Már készen állnak azok a vizet rendkívüli módon vonzó (hidrofil) és taszító (hidrofób) anyagok, amik a jövő nagy hatékonyságú vízgyűjtőinek alapjául szolgálhatnak. A mérnököket tömörítő GrabcAD technológiai oldalon már arra írt ki pályázatot, az anyagot feltaláló NBD Nano cég, hogy a vízgyűjtő rendszer gépeit megtervezzék.
Részletes terveket várnak a pályázatra (képünk illusztráció)
A pályázati kiírás nem kötötte meg a pályázók kezét: egyaránt lehet nevezni magától megtelő high-tech kulaccsal, sivatagi területeken működő üvegházak öntözési rendszerével de nagyon hatékony párátlanítóval is. Az egyik lényeges követelmény, hogy a nagyon hatékony hidrofil és hidrofób anyagokkal számoljon a terv. Hasonlóan fontos, hogy legalább óránként fél liter nedvesség felfogását várják el a gépektől. Az elbírálás során azokat a pályázatokat fogja előnyben részesíteni az NBD Nano és a GrabCAD tagjaiból álló zsűri, amelyek megvalósíthatók, kreatívak és piaci potenciállal is rendelkeznek.
Egy bogár adta az öntöltő kulacs ötletét
A hidrofil anyag ötletét egy, a Namib-sivatagban élő bogár adta a kutatóknak. A Stenocara családba tartozó bogarak hátán a vizet vonzó és a vizet taszító felületek váltják egymást. A rendszer úgy áll össze, hogy a Stenocara el tudja fogni a reggeli párát, és egy olyan helyre gyűlnek, ahonnan közvetlenül a bogár szájába jut a nedvesség. Andrew Parker, a vízgyűjtőrendszert felfedező zoológus úgy gondolta, hogy új fajta sátrakat és tetőcserepeket ihlethet meg a Stenocara, azonban az MIT kutatói még kisebb rendszerekben is hasznát kívánják venni az új vízgyűjtési elvnek.
Óránként fél liter vizet gyűjtene az új rendszer
Azt még nem lehet tudni, hogy a sivatagi öntözést megkönnyítő rendszerek mikor válnak elérhetővé. Az önmagát megtöltő túrakulacsot viszont 2014-ben mindenképp szeretné piacra dobni az NBD Nano. Addig azonban érdemes térképpel indulni túrázni, vagy megjegyezni néhány forrás helyét.