Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) az idén nyáron ismerte el először – egy korábban titkosított besorolású dokumentum nyilvánosságra hozatalával – az 51-es körzet létezését. Nemrég újabb dokumentumok váltak nyilvánossá a nevadai sivatagban lévő, szigorúan őrzött titkos katonai bázissal kapcsolatban.
A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években keltezett iratokat a George Washington Egyetem nemzetbiztonsági levéltárának honlapján publikálták néhány napja beszkennelve, letölthető formátumban.
A hatvanas évek végén keltezett dokumentumokból az is kiderül, hogy a nevadai katonai bázison titkos úton beszerzett szovjet gyártmányú MiG–21-es és MiG–17-es típusú – az ötvenes években kifejlesztett – vadászgépek tesztelése is folyt titokban.
Az orosz vadászgépek tesztelésével és szétszerelésével az amerikai hírszerzés megismerhette az ellenséges Szovjetunió által használt technológia gyengeségeit és teljesítménybeli korlátait. Ezek az információk a hidegháború alatt kulcsfontosságúak voltak.
Az egykor titkos besorolású dokumentumok egyikében annak lehetőségét vizsgálták a CIA munkatársai, hogy a Nemzeti Felderítő Iroda (National Reconnaissance Office, NRO) fotózza le az 51-es körzetet U-2-es kémrepülőgépével vagy a Corona nevű kémműholddal.
Az USA-n belüli kémkedés ötlete biztonsági okokból merült fel. A felvételek elemzésével az amerikaiak arra akartak rájönni, hogy az oroszok Szputnyik 13-as kémműholdja vajon mit láthat a nevadai sivatag egyik kiszáradt tava mellett lévő területből. Az NRO munkatársainak nem árulták volna el előzetesen, hogy mit fotóznak, az ő feladatuk az lett volna, hogy kémfelvételeikből megállapítsák, hogy az adott területen vajon milyen fajta tevékenység folyik.
A bázis lefotózására végül véletlenül került sor: egy 1974. áprilisi dokumentum szerint az 1973–1975 között a Föld körül keringő Skylab űrállomás asztronautái véletlenül fényképezték le az 51-es körzetet (pedig a dokumentum szerint határozott utasításuk volt arra, hogy a kiszáradt Groom Lake környékén még véletlenül se fotózzanak). Egy másik dokumentumban William Colby, a CIA akkori vezetőjének megjegyzése is olvasható, aki szerint nem kell aggódni, mert ha a szovjetek akarják, saját műholdjaikkal lefotózhatják a területet.
A Space Review űrhajózási hírportál cikke szerint a felvétel végül a NASA egyik archívumába került, ahol csak évtizedekkel később, jóval a hidegháború lezárulta után szereztek tudomást a létezéséről.
A Space.com hírportálnak az előbbi cikk szerzője, az űrkutatás történetével foglalkozó Dwayne Day úgy nyilatkozott, hogy ismeretei szerint az oroszok valóban képesek voltak műholdas megfigyelésre, így az 51-es körzet felszállópályáit is felismerhették.
A CIA számára viszont ismert volt a szovjet kémműholdak keringési pályája, így a titkos repülőgépekkel végzett teszteket mindig olyan időszakra időzíthették, amikor ezek éppen nem láthattak rá a körzet térségére.