Az elmúlt évtizedekben a légi teherszállítási képesség - mind katonai, mind polgári vonalon - az egyik legfontosabb tényezővé lépett elő. A világgazdaság működése napjainkban már gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne egyes kulcsalapanyagok és eszközök, komplett vagy félkész berendezések, illetve más termékek gyors, akár kontinensek közötti mozgatása nélkül. Ugyanakkor a katonai vezetők sem tudnának a hazai támaszpontoktól több ezer kilométerre hadműveleteket tervezni, ha nem állnának rendelkezésre a megfelelő légi szállítóeszközök, hogy a katonákat, a fegyverzetet és az utánpótlást a frontvonalba vagy annak közelébe juttassák.
A hagyományos kialakítású, széleskörűen alkalmazott, különféle méretű és képességű szállító-repülőgépek, valamint helikopterek mellett azonban a gyártók tervezőműhelyeiben már gőzerővel készülnek azok a különleges szerkezetek, melyek forradalmasíthatják a légi teherszállítást. Vagy azért, mert minden eddiginél nagyobb terhet emelhetnek a magasba, vagy mert éppenséggel ötvözik a repülőgépek gyorsaságát a helikopterek különleges képességeivel.
Napjaink legnagyobb teherszállító-repülőgépe az ukrán Antonov An-225 Mrija, amely mindössze egyetlen működőképes példányban létezik. Ez a hat hajtóműves monstrum akár 250 tonnányi terhet is a levegőbe emelhet, azonban szűk azon repülőterek köre, ahol fogadni tudják, ráadásul a raktér mérete behatárolja a szállítandó rakomány méretét és alakját.
A kazah származású Igor Pasternak által az Egyesült Államokban alapított Aeros nevű vállalkozás viszont teljesen új megközelítést alkalmaz. A léghajóépítésben szerzett tapasztalatukat felhasználva, időt és energiát nem kímélve immár a megvalósítás küszöbén jár speciális, Aeroscraft névre hallgató, óriás teherszállító szerkezetük. Az amerikai kormány és a NASA által is támogatott koncepció célja, hogy olyan rakományt is a levegőbe tudjanak emelni, mely nem fér be a repülőgépekbe, ráadásul helyből fel- és leszállva azokat akár olyan helyekre is eljuttassák, ahol nincs repülőtér.
A technológia lényege, hogy a hatalmas méretű, léghajószerű merev test belsejében egy több részből álló tartályrendszer van. A kisebbik, sűrített héliummal töltött tartályból a levegőnél könnyebb gázt felszállásnál kiengedik a jóval nagyobb, hermetikusan zárt térbe, leszállásnál pedig visszaszivattyúzzák. A szerkezet mozgatásáról kívülre épített, forgatható konzolokon lévő légcsavarok gondoskodnak. Nincs szükség földi rögzítő tornyokra és kötelekre vagy súlyokra sem, így egyszerűbb az üzemeltetése, mint a hagyományos léghajóké.
Az óriási belső űrméret lehetővé teszi, hogy a hasznos terhet is a szerkezeten belül helyezzék el. Az Aeroscraft alsó felületén ugyanis nyitható ajtók vannak, így miután a "bálna" a rakomány fölé "úszik", egy automatizált teheremelő szerkezettel, lényegében külső emberi vagy gépi segítség nélkül beemelhetik a terhet a raktérbe. A rakományt annak méretei és tömege alapján egy szintén teljesen automatizált, a héliummal töltött tartályokra alapozott ballaszt rendszer úgy stabilizálja, ahogy az a repülés és az irányíthatóság szempontjából a legmegfelelőbb. Az egész szerkezet függőlegesen száll fel és le, így nincs hosszú felszállópályákhoz kötve, ami hatalmas előny a repülőgépekkel szemben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy nagyméretű, előre legyártott, nem szétszerelhető gépészeti vagy elektromos szerkezetet közvetlenül a felhasználási helyére juttathat el.
Katonai alkalmazás esetén szintén óriási előny lehet, hogy nehéz haditechnikai eszközöket, például harcjárműveket vagy lövegeket, illetve lőszert és egyéb ellátmányt is el tud juttatni a frontvonal közelébe. Persze a hatalmas méretű repülő szerkezet kiváló célpontot nyújt az ellenfél számára, megfelelő védelem mellett vagy terepakadály takarásában azonban a tervezők elképzelése szerint bevethető ilyen célokra is.
Az első, tesztelési és demonstrációs célokat szolgáló, Pelican névre keresztelt, 79 méter hosszú Aeroscraft példány idén szeptemberben, Kaliforniában kezdte meg tesztrepüléseit. A Pelican irányítását Corky Belanger végzi, aki immár 40 évnyi léghajózási tapasztalattal rendelkezik, segítője pedig Raymond Johns, nyugalmazott négycsillagos tábornok, az Egyesült Államok Légiereje Légi Szállítási Parancsnokságának egykori parancsnoka.
Amennyiben a Pelican tesztjei sikeresek lesznek, nagyobb testvére, az ML866-os is a színre lép. Ez a szerkezet viszont már jóval nagyobb lesz, 121 méter hosszú testében a tervezők számításai szerint 66 tonna hasznos terhet emelhet majd a magasba. A flottabővítés azonban itt még nem ér véget, az elképzelések szerint akár 250, sőt 500 tonna kapacitású Aeroscraftok is épülhetnek a jövőben.