Előző cikkünkben többek között az iraki vértó, a mezőn felbukkant arckép és a füstszörny rejtélyét fedtük fel, most pedig megtévesztő objektumokkal, a klasszikus térképészetet és a legújabb földmegfigyelési eszközöket is kijátszó folyamatokkal foglalkozunk, de belekóstolunk az óceánfenék felmérésének buktatóiba is.
A lenti, Google Földből származó kép valóban nagy port kavart: rengeteg találgatták, milyen célból lőttek ki egy Tomahawk rakétát egy amerikai állam, konkrétan Utah felett.
A valóságban most is egyszerű a megoldás, ráadásul itt van a szemünk előtt: ha jobban megnézzük a felvételt, látható, hogy egy sugárhajtású repülőgép van a képen, amelynek vékony, fekete szárnya beleolvad a háttérbe.
Sokkal nehezebb volt megoldani a Csendes-óceán déli részén csak bizonyos időpontokban felbukkanó, nagyjából a Szentendrei-szigettel azonos méretű folt rejtélyét, amely egyes űrfelvételeken látható volt, más időpontban készítetteken azonban nem. A jelenség komoly fejtörést okozott a tudósoknak.
Bármilyen meglepő, a korábban leleplezett példákkal szemben ez a "fantomsziget" nem leképezési hiba. A Google Földben is jól látható, sötét színű szigetet végül egy kutatócsoport is felkereste tavaly novemberben. Gyanúsnak találták ugyanis, hogy nem jelölik a modern hajózási térképek, pedig a műholdfelvételeken jól kivehető, pontosan lokalizálható. A Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatói a térséget felkeresve sem találták meg a szigetet a 25 napos hajóút alatt. Ehelyett 1400 méter mély, nyílt óceánon hajóztak.
Hamarosan még kínosabbá vált a helyzet. Levéltári kutatások során ugyanis megtalálták a szigetet a Brit Admiralitás Vízrajzi Hivatalának 1875-ben készített térképén. A sziget rögzítését az 1908-as térképfrissítés se cáfolta meg. A térképeken ábrázolt alak és elhelyezkedése is egybevág a műholdfelvételeken látottakkal. A feljegyzések szerint a szigetet 1876-ban el is nevezte a Velocity nevű hajó kapitánya Sandy-szigetnek, és számos úti jelentés is említést tett a kikerüléséről.
A megoldást egy 2004-es tanulmány szolgáltatta, amely a Tonga-szigetek vulkáni tevékenységéből származó, a víz felszínén úszó habkő útját követte nyomon. Kiderült, hogy nagyobb kitörésekkor a tengerbe kerülő habkő akár háromezer kilométeres utat is megtehet, majd az áramlások találkozásánál úszó szigetként összeállva évekig egy helyben lebeg. Számítógépes modellek segítségével elemezték a horzsakő útját, és a modell a műholdfelvételeken látott folt közelében helyezte el a szigetnek látszó lebegő köveket. A történelmi észlelések előtt is volt vulkáni tevékenység a távoli szigetvilágban, így Maria Seaton csoportja 2013-ban megfejtette a fantomsziget rejtélyét. Mint kiderül, a fantomsziget nagyjából kétszáz nappal egy vulkánkitörés után tűnik fel, és az internetes térképeken az alábbi koordinátákon lehet megnézni: -19.161465° 159.938276°0
Ez a szintén a Google Földből származó képrészlet úgy járta be a világsajtót, mint egy drasztikus gyilkosság drámai felvétele. A légifelvétel-részleten egyesek szerint egy ember áll az áldozat és egy hatalmas vértócsa mellett egy stégen.
A vérnek látszó vörös folt valójában csak megcsillanó víz játéka a kopott deszkákon. Az azóta megjelent beszámolókból azonban már tudjuk, hogy két ember ácsorog a stégen egy kutyával, amely még vizes az úszás után.
Sokak szerint az alábbi felvételen egy különös háromszög látható, amelyben erős fény és egy lebegő tárgy árnyéka jelenik meg. Ahogyan az összes, a Google Földből származó állítólagos UFO-észlelés esetében elmondható, ez a felvétel is csak a fantáziadús böngészők számára adhat hasonló ihletet.
Az árnyék valójában háromszög alaprajzon kiépített adótornyoké, amelyek egy szélerőmű-csoportnak továbbítanak vezérlőjeleket.
Az alábbi kép is önmagáért beszél: ez sem repülő csészealj (ahogyan egy internetes bejegyzésben olvashatjuk), hanem egy víztorony korong alakú tartálya vet árnyékot.
Miután a Google elérhetővé tette a szonáros óceáni mederfelmérés eredményeit, néhány lelkes böngésző hírül adta, hogy megtalálta Atlantisz elsüllyedt városát. A méréseket végző szakemberek azonban már másnap rácáfoltak erre, hiszen a vonalakat maga a szonárt hordozó hajó hangárnyéka hozza létre az elhaladáskor.
A területen a mérések utáni hibaszűrés valószínűleg kiegyenlítette volna a kutatók számára érdekes óceánalji egyenetlenségeket is, ezért a vonalak is benne maradtak az óceánfeneket ábrázoló háromdimenziós modellben.
Amennyiben különös, magyarázatra szoruló jeleket, furcsa objektumot észlel légi- vagy űrfelvételen, és elküldi a Távérzékelési Technológiák és Térinformatika szakfolyóirat számára (www.rsgis.hu, magazin@rsgis.hu) az Origón megjelenő sorozatban igyekszünk megfejteni a felvételen látottak hátterét.