Május óta újra a magyar utakat róják a Google kamerás autói, hogy felfrissítsék a több éve készült panorámákat. A becsléseink szerint több tízmillió forintos felszerelésű Street View-autókról a cég híresen szűkszavúan nyilatkozik, ezért elhatároztuk, egy napon át nyomon követünk egy kamerás Opel Astrát.
Szerencsére olvasóink korábbi visszajelzései nyomán hamar sikerült azonosítani azt a Budapesthez közeli szállodát, amelynek parkolójában az országot végigfotózó járműflotta egyik része állomásozik. Két különböző napon is felkerestük a helyszínt, de távozó Street View-autót soha nem sikerült elcsípnünk, sem kora reggel, sem több óra várakozás után. Bár a közeli virágüzlet egyik eladója, illetve egy benzinkutas is említette, hogy a környéken meg szoktak fordulni a kamerások, nem találkoztunk vele.
Végül kibővítettük kutatóhálózatunkat, futárszolgálatokat, taxis- és közlekedési társaságok diszpécsereit kerestük meg: a módszer bevált, a keresés harmadik napján egy taxis jelezte, hogy a Google autója egy benzinkút parkolójában várja, hogy elálljon a szemerkélő eső.
A szolgáltatás bemutatóján kiállított, makulátlan állapotú, zöld-fehér Opel Astrával szemben az általunk fellelt, az eső elől letakart kamerarendszerrel várakozó autó kék volt, és látszott rajta, hogy a megtett számtalan kilométer eléggé megviselte: tele volt karcolásokkal és horpadásokkal.
Meglepő módon az autónak görög rendszáma volt, ám a sofőr ékes magyarsággal válaszolt, így az is kiderült, a Google helyi munkaerőt alkalmaz az utcák bejárására. Bár az autó vezetője kissé intenzív jelenlétünk ellenére is végig barátságos és közvetlen volt, szinte semmivel kapcsolatban nem adhatott ki információt. Viccesen meg is jegyezte, az általa megválaszolható kérdésekből készülő cikk legfeljebb két sor hosszú lehetne.
Bár egyetlen másodpercre sem hagyta magára a járművet a sofőr, azt egyáltalán nem bánta, hogy fotózzuk az autót, elmondása szerint ami kívülről látszik, az amúgy is nyilvános, és a telefonjaikkal fotózó járókelőkön sem kérheti számon tevékenységüket, egyedül a kocsi belsejének fényképezése tilos. Az ablakon bekukkolva csupán annyit tudtunk megállapítani, hogy egy monitor, egy billentyűzet és egy külön numerikus billentyűzet is van benne, de hogy a képernyőn egyébként mi látható, az számunkra is titok maradt, a sofőr gyakorlott mozdulattal kapcsolta ki, ha veszélyesen közel értünk.
A felhők elvonulása után a vezető az Astrára felmászva gyakorlott mozdulatokkal kapta le a ponyvát a kameráról, lendületesen munkához látott, mi pedig követtük. Rögtön kiderült, hogy a Google-autóban erős motor lehet, egy gázfröccsel elviharzott a parkolóból. Többórás közös utunk során a sofőr mindenhol szabályosan közlekedett, előzékeny volt a gyalogosokkal és az autósokkal egyaránt, de mindig a megengedett maximális sebességgel hajtott, amikor a körülmények ezt lehetővé tették.
Kamerái minden bizonnyal rövid záridővel fotózhatnak, ha ennek ellenére nem látni elmosódást a panorámákon. Így az autó egy nap alatt nagyobb területet bejárhat, de rossz látási viszonyok között valószínűleg nem tud jó minőségű felvételeket készíteni, ezért állhatnak félre a Street View-kocsik, ha esik - persze az optikát kitakaró esőcseppek sem mutatnának jól a Google Mapsen.
A fogócska eleinte izgalmas volt, szorosan az Astrára tapadva próbáltunk minél több és jobb képet készíteni róla, időnként a piros lámpánál, kipattanva és megrohamozva azt. Időről időre előfordult, hogy elveszítettük az autó nyomát, ám ekkor elég volt az autók teteje fölött elnézni, és valahol biztosan ott magasodott a kis kamerákat rejtő kék gömb.
Ha véletlenül egy teherautó vagy busz el is takarta előlünk, elég volt csodálkozó, mosolygó, integető járókelőket figyelni, hogy megtudjuk, merre halad. Az autót mindenhol érdeklődéssel fogadták, ellenségességet sehol sem tapasztaltunk. Az emberek többsége a beszűrődő párbeszédek alapján tisztában volt vele, hogy mit csinál az autó, néhányan gyermekeiknek magyarázták, miért van "labda" a kocsi tetején. Egyesek hamar rájöttek arra is, hogy az autó többször is elhajt egy adott pont előtt, ezért formációba rendeződve várták az érkezését.
A Google-autó ügyesen és gyakorlottan vágott át a belvárosi forgalmon, feltűnő kamerájának köszönhetően sokszor akkor is elsőbbséget adtak az Opelnek, ha az a KRESZ szerint nem is járt volna. A kameráról az üldözés során csak azt tudtuk megállapítani, hogy előre és hátra egy-egy, oldalra három-három, fölfelé négy darab lencsével fotóz. A gépet egy meglehetősen merev, hidraulikus állvány tartja, amely lehajtható, hogy az autóval alacsonyabb kapukon is be lehessen hajtani.
A sok órányi követés nyomán arra következtetünk, hogy a Google autói mindig egy kijelölt területet fotóznak. Az autó módszeresen hajtott végig az adott kerület utcáin, olykor többször is áthaladva, minden zugba, zsákutcába, parkolóba bekukkantva. A sofőrök munkáját minden bizonnyal olyan navigációs rendszer segíti, amely naplózza a már lefotózott utakat. Tippünk szerint útvonalaikat saját maguk határozhatják meg: az Astra olykor hirtelen váltásokkal, gyors kanyarokkal tört a kevésbé forgalmas utcák felé.
A Google-autó sofőrjét étkezni csupán akkor láttuk, amikor az eső alatti kényszerszünetében a csomagtartóból előhalászta szendvicseit. Ekkor azt is láthattuk, hogy a csomagtér nincs megtöltve számítógépekkel. Arra a kérdésre, hogy pisilni megáll-e, sajnos nem kaptunk választ, követésünk alatt azonban egyszer sem láttuk eltávolodni az autótól.
Nem csoda, hogy a kezdeti izgalmak elmúlásával követésünk tömény unalomba csapott át, a Street View-autók sofőrjeinek biztosan jól kell bírniuk a monoton munkát. Számításaink szerint az autó vezetője legalább tíz órát dolgozott, igaz, ebből néhány azzal telt, hogy az esőfelhők elvonulására várt. Azt sem sikerült megtudnunk tőle, hogy legalább zenét hallgathat-e az autóban.
Az este közeledtével sofőrünk valószínűleg úgy döntött, a látási és időjárási viszonyok nem alkalmasak a további munkára: betakarta a kamerát, majd az autóba pattanva elindult. Útja Budaörs felé vezetett, ahol egy bevásárlóközpont autómosójába állt be, amit nem egészen értettünk, hiszen a jármű tetején lévő műszer letakarva sem élné túl a mosást.
Míg fotósunk a teleobjektívjével bíbelődött, a Google-autó sofőrje bepattant az autóba, és másodpercek alatt nyoma veszett. Titkos ügynökökhöz méltó eleganciával rázott le minket, hiába köröztünk a hatalmas nyitott parkolóban, nyomát sem találtuk többé. Valószínűleg kiszedte a kamerát rögzítő csapszegeket, majd lehajtotta, tudván, hogy a tetőről ágaskodó szerkezetet fogjuk keresni a forgalomban.