tanulmány szerint az agyimplantátum egyrészt jó, mert csökkenti a fogyatékkal élők diszkriminációját, ugyanis minél kevésbé látszik valakin, hogy megváltozott képességű, annál kevesebb hátrányos megkülönböztetés éri. Az agyba ültetett chip pedig láthatatlan. Amíg ezen a ponton növeli az esélyegyenlőséget, addig más területeken éppen, hogy az esélyegyenlőtlenséget fokozza. A technológiai ugyanis rendkívül költséges; az egyébként is előnyös helyzeben lévők engedhetnék maguknak, hogy például szupermemóriájuk legyen, ami által teljesítményük csak nőne, és még előnyösebb helyzetbe kerülnének.

A probléma gyakorlatilag az élet minden területére kihathat. Aki szuperéles látással és szupergyors reakcióidővel rendelkezik, gyorsabban tud közlekedni az utakon, ami másokat még életveszélybe sodorhat. A szuperhallással rendelkező emberek pedig képesek lehetnek mások suttogását kihallgatni - áll a tanulmányban. Arról nem is beszélve, hogy bármilyen gondolkodást igénylő sportban mekkora előnyt jelenthet a felturbózott agykapacitás.

Kálmán, te teljesen nem változtál semmit

Az agyba ültetett chipek kutatásának még teljesen korai stádiumában felmerült a kérdés, hogy a chipek hatására az agy nem megy-e át olyan változásokon, amelyek átalakítják az emberek személyiségét. A feltételezés arra épült, hogy a hippocampus olyan agykérgi struktúra, amely az agykéreg minden érző, emlékező és asszociációs területével kapcsolatban áll. Minden, az érzékszervekből érkező információ eljut a hippocampusba, ahol kialakulnak a memórianyomok, és az agy összerendezi az információkat. Ebbe a folyamatba elég komolyan avatkozik be a memóriaserkentő chip.

Gary Marcus szerint az embereknek nem kell tartaniuk attól, hogy a chip hatására átformálódna személyiségük és kiborgokká változnának. "Számítógépekké változtatna ez minket? Nem egészen. A neurális implantátum egy olyan mesteri memóriatérképpel szerel fel minket, amitől még ugyanúgy tudunk gondolkodni, érezni, szeretni vagy nevetni. Nem változtatná meg azt, hogyan választjuk ki azokat az emlékeket, amelyeket meg akarunk őrizni" - mondta Marcus.

Világ kiborgjai, egyesüljetek!

"A huszadik század végére érve, a mi időnkben, egy mitikus korban mindannyian kimérák (több genetikailag különböző sejttípusból összeálló mutáció) vagyunk, gépek és élőlények megszerkesztett és elméletbe foglalt hibridjei; egyszóval kiborgok. (...) A huszadik század végére az Egyesült Államok tudományos kultúrájában az ember és állat közötti határvonalat teljesen áttörték. (...) A másik léket kapott megkülönböztetés az állat-ember (organizmus) és a gép között húzódik. (...) A huszadik század végének gépei teljességgel bizonytalanná tették a természetes/mesterséges, elme/test, önfejlesztő/külsőleg tervezett közötti különbségtételeket, és sok más megkülönböztetést is, melyeket korábban organizmusokra és gépekre alkalmaztak. Gépeink nyugtalanítóan elevenek, mi magunk pedig félelmetesen élettelenek vagyunk" - részlet Donna Haraway, a Kaliforniai Egyetem professzorának 1985-ban írott Kiborg-kiáltvány című esszéjéből.