Elképesztő látvánnyal tér vissza ötödik részében a SimCity, amelyben az egyes városok polgármesterei már egymással is üzletelhetnek - olvashattuk a városépítő játékot beharangozó tavalyi újságcikkekben, ezért sokan tűkön ülve várták az utoljára tíz évvel ezelőtt frissült stratégiai játék folytatásának megjelenését. Az ötödik, egyszerűen SimCity néven kiadott játék csütörtökön nulla órakor meg is érkezett: a program letölthető verzióban és DVD-n is megvehető, de mindkét esetben folyamatosan működő internetkapcsolatra van szükség a játékhoz.
Nem sikerül elérni a városodat
Az éjjeli premiert követő percekben gond nélkül le tudtam tölteni a játékot a kiadó Electronic Artstól kapott sorozatszámmal, ám délutánra már lehervadt a mosoly az arcomról, mert a játék indításakor kiírta, hogy nem tud kapcsolódni a városok közötti kommunikációt biztosító szerverekhez. Míg hajnalban a "Kelet 1" kiszolgálón játszottam, délután csak a "Nyugat 2"-re sikerült bejutni, de kiderült, hogy a rendszerek közt nincs átjárás: hiába hoztam létre már a városomat, az új szerveren újból az oktatópálya fogad.
Nem csúnya, de játék közben nem is ennyire pompás az új SimCity (még több fotó a képre kattintva)
Később rutinosan inkább a megszokott szervert választom, pénteken már átlagosan 18 percnyi várakozás után mindig be is enged a rendszer játszani. Ez nem csoda, hogy kivágta a biztosítékot a játékosoknál, az Amazon cég például ideiglenesen fel is függesztette a játék forgalmazását, később pedig kiírták az adatlapjára, hogy a program használata nehézségekbe ütközhet.
Az is jól látszik, hogy az EA sem tétlenkedik: bár a céget azzal is megvádolták, hogy kínai spammerekkel írat pozitív véleményeket a játékról, válságkezelő teamje állítólag leállította a játék reklámozását a rendszer stabilizálásáig, péntek estére pedig már egy harmadik kelet-európai szerver is megjelent. Estére már a várakozás is megszűnt, bár még akkor is előfordult, hogy többször el kellett indítani a programot a kapcsolat megszakadása miatt.
A házak gyönyörűek, az emberek suták
Az EA hivatalos blogjának egyik bejegyzéséből kiderül, hogy az internetes játékmódot nem kizárólag a kalózkópiák kiszűrése céljából találták ki, az új SimCityt kiszolgáló szerverpark részben a játékosok számítógépeit is tehermentesíti. A játék fejlesztőinek szerverei elsősorban a szimuláció mögött álló adatkalkulációkat végzik, míg a grafikai látványt helyben dolgozza fel a játékos PC-je.
Én egy négymagos AMD Phenom II lapkával, 8 gigabájt memóriával, SSD-meghajtóval és egy Nvidia Geforce 560GTX grafikus kártyával szerelt, Windows 8-as PC-n indítottam el a játékot, amely full-HD-s felbontás mellett automatikusan közepes beállításokat kínált, de a részletességet magas fokozatra állítva is gond nélkül futott a játék még akkor is, amikor már a nagyon fejlett szomszéd településeken bámészkodtam, mert az új részben erre is mód van.
Az autók, a neonfények és az ablakok is világítanak este
Bár a SimCity látványvilága elmarad az előzetesként publikált kedvcsináló videókétól, a játék nem csúnya, egyedül az utcákon mászkáló vagy éppen tüntető virtuális emberkéi suták, de ez csak akkor kivehető, ha közvetlenül az ő szintjükre zoomolunk. Számottevő különbség viszont az elődökhöz képest, hogy a játékos viszonylag kis területen dolgozhat, amelyet így nagyon ésszerűen kell beépítenie.
Ahol az út az úr
Az új SimCityben minden a megfelelően kialakított úthálózat köré épül, nemcsak a lakóépületeket, irodákat és gyárakt, de még a játszóteret, a parkot vagy a szennyvíztisztítót is csak utak mellé engedi felhúzni a játék. Az utak alatt húzódnak a csatornák, de az elektromos hálózat is, ezeket nem kell külön kiépíteni, ami egyáltalán nem baj, hiszen unalmas, repetitív feladat lenne, nem pedig kreatív munka. Viszont az új részben az utak métereinek lefektetése nem olcsó mulatság, mindig csak az abszolút szükséges hosszúságban érdemes gondolkodni, sugárutakat pedig kezdetben csak a legfontosabb helyszíneken kialakítani.
A SimCity rajongói azért könyörögtek a fejlesztőknek, hogy lehessen végre íves utakat is tervezni, ez most már lehetséges, bár nem túl praktikus megoldás. Ahogy az elődök esetében, most is csak zónákat lehet kijelölni a lakások, kereskedelmi egységek és ipari létesítmények számára, az adott helyszínen pedig az adottságoknak megfelelő ingatlanok fognak felépülni. Egy parkos, tömegközlekedéssel, iskolával és boltokkal körbevett, rendőrséggel, mentőkkel és tűzoltósággal is lefedett körzetben jobb házak épülnek, a térkép szélén megmaradt helyre pedig csak putrikat húznak fel.
Ahogy régen, most is számíthatunk hurrikánra, vagy éppen ufókra
Olyan speciális épületeket, mint például az iskola, a kórház vagy a pályaudvar, célzottan építhet a játékos, és rendkívül praktikus módon ezeket a létesítményeket bővíteni is lehet, így nem kell mondjuk egymás mellé felhúzni hat buszgarázst, elég új szárnyakat adni a meglévőhöz, ami sokkal realisztikusabbá teszi a játékot. Kár, hogy a felszíni közlekedésen kívül a metró kiépítése már meghaladja a játék képességeit. A remek diktátorszimulátorhoz, a Tropicóhoz hasonlóan a képernyőn mászkáló simek időnként kiszólnak a játékosnak, többnyire valamilyen kihívással kecsegtetve, amelynek teljesítése esetén extra javakat kapunk jutalmul.
Én elszállítom a szemetedet, te adsz nekem olajat
Az új SimCityben minden város egy adott régió része, amelyben más települések is vannak. Ha egy nyilvános régiót nyitunk, teljesen idegen játékosok is lehetnek a szomszédaink, de lehetőség van arra is, hogy egy zárt partiba csak a barátainkat invitáljuk meg. Sajnos a premiert övező problémák nem serkentik a közös játékot, Tesz-vesz város nevű nyilvános régiónkba órák alatt egyáltalán nem akart belépni senki sem.
Pedig a lehetőségek nagyon széles körűek: ha akarjuk, mi szolgálhatjuk ki a közeli város betegeit, persze ehhez kórházkomplexumok megépítésére van szükség. Megállapodhatunk abban is a szomszéddal, hogy olajat exportálunk neki, ő pedig a városunkban felgyülemlett hulladékról gondoskodik, vagy adott képzettségi szintű szakemberekkel pótolja a hiányzó munkaerőket, de ez utóbbit megfelelő ingajáratok kialakításával is meg kell támogatni.
Kicsit később érdemes megvenni
Kétestényi játék után úgy gondolom, hogy az új SimCity a klasszikus elődök egy nagyon jól eltalált folytatása, amelyből sikeresen kigyomláltak minden unalmas részletet, és a végeredmény szerencsére nem egy ostoba facebookos játékra hasonlító förmedvény lett. Ebben a játékban tényleg a város kialakítására lehet koncentrálni, elfeledve az unalmas infrastruktúraépítést, bár ennek az az ára, hogy el kell fogadni, a világon mindenhez utaknak kell vezetniük.
A makettszerű hatást kölcsönző effektust csökkenteni lehet
Túlságosan merész lépésnek tartjuk viszont az EA-től azt, hogy egy kizárólag online játszható programot dobott piacra, hiszen egy összetett, települések közt való kereskedelmet is tartalmazó városszimulációról van szó, nem pedig egy buta kertépítős játékról. Ha valaki 12 ezer forintot kifizet a játékért, joggal várhatja el, hogy ne kelljen fél órákat várakoznia az indításra. Bár óráról órára érezhetően egyre enyhülnek a kapacitásgondok, az időnként váratlanul fellépő kapcsolódási hibák azt jelzik előre, hogy a váratlan üzemszünetek miatt a SimCityt játszók még biztosan sokat fognak szitkozódni.
A SimCity 2013-as, ötödik része Windows XP, Vista, 7 és 8 rendszerekre jelent meg, futtatásához legalább kétmagos processzorra, és egy Intel Series 4 integrált videokártyával azonos teljesítményű gyorsítóra van szükség. Az internetkapcsolatból a játék nem igényel extrém sebességűt. Néhány hónapon belül Macre is megjelenik a játék, a két platformon lévő játékosok pedig egymással is tudnak majd versenyezni.
A játék, ami egyidős a magyar rendszerváltással A SimCityt egy Will Wright nevű amerikai programozó készítette, aki azóta a videojáték-ipar egyik kulcsfigurájává vált. Wright az első játéka, a Raid on Bungeling Bay fejlesztése közben érzett rá a virtuális városépítés gyönyöreire, de ezt először csupán hobbiként művelte. A pályaépítéshez készített szerkesztőből később elkészítette élete második önálló játékat, amit Stanislav Lem "A hetedik utazás avagy a tökéletesség bajjal jár" című novellája is inspirált. Ebben egy mérnök egy megbuktatott diktátor számára készít miniatűr várost, ahol uralkodhat. Az eredetileg Micropolisnak nevezett SimCity ezzel meg is született 1985-ben, ám a megjelenésre további négy évet kellett várni. Wright először a korábbi játékát kiadó Broderbundnál házalt a kész programmal, amely azonban nem keltette fel sem anyacége, sem a többi nagy kiadó érdeklődését. A SimCity legnagyobb hibája a kiadók szerint az volt, hogy nem lehet sem megnyerni, sem elveszíteni, ami teljesen új koncepció volt a számítógépes játékok világában. Végül Wright másodmagával Maxis néven kiadót alapított, amelynek első játéka a SimCity volt, óriási sikert elérve.
Wright a siker után sorra írta a különböző, mérsékelten sikeres Sim-variációkat a SimCity következő epizódjáig, és az után is. 1995-ben jelent meg a SimCity 2000 új nézetet, új játékmenetet és sokkal szebb látványt biztosítva, óriási sikert aratva. Ezt követően azonban a sorozat lassú hanyatlásnak indult, miután az Electronic Arts mamutcég felvásárolta az apró kiadót: annak ellenére hogy a SimCity 3000 a kitaposott utat folytatta, újabb faktorokkal és újításokkal már nem sikerült megismételnie a korábbi sikereket, ahogyan a tíz évvel ezelőtt SimCity 4-nek sem. Egyedül a sorozatból kinőtt, sokak által a világ legunalmasabb játékának tartott The Sims emberszimulátor vált kasszasikerré az Electronic Arts kebelén belül. Ebben a játékban egy átlagember mindennapjait lehet megélni, beleértve a mosogatást, a vécézést és a takarítást is. |