A dél-ázsiai országban vasárnap több száz ember tolongott a korábbi negyvenötezerből megmaradt hetvenöt távíróállomás valamelyikénél, hogy emlékül küldjön szeretteinek táviratot. Indiában ugyanis vasárnap bezárt az állami üzemeltetésű távíróhálózat, mivel a Föld második legnépesebb országában is a telefon, illetve az SMS és az e-mail vált uralkodó kommunikációs formává.
A távirat mintegy harminc évvel ezelőtt a legnépszerűbb, gyorsnak számító üzenetküldési forma volt az országban, ekkor még napi hatszázezer üzenetet küldtek el rajta, mostanra azonban napi ötezerre esett vissza a táviratok száma az 1,2 milliárd fős lakosság körében.
Bár a táviratokat az utóbbi években már nem a hagyományos, korszerűtlen hálózaton, hanem számítógéppel küldték ki a címzetthez közel eső postahivatalokba, nem pedig ősi Morse-kódokat alkalmaztak, vagy telexrendszereket használtak az átvitelhez. Az állomások falain külön kiplakátolták a legtipikusabb negyven üzenetet a lehető legrövidebb formájában, hogy ezzel is segítsék a betérő ügyfeleket az üzenetek költséghatékony megfogalmazásában.
A rendszer fenntartása az utóbbi hét évben már 55 milliárd forintnak megfelelő veszteséget termelt, ezért döntöttek a szolgáltatás bezárása mellett. 2008 óta a távíróállomások munkatársainak 90 százalékát más munkahelyekre irányították át, a szolgáltatás bezárásakor ezer fő körüli személyzet szolgálta ki teljes Indiát.
Pedig az 1850-ben elindított indai távírószolgáltatás fiatalabb volt a magyarnál, hazánkban ugyanis 1847-ben létesült az első távíróállomás a ma Szlovákia területére eső Pozsonyban, bár Budapesten csak 1850 októberében építették ki az első állomást.
Magyarországon is az internet és a telefon számít az elsőszámú kommunikációs eszköznek, az elmúlt tíz év alatt harmadára csökkent az elküldött táviratok száma. Bár már rég nem törvényi kötelezettsége, a Magyar Postának még mindig kifizetődő a táviratszolgáltatás működtetése, mert tavaly közel kétszázezer darab táviratot továbbítottak itthon, ami napi szinten több mint ötszáz darab üzenetet jelent.
A Magyar Postánál érdeklődésünkre elmondták, hogy a tipikusan gyerekszületés, házasságkötés vagy haláleset alkalmából elküldött dísztáviratok csupán a teljes forgalom tizedét teszik ki, az üzenetek többsége esetében nem vesznek igénybe semmilyen különszolgáltatást - mondta az Origónak Apáti Tóth Kata, a társaság szóvivője. A Magyar Telekom sajtóosztályán elmondták, hogy évente néhány ezer táviratot adnak fel vezetékes telefonon keresztül, a megrendelők kétharmada pedig dísztáviratot választ.
Táviratot feladni nem csak a postán lehet, hanem vezetékes telefonról (a 192-es hívószámon), illetve akár faxon is. Ha valaki személyesen keres fel egy postahivatalt, akkor nem csupán a tizenöt fajta dísztáviratból választhat magának, hanem bármilyen fotót feladhat dísztáviratként - ezt egyébként faxon küldik tovább a címzetthez legközelebb eső postára. Az egyszerű szöveges táviratokat telefonon vagy faxon továbbítják a posták között, ahol a legközelebbi hivatal kézbesítője viszi házhoz az üzenetet. A régi időkhöz képest komoly változás, hogy a posta már csak belföldi kézbesítést vállal, külföldre már nem lehet táviratot küldeni.
Bármennyire elavult is, a gyakori táviratozás még egy jólszitulált család számára sem kifizetődő. Egy tíz szót tartalmazó üzenet (például:"Lacikám! Váratlanul megházasodtam, nem utazok pénteken Debrecenbe. Üdv: J. Pál") elküldése 2600 forintba kerül, minden további szövegért öt szavanként 280 forintot kérnek telefonos feladás esetén - postai feladáskor egy kicsivel magasabb a tarifa. Ennyi pénzért egy havi egy gigabájt forgalmat biztosító mobilinternetre lehet előfizetni, ami legalább ezer üzenet küldését és fogadását biztosítja.
Normál esetben egy belföldi távirat hat órán belül érkezik meg a címzetthez, 540 forintos felárért azonban négy órán belüli kézbesítést is vállalnak, a szombati kiszállítás azonban további 2500 forintba kerül, vasárnapit pedig kérni sem lehet.