Izraelé a legütősebb sereg

A számok tükrében már rég nem tartozik a világ élvonalába, technológiailag mégis az USA-t is veri a zsidó állam fegyverarzenálja. Rakétaelhárító-rendszeréről mégis azt mondják, hogy felesleges a jövő hadi eszközeként számontartott idegmérgekkel töltött rakátékkal szemben.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök felhatalmazást kapott a parlementtől, hogy mozgósítson 75 ezer tartalékost a Gázai övezet elleni támadásra. Legalább 16 ezer ember kapott már behívót, a világ egyik legerősebb és legmodernebb hadserege jelenleg csak a parancsra vár, hogy a diplomáciai tárgyalások kudarcba fulladása esetén benyomuljon az Izrael és Palesztina határán fekvő demilitarizált térségbe.

Az izraeli hadsereg összesen 177 ezres hadrafogható lélekszámával bőven elmarad a legnépesebb, több mint négymilliós indiai katonaságtól. A hadseregre költött pénzek tekintetében sincs már a közvetlen élvonalban, mindössze 15 milliárd dollárt költ évente az állam, hogy elsőszámú fegyveres testületét erősítse. (Izrael GDP-jének így is közel 7 százaléka a katonaságra megy.)

Bár az izraeli hadsereg ütőképes számos saját fejlesztésű tankja, katonai buldózere és kézifegyverzete miatt, szakértők szerint a legerősebb, világon egyedülálló rakéta és katonai űrtechnológiai rendszerrel rendelkezik.

Az Arrow nevű rakétavédelmi rendszer

Több millióba kerül egy rakéta elhárítása

Izraelt nem könnyű rakétákkal támadni, ugyanis ők rendelkeznek a legfejlettebb rakétaelhárító rendszerekkel. Az első, Arrow névre hallgató rendszert még 1986-ban kezdték az Egyesült Államokkal közösen fejleszteni. Az Arrow-rakéták olyan követőszenzorral vannak felszerelve, hogy több ezer méteres magasságban elkapják a bombákat, rakétákat. Ez a technológia már nem számít újdonságnak, ellenben igen drága. Egy-egy ilyen rakéta ára körülbelül hárommillió euró. Így már az is jelentős anyagi kárt okoz Izraelnek, ha kilövetik vele követőrakétáit.

Míg a folyamatosan fejlesztett Arrow-t nagy hatótávolságú rakéták leszedésére tervezték, addig Izrael számára a veszélyt jelenleg a közelről kilőtt, alacsonyan szálló palesztin rakéták jelentik. Erre tervezték a Vaskupola (Iron Dome) nevű rendszert, amely a 4 és 70 kilométer távolságból kilőtt rakéták elhárítására készült. A Jerusalem Post című lap információi szerint a szerkezet az Izrael felé tartó rakéták kilencven százalékát levadássza, 2012 novemberéig pedig több mint 400 gázai rakéta becsapódása ellen nyújtott védelmet. A mostani palesztin bombázás során már csak a rakéták felét szedte le.

Az elmúlt évtizedek során az izraeli állam több milliárd dollárt költött rakétavédelmi rendszerekre, azonban a beruházások kritikusai szerint majdhogynem feleslegesen. A szkeptikusok szerint ugyanis az a probléma ezekkel a rendszerekkel, hogy a jövő hadviselését jelentő biológiai fegyverekkel szemben teljesen védtelen. Hiába lőnek szét egy rakétát a levegőben, ha annak fejében olyan veszélyes anyagok vannak, amelyek több kilóméter távolságból is komoly pusztítást tudnak végezni a lakosság között.

Tömegpusztító fegyverekben dúskálnak

Az izraeli hadsereg legerősebb részét állítólag tömegpusztító fegyverei képezik. Hogy pontosan miből mennyi alkotja arzenáljukat, arról nincsenek információk, mindenesetre az amerikai hírszerzés szerint Izrael aktívan fejleszt biológiai fegyvereket is amellett, hogy többféle hidrogénbombájuk is van. Az izraeli kormány nem cáfolta ezen értesüléseket.

Ma már csak négy állam van az atomreaktorokkal rendelkezők közül, akik nem írták alá az 1969-ben először ratifikált Atomsorompó-egyezményt, amelynek értelmében a felek nem lőhetnek ki atombombákat. Izrael mellett egyébként India, Pakisztán és Észak-Korea nem csatlakozott ehhez a klubhoz, így papíron Izrael kezét nem tartja vissza megállapodás egy Palesztina elleni atomfegyver esetleges bevetésétől.

Szakértők szerint azonban már nem is az atombomba az, amelytől igazán tartani kell, hanem a biológiai fegyverektől, amelynek még fejlesztését is különböző nemzetközi katonai egyezmények titlják. Az 1993-as Vegytilalmi-megállapodás értelmében például a legerősebb idegméregként ismert szarint sem szabad előállítani, 2009-ben mégis kiszivárgott a hír, hogy Izrael nagy mennyiségű szarint birtokol.